Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-12-01 / 6. szám
konyságának növelését, a hírközlés meggyorsítását, továbbá a víztermelő telepek automatizálásának növelését irányozza elő. A felszín alatti vízkészlet feltárására irányuló kutatásokat tervszerűen folytatjuk. 50 kutatófúrást létesítünk 300—500 m mélységre azokon a hidrogeológiai tájegységeken, ahol a feltártság még nem kellő mértékű. A geotermikus energia kutatására, a hévizet tartalmazó nagyobb mélységű víztartó rétegek megismerésére az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal együttműködve 45—50 db, 1500—2500 m mélységű fúrást létesítünk Erre a célra mintegy 200 millió forintot fordítunk. A termálvizek jobb hasznosítása révén 1970-ig a hévízzel üzemeltetett 70 000 m2 üvegházi felületet 150 000 xn2-re, a hévízzel fűtött lakások számát 600-ról 5000-re. a meleg vízzel ellátott lakások számát pedig 4000-ről 10 000-re lehet növelni. Az iparosítással és a mezőgazdaság kemizálásával fokozódott az élővizek elszennyeződése, ami káros a lakosság egészségére és korlátozza az egyébként sem bőséges vízkészletek felhasználhatóságát. A vizek tisztaságának védelmére irányuló szervezett, rendszeres tevékenység kibontakozása a II. ötéves terv időszakára esik. Kormányhatározat, majd a Vízügyi Törvény írta elő, hogy a vizeket védeni kell minden olyan behatástól, amely azok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságát, természetes minőségét és öntisztulási képességét hátrányosan megváltoztathatja. A vizeket fertőző, vagy károsan szennyező üzemet csak szennyvíztisztító berendezéssel szabad építeni és üzemben tartani. E célkitűzések megvalósításában értünk el bizonyos kezdeti eredményeket. Törekvéseink elsősorban a szennyeződés rohamos előrehaladásának meggátlására és arra irányultak, hogy az újonnan épülő üzemek kellő hatásfokú szennyvíztisztító berendezéssel rendelkezzenek. Emellett a meglevő üzemek szennyvíztisztító berendezéseinek megépítésére és megfelelő üzemelésére is gondot fordítottunk, e téren azonban nem tudtunk számottevő eredményt elérni. A harmadik 5 éves terv időszakában nemcsak a vizek további elszennyeződését kell megakadályozni, hanem egyes legszennyezettebb vizek — így a Séd, Nádor, Zagyva, a Tatai-tó — vízminőségi állapotában is javulást kell elérni. Elsősorban a 130 hiányzó ipari és intézményi szennyvíztisztító telepet kell megépíteni, ami 800 millió forint beruházást igényel. Az üzemi vízgazdálkodási felelősök, a közegészségügyi és a vízügyi szervek együttműködése útján fejlesztjük a vizek minőségi ellenőrzésének különböző formáit. Az ellenőrzésnek egyaránt ki kell terjednie az üzemen belüli vízgazdálkodásra, a technológiai folyamatokra, és a befogadó vízfolyás megfigyelésére. Szigorítani kívánjuk a vizek minőségének védelmével összefüggő követelményeket és telepítési elgondolások elbírálásánál. Következetesebben alkalmazzuk a büntető szankciókat a vizek szennyezéséért és kiterjesztjük azokat a szennyvízbírságon kívül a személyi felelősségre vonásra is. a mezőgazdasági vízgazdálkodásról Népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődésének előfeltétele az ipar és a mezőgazdaság fejlődési üteme közötti nagy különbség megszüntetése, ami a mezőgazdaságnak főleg történelmi okokból eredő elmaradásából következik. A harmadik ötéves terv időszakának átlagában a mezőgazdaság termelése 13—15%-kal nő a megelőző 5 év átlagához képest. E cél megvalósításának fontos eszköze a mezőgazdasági termelés műszaki, anyagi megalapozásának erőteljes fejlesztése. A tervidőszakban 45 milliárd forint beruházás megvalósításával számolhatunk a mezőgazdaságban. Ez hozzájárul a mezőgazdaság korszerűbbé tételéhez s különösképpen azoknak az aránytalanságoknak megszüntetéséhez, melyek az alap- és járulékos beruházások, továbbá a termelési célú létesítmények és a feldolgozási, szállítási és tárolási kapacitások között fennállanak. A műtrágyaellátás 1970-re 3,2—3,4 millió tonnára emelkedik. A mezőgazdaság mintegy 38—40 000 traktort kap. A mezőgazdasági termelés magasabb színvonalra emelése, jobb anyagi, műszaki megalapozása lehetővé teszi, de egyben sürgeti is a belterjesebb termelés folytatását, több tápanyag biztosítását, magasabb fokú gépesítést, az intenzívebb növényfajták termelését, fejlett termelési és szervezési módszerek alkalmazását s mindezek kellő hatékonyságú hasznosulása céljából a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését. Korábban hajlamosak voltunk arra, hogy a vízgazdálkodásnak ezt az ágát kizárólag műszaki tevékenységnek tekintsük. Ez a szemlélet helyes értelemben módosult. A mezőgazdasággal összefüggő vízgazdálkodási munkákat nem csupán műszaki tevékenységnek, hanem a természet vízháztartásába való olyan beavatkozásnak tekintjük, amely egyben a mezőgazdasági termelésnek, a mezőgazdasági üzemi és a biológiai folyamatnak is szerves része. Az öntözésnek, a belvízgazdálkodásnak, a vízgyűjtő területek komplex rendezésének egyaránt az a célja, hogy műszaki, biológiai, agrotechnikai tényezők hatásának együttes alkalmazásával a növénykultúrának, az időszaknak és a talajnak megfelelő optimális vízállapotot biztosítsa. Sokan a vízzel való gazdálkodás népgazdasági kihatását tekintve, az árvízvédelmet tartják a legfontosabbnak. Az árvízvédelem nagy népgazdasági fontossága vitathatatlan. Az utóbbi rendkívül csapadékos években az árvizekkel szembeni küzdelem állt munkánk középpontjában, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy hazánk éghajlatára az esős és száraz évek időszakos váltakozása jellemző. 2—3 esős év után 7—8 száraz esztendő következik, a száraz évekből pedig 3 kimondottan aszályos jellegű. Magyarországon a vízhiány nem kisebb kárt okoz, mint az árvíz. Erre mutat az is, hogy 1960- ban és az azt követő két aszályos év átlagában mintegy 4 milliárd forinttal volt alacsonyabb a növénytermelés értéke, mint 1959-ben, amikor a csapadék mennyisége és eloszlása viszonylag kedvező volt. Az öntözés a második 5 éves terv időszakában nagymértékben fejlődött. Területe 164 000 holdról 500 000 holdra terjedt ki. Pozitív irányú fejlődés következett be az öntözés műszaki megoldásaiban, az esőszerű öntözés kiterjedt alkalmazásában, a felszín alatti nyomócsöves öntözőrendszerek megvalósításában, melyek a legkorszerűbb öntözési módot képviselik. A parasztság tízezrei ismerkedtek meg a fejlettebb technikai megoldásokkal, elsajátították az öntözéses mezőgazdasági termelés alapismereteit. Jelentős erőfeszítések történtek az öntözés szakirányításának fejlesztése érdekében is. Helyesnek bizonyult az öntözött területeknek az eredeti tervet jóval meghaladó kiterjesztése. Erre természetesen az 1961— 63. évi aszály is ösztönzőleg hatott. A nagyarányú fejlődés nem volt mentes a hibáktól sem. Amikor az öntözés 164
