Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-10-01 / 5. szám

Száraz években a szárazon és öntözötten termelt növények terméseredmény különbözete sokkal nagyobb, mint nedves években. Mivel a tervező az átlagossal számolt a nedves években (1964— 65) kisebb lett a különbség, a betervezett terméstöbblet nem állott elő, ismét meghosszabbodott a megtérülési idő.

Az eddig felsorolt tényezők a betervezett termés többletek csökkenése útján növelik meg a megtérülési időt.

Ha a megtérülési időt a ráfordítások oldaláról vizsgáljuk, ott is lesznek módosító tényezők.

Az első ilyen tényező az újszerű feladat munkaszervezési hibáiból fakad. Még tapasztalt irányító személy alkalmazása esetén is elő fog fordulni, hogy a gazdaságos üzemelés órarendszerű üteme először nem sikerül tökéletesen. Például: nem érkezik meg idejében a gépáttelepítéshez szükséges traktor, vagy késik az öntözendő területről a lekaszált takarmány beszálítása. De késhet az üzemanyagot kiszállító vontató, esetleg nem érkeznek ki a kijelölt helyre az öntözőmunkások. Egy szántást végző traktoros reggeli 1—1 У2 órás késése csak saját keresetének csökkentését eredményezi, de az öntözőgép üzemanyagának késése esetleg 8—15 embert késztet tétlenségre. Tény az, hogy a gyakorlatban is meg kell a tandíjat fizetni. Az első években (de az első évben feltétlenül) magasabb lesz területegységre eső ráfordítás, mint később, mikor már az üzem beállott.

Ez a ráfordítás-többlet — ha a tervező a gazdaságossági számítást az optimális adatokkal végezte — átmenetileg csökkenteni fogja a tiszta jövedelmet, ezen keresztül növelni fogja a megtérülési időt.

Hasonló a helyzet az öntözővíz előállítási árával is, amit önköltségi alapon szoktak a ráfordítások közé beállítani. A tervező a teljes területre norma szerint biztonsággal szükséges vízmennyiségre tervezi a gépeket és ez helyes is, hiszen mikor a teljes terület teljes kapacitással fog üzemelni, erre szükség is lesz. Hogy kedvező legyen a gazdaságossági számítás, a tervező az első perctől a teljes vízmennyiséget tervezi be.

A valóság az, hogy éppen az előbb felsorolt okok miatt (részleges terület bekapcsolás, kezdeti alacsonyabb intenzitású üzem, csapadékosabb év) a helyesen méretezett szivattyútelep néha csak évek múlva érheti el (kedvező időjárási viszonyok, teljes területi kihasználtság és intenzív üzem) az optimális üzemi helyzetet. A szivattyútelepnél vannak állandó és változó költségek. Állandók: a személyzet bére, a villanyáram alapdíj, stb. Változóak: a tényleges üzemelés során az üzemóráktól függő tényleges energiaköltség, vízdíj, stb. Minél nagyobb a szivattyútelep, annál magasabbak viszonylag az állandó költségek. Előfordulhat például, hogy egy 6—8 millió m3/év teljesítőképességű szivattyútelepnél, ahol optimális kihasználás esetén az 1 m.3 víz előállítása 40—50 fillér, 40—50%-os kihasználtság esetén a víz fajlagos ára 2,— Ft

fölé is emelkedhet. A kezdeti gyengébb kihasználtság időszakában ez is jelentős eredményrontó tényező és megnyújthatja a megtérülési időt. Különösen veszélyes tényező ez az önköltséges alapon üzemelő nyomásközpontos esőztető öntözőrendszereknél. Megtörténhet, hogy az előkészítő tárgyalások során az érdekeltekkel a megnyerés érdekében rendszeresen az optimumot közlik. Mikor a rendszer kész, és a termelők fele el kívánja kezdeni az üzemelést, értesülnek róla, hogy a víz kétszer annyiba fog kerülni, mint amiről eddig hallottak. Hiába magyarázza az üzemelő a tényt, az érdekeltek becsapva érzik magukat és nagyon erős híve kell legyen az öntözésnek az, aki így is elkezdi. A részleges üzemelés miatt reális, de előre nem közölt ár miatt, további érdekeltek is passzivitásba vonulnak. így késlelteti a szervezés során közölt optimális vízár az amúgy is lassú üzembehelyezést. Ez is a megtérülési idő meghosszabodását okozza.

Sajnálatos módon olyan is fordult már elő, hogy a termelők megteremtették a sok munkaráfordítást igénylő árut, de azt a szerződött szállító nem vette át. Az ilyen eset alapjaiban ingatja meg az értékesebb termelvények szélesebb körben való elterjedését.

Nem elég csupán a termelést megszervezni. Egyidejűleg biztosítani kell a termékek elhelyezését is. A termelés és értékesítés megszervezése népgazdaságilag egyforma súlyú tétel. A teljes hasznosuláshoz mindkettő egyidejű zavartalan működése szükséges. Mivel pedig a mezőgazdaság által termelt értékek közül éppen a friss áru az, ami a legnagyobb értéket képviseli, de egyben értéke a legrövidebb időn belül változó, a termelő és értékesítő szervezetnek majdnemhogy egynek kellene lenni. Eddig sajnos, sok zavar keletkezett. De nehéz is elképzelni, hogy ezt a kérdést három minisztérium alatt jól lehessen megoldani (termelés: FM, értékesítés: Belker., Külker.). Ez is gondolat a gazdasági mechanizmushoz.

Jó volna, ha ezen a kis helyen a leírt hibák valamennyiének kijavítására javaslatot is tehetnék. Ez nem áll módomban. Néhány dologra azonban így is szánok helyet.

Az első az öntözéses termelésből várható többlettermés által előállítható jövedelemtöbblet számításának ismertetése. Az elől elmondottakból látható, hogy amíg az ipar jelentős részében a termelési ciklus rövid időszakokon belül ismétlődik, tehát az év eredménye több azonos ciklus összegezése után viszonylag pontosan számítható, a mezőgazdaságnál ez nem áll fenn.

Az egyes évek terméseredményei között az időjárás okozta változás nagyobb lehet, mint a termelés technológiai, vagy munkaszervezés miatti. Ezért még az egy év eredménye sem lehet mértékadó. Durva közelítésként azt mondhatjuk, hogy hazai időjárásunk száraz és csapadékos évek sorából tevődik össze, mely sorokat átlagos csapadékú évek választanak el egymás147