Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-10-01 / 5. szám
М19БЕ ый Ш-{шМ!0ъ1 Az 1965. év a nyugatdunántúli, majd az ezt követő nagy dunai árvizével sokáig emlékezetes lesz még a vízügyi szakembereknek. A közel négyhónapos megfeszített erejű védekezés után végrehajtott nagyszabású helyreállítási munkák időszakát sem követték azonban a nyugalom napjai, mert a rendkívüli hidrometeorológiai helyzet következményeképpen a Dunán komoly jeges árvíz veszélye fenyegetett, míg a Tiszán és mellékfolyóin az eddigi maximumot megközelítő, helyenként azt meghaladó árhullámok vonultak le, próbára téve ismét a vízügyi szolgálatunk szervezetét, személyi és anyagi felkészültségét. Hidrometeorológiai helyzet 1966. január első napjainak enyheségét hideg időjárás váltotta fel a Duna vízgyűjtőjében és a Kárpát-medencében. A hőmérsékleti minimumok —5, — —12 C° között váltakoztak, de —19 fokig terjedő lehűlést is észleltek. Január közepén tovább fokozódott a lehűlés az átlagos napi középhőmérsékletek —3, —5 fokkal maradtak a sokévi átlag alatt. Hazánkban a hőmérséklet hajnalban —5-------12, helyenként —12 — —20 fokra süllyedt. Bajorországban, Ausztriában, valamint Kárpátalján hasonló hőmérsékletek alakultak ki, azonban a hajnali lehűlések Ausztriában és Erdélyben helyenként a —25 fokot is meghaladták. Január végén az időjárási helyzetben a dunai jégveszély szempontjából kedvezőtlen változás állt be. Nagy hőmérsékleti ellentétek alakultak ki a Duna vízgyűjtőjének keleti és nyugati fele között. Bajorországban és Ausztriában január 22. után már csak mérsékelt fagyok voltak és nappal általában +5 fok körüli maximumok alakultak ki. Ugyanakkor a Kárpát-medencében és a magyar Duna-szakasz jéghelyzetének szempontjából fontos jugoszláv területeken —5--------25 fokos hőmérsékleteket mértek. Február elején az időjárási helyzet újra átalakult, s egész februárt a szokatlanul enyhe időjárás jellemezte. A Duna vízgyűjtőjétől északra uralmon levő nagykiterjedésű hideg légtömegeket a Közép-Európába nyugatról folyamatosan beáramló enyhe légtömegek nem engedték érvényesülni. A Duna-medencében igen enyhe időjárás volt, hatására az alacsonyabb területeken a hó elolvadt. Viszonylag hűvös idő csak a Felső-Tisza vidékén volt. A nappali maximumok Bajorországban, Ausztriában 8— 15 fokig terjedtek a Kárpátmedence déli felén a hónap első felében elérték a 12—17 fokot is. Szlovákiában azonban csak 2—6 fokos felmelegedések voltak. Erősebb fagyok továbbra is csak a Kárpát-medence északkeleti részein alakultak ki. Február második felében is folytatódott az évszakhoz képest szokatlanul enyhe időjárás. A napi középhőmérsékletek általában 6—8 fokkal haladták meg a sokévi átlagértékeket, de egyes napokon a 10 fokos pozitív eltérést is meghaladták. Február 23-án egy V/b pályán mozgó ciklon viharos északnyugati széllel vonult át a Kárpát-medencén és északi felén nagy területen 35—45 mm esőt okozott. A hirtelen esőzések következtében heves árhullámok indultak el folyóinkon. A nappali maximumok Bajorországban és Ausztriában február 23—24. kivételével 13—19 fokig emelkedtek. A hajnali hőmérsékletek 0—5 fok körül alakultak ki, s csak helyenként voltak gyenge fagyok. A Kárpát-medence legnagyobb részén nappal 13—18 fokig, délben általában 20 fok közeiéig emelkedő hőmérsékletek és 5—10 fok közötti hajnali minimumok voltak. A Duna vízgyűjtőjében, Bajorországban és Ausztriában a hóviszonyok kedvezően alakultak. A magyarországi folyók vízgyűjtőjén fekvő hótakaró vastagsága általában a sokévi átlag alatt volt, s a január végi, február eleji hótakaró vastagságát tekintve, a hóhelyzet nagyon kedvezően alakult (1. ábra). Ez a helyzet a későbbiek folyamán sem romlott. Jégveszély a Dunán A Dunán a jégképződés január 10—14. között indult meg. Az alacsony középhőmérséklet az erőteljes havazásokkal párosulva sok kásajeget termelt.! Az erős hideg hatására a zaj lás fokozatosan erősödött s január 18-ra 90—100%-os zajlássá erősödött (1. fénykép). A jugoszláv Duna-szakaszon összesűrűsödött jégtáblák január 18-án a dályai kanyarban megrekedtek és itt torlódva megállt a zajló jég. Erre támaszkodva a jég január 31-ig fokozatosan felrakódott Dunaföldvár felett az 1564 folyamkilométer magasságáig, úgyhogy közben 6 helyen síkvizes, illetve gyengén zajló szakaszokat hagyott. Az álló jégmező folyamatos felzárkózásának hatására a Duna vízszintje január 31-ig Dálya fölött mintegy 2,5—3,0 méterrel megemelkedett. A vízállásemelkedés mértékére jellemző, hogy Baján a január 16-i 344 cm-es vízállás január 31-re 656 cm-es magasságra emelkedett. A magyar Duna-szakaszon mintegy 100 km, a jugoszláv szakaszon 50 km hosszban képződött összetorlódott jégtakaró. 131
