Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
10. ábra. Az Icceéri provizórium (Réti Mihály felv.) 11. ábra. A Hanyi főcsatornához telepített úszószivattyúk (Csíkos Ferenc felvétele) 12. ábra. A szentesi provizórium csővezetékeinek elhelyezése 1otta, s a terület mentesítését, — amikor az lehetővé vált — a gravitációs levezetés mellett provizóriumokkal kellett elősegíteni (10. ábra). A belvízmentesítés meggyorsítására az öntözésnek nemcsak a szállítható, hanem — ahol alkalmazásukra lehetőség volt — az úszószivattyú egységei is felvonultak, mintegy 70 m3/s összteljesítménnyel (11. ábra). Számottevő teljesítményű provizóriumok telepítésére került sor a javításra szoruló (Érsekcsanád, Foktő), átépítés alatt levő (Szúnyog) telepeknél, valamint egyes öblözetek átkapcsolási pontjain (Sári zsilip, a Dunavölgyi főcsatorna XX-as és XXXI-es csatornái stb.). A csővezetékek megfelelő elhelyezése nem egyszer találékony, ugyanakkor gyors megoldást követelt (12. ábra). A belvízlevezetés arányaira jellemző, hogy a beépített és a telepített szivattyúk a védekezés tartama alatt mintegy 1,5 milliárd m3 vizet, — ami alacsony vízszintnél a Balaton víztömegével egyenlő, — továbbítottak a befogadókba, a gravitációsan levezetett mennyiség pedig kb. 1,7 milliárd m3 volt. A belvízvédekezés folyamán néhány főcsatornán (Kutas, Hanyi-ér, a Dunavölgyi főcsatorna stb.) árvízvédekezési jellegű munkák is folytak (13. ábra). Különösen kritikus volt a helyzet a Köleséri csatorna depóniáin, amelyeken keresztül több helyen a víz már átömlött. Megfelelő intézkedésekkel sikerült az Űjszalonta, Méhkerék, Sarkad és Sarkadkeresztúr községeket veszélyeztető depónia-szakadást elhárítani, a Biharugrai tápcsatorna balparti szakadását pedig lokalizálni. A védekezéssel egyidejűleg több igazgatóság nagyszámú vizhozam mérést végzett, amelyek eredményei igen fontosak a rendszerek fejlesztése szempontjából. Ezenkívül a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság alapos és kiterjedt vízminőségvizsgálatokat is hajtott végre, amelyek ugyancsak értékes adatokat szolgáltattak a területen jelentkezett belvizeknek öntözésre való használhatóságáról, ill. alkalmatlan voltáról. A védekezésben résztvevők létszáma február második dekádjában meghaladta a 10 000-et, február 20. és március 5. között 8—10 000 között mozgott, majd március 14-e után 5000 alá csökkent. Az összlétszámból 70—80% volt vízügyi dolgozó, 20—30%-ot pedig a közerő tett ki. Tapasztalatok Az ország területén 1966. tavaszán a felszabadulás óta a legnagyobb belvíz jelentkezett. Ismét és az előző belvízjárásoknál egyértelműbben bebizonyosodott, hogy kellően kiépített csatornahálózattal és megfelelő kapacitású szivattyútelepekkel mennyire meggyorsítható a belvízlevezetés. Míg az elégtelen teljesítőképességű Dunavölgyi főcsatorna rendszerében 88 000 hold belvízborítást négy hét alatt 75 000, két hónap alatt pedig csak 43 000 holdra sikerült csökkenteni, addig a legnagyobb csatornasűrűségű és szivattyútelepekkel ellátott Békés megyében a belvizes területek (72 000 hold) 9/10-e egy hónap alatt már felszabadult a víz alól, két hónap múltán pedig mindössze 200 holdat tettek ki a kisebb, nem összefüggő víztükrök. A kiépítettség szempontjából helyenként meglevő fehér foltok hatása megmutatkozott a Szolnok, Hajdú-Bihar 124
