Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
13. ábra. Védekezés a Dunavölgyi főcsatornán és Csongrád megye belvízmentesítési eredményeiben is. Az értékesebb területek mentesítésére több helyen jelentős földmozgósítással ideiglenes szükségcsatomák készültek, amelyek végleges kiépítése szintén a jövő feladata. Hátrányosnak bizonyultak — újólag — a hosszú, kisesésű csatornák (Mágocs-ér, Dögös-—Kákafoki), amelyeknél a túl lassú lefolyást esésnövelő szivattyúállások építésével kell meggyorsítani, a visszatartási lehetőséget pedig műtárgyak építésével megjvalósítani. A szállítható szivattyúegységek jól használhatók voltak, különösen azok a nagyobb teljesítményűek (800—1000 1/sec), amelyek szántalpasok, vagyis gépalapot nem igényelnek. A nehéz csővezetékek szállítása és kezelése azonban minden esetben sok időveszteséget, nem veszélytelen munkát okozott, ezért módot kell találni megfelelő szilárdságú könnyű fém, vagy flexibilis (műanyag) csövek alkalmazására. Ott pedig, ahol az állandó szivattyútelepen nincs tartalékgép, helyes, ha a — esetleg később szükség szerint odaszállítandó — szivattyúnak szívó-nyomócsövét jó, száraz időben előre felszerelik. Ugyanehhez a kéi’déshez kapcsolódik a szivattyúk javításának egyszerűsítése végett kívánatos tipizálás, cováDDa a szállítás gépesítésének és a szükség szerint szétszórt ideiglenes szivattyúzási helyeken a kezelőszemélyzet megfelelő elhelyezésének megoldásra váró feladata is. A behúz okozta jelentős épületkárok (mintegy 7600 lakás és kb. 4800 mezőgazdasági épület kisebb-nagyobb mértékben megrongálódott, 2100 lakás és 1200 mezőgazdasági epület pedig összedőlt) arra figyelmeztetnek, hogy mind az újjáépítéseknél, mind a községfejlesztési terveknél nemcsak a belvízjárás veszélyét, de a talajvízszint ingadozását is az eddigieknél sokkal inkább számításba kell venni. A belvízlevezetés gyors üteme ellenére — 1940-ben az 1,5 millió k. hold belvízborította területből több mint 400 000 kh maradt műveletlenül — károsodás érte természetesen a mezőgazdaságot olyan területeken is, amelyeket április végéig a felszíni vizektől sikerült ugyan mentesíteni, viszont a talajmunkákat a magas talajvízszint, a felázott és a helyi esőzésektől kiszáradni nem tudó feltalajon nem lehetett végrehajtani. A jövőben tehát az ilyen síkvidéki területeken a belvízcsatornák sűrítése mellett gondolni kell a drénezési munkák megvalósítására, a kisebb mélyfekvésű laposok esetében pedig azoknak megfelelő — vízborítást jól tűrő — fajtákkal való befásítására. A már említett tározási lehetőségek kiszélesítése céljából fel kell újítani a már régebben létesített, de fenntartás hiányában több helyen tönkrement övgátalt legelők műveit, ill. — tekintettel a fűhozam vonatkozásában is kedvező eredményekre — az arra alkalmas területeken újakat kell létesíteni. A hírközlés jó megszervezése, — mivel azt a területre kell telepíteni és nem vonalak mentén, mint az árvédelemnél, — lényegesen nehezebb. A belvízvédelem egységes irányítása — a tapasztalatok alapján — megkívánja, hogy a jövőben az előreláthatólag hosszabb ideig dolgozó ideiglenesen telepített, de nagyobb kapacitású szivattyúzási helyek, fontosabb és állandóan őrzött zsilipek be legyenek kötve a belvízvédelmi telefonvonalba, az állandó vagy szükségtározók térségében az ellenőrzést, ill. hírközlést 14. ábra. Az izsák—páhoki út átvágása 125
