Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-12-01 / 6. szám

3. ábra. A Kiskörei (II. Tiszai) Vízlépcső és öntözőrendszer

eredményeit értékeljük, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy azok a magyar mezőgazdaság nagy, történelmi jelentőségű átalakulásával, a nagyüzemi gazdálkodás alapjainak lerakásával egyidejűleg jöttek létre. A nagyüzemek létrehozásával egyidejűleg az új öntözési technika alkalmazása és ezzel párosulva egy új termelési eljárás kialakítása sok kezdeti nehézséggel járt. Ilyenek: a berendezések kihasználatlansága, a vízellátás egyenetlensége, az öntözés technikájához nem alkalmazkodó termelési technika, az öntözés területi szétforgácsoltsága, a kiadagolt víz elégtelensége. Ezek a hiányosságok a fejlődés, a növekedés nehézségeiből adódnak. A következő tervidőszakban elsősorban a már elért eredményeket kell megszilárdítani, a meglevő öntözőberendezések minél tökéletesebb hasznosításáról kell gondoskodni, ugyanakkor meg kell teremteni a további nagyarányú öntözésfejlesztés alapjait. Ebből következik, hogy a tervidőszakban mindössze 90 000 holddal növekszik az öntözött terület és az öntözés későbbi területi kiterjesztésének megalapozására több főművet építünk. Ezek közül különösen kiemelkedik a Kiskörei Vízlépcső (II. Tiszai Vízlépcső), de jelentős alkotások lesznek, például a békési duzzasztó, a balmazújvárosi zsilip, vagy a hansági öntöző főcsatornák.

Mint ismeretes, a Tisza völgyében, ahol legnagyobb a csapadékhiány, az öntözés kiterjesztését a vízhiány korlátozza. Ezért vízpótló művek létesítése szükséges. A Tisza vízkészletének elégtelensége nemcsak a mezőgazdaság fejlesztésére hat hátrányosan, hanem vízigényes ipari üzemek telepítésének is akadálya ebben a térségben, végül a szennyvizek ártalommentes elhelyezését és a települések vízigényének kielégítését is nehezíti. A Tisza völgyében a vízhiány csökkentésére, 1967-ben megkezdjük a Kiskörei Vízlépcső, az eddig legnagyobb hazai vízi létesítmény építését. A Kisköre és Abádszalók között létesülő vízlépcső alapvető célja, hogy mintegy 520 000 hold aszályos terület öntözésének vízellátását biztosítsa. A mű ezenfelül 20 000 hold halastó, továbbá a Tisza középső szakasza mentén az ipar és a lakosság vízszükségletét is fedezi. Ez a nagy vízpótló mű a duzzasztó felett létesülő 122 km2 vízfelületű és 260 millió m;l térfogatú tároló medencéjével több vizet ad, mint amennyi a Tisza és a Maros medrében átlagos nyári vízállás idején az ország területére érkezik. Kb. 148 m3/sec vizet szolgáltat a vízlépcső feletti bögéből kiágazó két főcsatornán, a Nagykunsági és a Jászsági Főcsatornán keresztül, az öntözőrendszer közvetlen hatásterületén kívül pedig a Tiszalöki öntözőrendszer vízhiányának pótlásához is hozzájárul.

A Kiskörei Vízlépcső a már kiépült Tiszalöki öntözőrendszerrel, továbbá a Körösökkel együtt összefüggő vízellátó rendszert alkot. így a vízhozamok szabályozása az egész tiszai térségre kihatóan egyre inkább lehetségessé válik Ci. ábra). A vízlépcső által létrehozott 6,5 m-es átlagos vízszínesés hasznosításával 28 MW teljesítményű, évi 120 millió kWó villamosenergiát termelő vízerőmű épül. A duzzasztás révén a Kisköre és Tiszalök közötti 120 km-es folyószakaszon javulnak a hajózási feltételek, az évenkénti hajózási üzemnapok száma 100-ról 270-re emelkedik. Növekszik az árvízvédelmi biztonság is. A duzzasztó felett létesülő mesterséges tó felülete a Velencei-tó négyszeresének, a Balaton ötszörösének felel meg, kedvező üdülési és sportlehetőségeket teremt a Tisza mentén. A teljes létesítményrendszert három szakaszban építjük. Az első ütemben megépül a mederduzzasztó, a a vízerőtelep, a hajózsilip, a hullámtéri duzzasztó a víztároló és a főcsatornák kezdeti szakasza. Ez lehetővé teszi az öntözött terület növelését 120—150 000 holddal, és megoldja a régebbi öntözőtelepek biztonságosabb vízellátását is. A legkésőbb 1973-ig megvalósuló mederduzzasztás és a tároló megépítése alapfeltétele annak, hogy a mezőgazdaság általános fejlődésével összhangban az egész rendszer további főművei és a kapcsolódó öntözőművek, fürtcsatornák, mellékcsatornák és öntözőtelepek fokozatosan kiépüljenek.

Nem elég azonban az öntözőrendszer műszaki létesítményeinek megépítése, gondoskodni kell már jó előre a mezőgazdasági üzemek felkészítéséről és az öntözővíz minél hatékonyabb hasznosulásához szükséges járulékos beruházások és egyéb feltételek megvalósulásáról is. Ezért a műszaki tervezéssel egyidejűleg az érintett térség mezőgazdaságfejlesztési terve is elkészül éspedig az

165