Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-08-01 / 4. szám
maradás egy részét pótolni. Ezt a szerény mértékű fejlődést azonban megszakította a második világháború időszaka, sőt a fenntartási munkák elmaradása a már elért eredményeket is veszélyeztette. A felszabadulást követő évek során elsősorban azért sikerült erről a mélypontról felemelkedni, mert az évi költségvetésekben rendszeres gondoskodás történhetett a fenntartási-felújítási munkák pénzügyi fedezetéről, bár a szükségletekhez képest még máig sem kielégítő mértékben. Ugyancsak sikerült bizonyos fejlesztést elérni a beruházási munkák tekintetében, meg kell azonban ebben a vonatkozásban is jegyezni, hogy az előrehaladás jelenlegi üteme mellett a folyószabályozás csak hosszú idő múlva elégítheti ki az árvízvédelem, a hajózás, a vízhasznosítás részéről jelentkező igényeket. Természetesen a szakágazat fejlesztése, a feladatok jövőbeni jobb elvégzése nem csupán pénzügyi fedezet kérdése. Ebből a szempontból utalnunk kell az előző fejezetben elmondottakra, ti., hogy a VlZIG- eknek a jelenlegi anyagi ellátottság mellett is meg lehet és meg kell találniok a módot arra, hogy a fenntartási munkákat kellő időben és messzemenő gondossággal végezzék, a medertisztítási munkákra és a hullámterek rendezésére — utóbbiakra főleg a hidak környezetében — fokozott figyelmet fordítsanak, a kezelésükre bízott folyószakaszok állapotát pedig a legszükségesebb nyilvántartási felvételek rendszeres végzése révén kísérjék figyelemmel. A szakágazati munka előbbiekben röviden vázolt megjavításának alapfeltétele a szakkáder-helyzet javítása és az utánpótlás biztosítása. Ezen a téren nemcsak a szakszemélyzeti létszám rendezésére lenne szükség hanem arra is, hogy az igazgatók biztosítsák a folyószabályozási munkakörben foglalkoztatott dolgozók tapasztalatszerzési lehetőségét. Ennek a célnak elérése érdekében egyrészt a ma még gyakori személycseréket a legszűkebb mértékűre kell csökkenteni, másrészt pedig a fiatal műszakiakat egy-egy olyan folyószabályozási munkával kellene megbízni, amelyet egy tapasztalt munkatársuk irányítása mellett úgy végezzenek, hogy a felvételi, tervezési és építési munkát egyaránt megismerjék, az eredményeket megfigyelhessék és végzett munkájukról, tapasztalataikról szóló rövidebb — hosszabb tanulmány készítésére legyenek kötelezve. A folyószabályozás szükséges mértékű gyors fejlesztésére a legközelebbi években még nem számíthatunk, mert az ehhez szükséges pénzügyi, felszerelési és anyagi feltételeket a harmadik ötéves tervünk csak részben biztosítja. Az előbbiekben vázolt néhány elgondolás viszont már a jelenlegi helyzetben is megvalósítható és ezzel a szakágazati munkában olyan minőségi változást érhetünk el, mely a jövő fejlődés egyik fontos alapját képezi. Zboray Károly 1967-ben szakmérnöki tanfolyam indul Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen a jövő évben indul a VÍZELLÁTÁS és csatornázás szakmérnöki tanfolyam, melynek célját, programját, s államvizsga tárgyait az alábbiakban tájékoztatás céljából röviden ismertetjük. MÉRNÖKI KAR Vízellátás és csatornázás A szak célja, hogy egyetemi oktatásra épített, magasszínvonalú, elmélyült vízellátási és csatornázási szakirányú képzést adjon. A szakot elvégzők a vízellátás, vízkezelés, csatornázás és szennyvízkezeléssel kapcsolatos kutatási, tervezési kivitelezési szakterületeken hasznosítják a mérnöki oklevél megszerzéséhez biztosított egyetemi oktatásnál magasabb színvonalú képzettségüket. A szak tananyaga elsősorban a vízművek és csatornaművek, a vízelőkészítő és szennyvíztisztító telepek korszerű tervezésének és építésének kérdéseivel foglalkozik. A szak tárgyai: Vízkémia-vízhigiénia, Szennyvízkémia, Alkalmazott hidrológia, Hidromechanika, Hidraulika, Hidrobiológia, Mélyfúrású kutak, Vízgépészet, Vízgépészeti automatika, Vízellátás és vízkezelés I—III., Csatornázás és szennyvíztisztítás I—III., Városgazdaságtan, Vízgazdálkodás és vízügyi államigazgatás, Tervgazdasági, pénzügyi és üzemgazdasági ismeretek. A tárgyak felsorolása mutatja, hogy a szak hallgatói központi feladatként valóban a vízellátás és csatornázás, vízkezelés és szennyvíztisztítás egészségügyi, műszaki és gazdasági feladatait sajátítják el igen magas szinten. A tanfolyam államvizsgával zárul, melynek tárgyai: Vízellátás és vízkezelés I—III. vagy Csatornázás és szennyvíztisztítás I—III. a hallgató szabad választása szerint. Általános tudnivalók A szakmérnöki tanfolyamok négy félévesek. A szakok tanulmányi anyagának összeállításánál az 1960—64. évi — tehát még nem az ún. reform — tananyagot vették figyelembe. A tananyagot jegyzetek vagy útmutatók formájában a hallgatók megszerezhetik. A tanfolyam államvizsgával zárul, melynek sikeres letétele esetében a hallgató a megfelelő szakmérnöki cím viselésére jogosult. A szakokra általában azok vehetők fel, akik az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen, illetve jogelődjén mérnöki képesítést szereztek, és legalább 2 éves szakmai gyakorlatuk van. Feltételesen az olyan jelentkező is felvehető, aki fentiektől eltérő egyetemi végzettséggel rendelkezik, de a szakmérnöki tanulmányok eredményes folytatásához szükséges alapismereteket legfeljebb 1 év alatt megszerzi. A feltételesen felvett hallgatónak a dékán által megállapított egy vagy több tárgyból különbözeti vizsgát kell tennie. A hallgató félévenként 500 Ft tandíjat, az államvizsga előtt pedig 150 Ft vizsgadíjat köteles fizetni. A tanfolyam hallgatói a 14/1956. (V. 30.) MT, valamint a 19/1960. (IV. 13.) Korm. számú rendeletben meghatározott munkaidő kedvezményben részesíthetők. A felvételi kérelmet a TÜ. 821. sz. nyomtatványon a mellékletekkel felszerelve a munkáltatónál kell benyújtani, amely azt véleményezi és f. év szeptember hó 15-ig megküldi az illetékes Kar dékáni hivatalának. A jelentkezőket a felvételi bizottság határozatáról november hó végéig értesíti a Kar. Közelebbi felvilágosítást a szakmérnöki tanfolyamokkal kapcsolatban az illetékes Karok dékáni hivatalai adnak. 117
