Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-02-01 / 1. szám
b) A beszerzésekben érvényesülő műszaki és gazdasági becslést alaposabbá kell tenni. Erre van mód, mivel szerveinknél a munkák, még az építkezések is részben ismétlődő, illetve áthúzódó jellegűek, így azok anyagszükséglete nagy pontossággal meghatározható. Az eddiginél jobban fel kell használni a rendelkezésre álló adatokat, nevezetesen az évvégi leltárakat és az anyagnyilvántartás évközi adatait. Ilyen módon — felmérve az egyéb körülményeket is — a tényleges szükséglet reálisan, elég nagy biztonsággal megközelíthető. c) Szerveinknek a beszerzési tevékenység mellett rendszeresen és összefüggéseiben figyelniük kell a készletek, azok összetételének alakulását, elsősorban a leltárak és az anyagnyilvántartás, valamint egyéb jelentések adatainak felhasználásával és az elvégzett értékelések alapján folyamatos intézkedésekkel kell a meglévő készletek felhasználását biztosítani. d) Az 1965-ben és 1966-ban az ОТ—PM 114. számú utasításában nyújtott lehetőségekkel élve egyrészt teljes mértékben fel kell tárni a még meglévő különféle elfekvő, illetve használhatatlan készleteket, másrészt felhasználva a feltárt elfekvőségek múlt évi értékesítésében szerzett tapasztalatokat, mindent el kell követni az ilyen jellegű anyagok és alkatrészek felhasználására, illetve értékesítésére, végső esetben pedig intézkedni kell — amennyiben azok teljesen használhatatlanok — azok selejtezésére. A gazdaságirányítási módszerek megváltoztatásától függetlenül tehát szerveinknek jelenleg arra kell törekedniük, hogy a termelés-építési munka zavartalanságát biztosító anyag- és alkatrészellátás mellett egyrészt elejét vegyék a további felesleges és elfekvő készletek keletkezésének, másrészt a még meglévő elfekvőség felhasználását, értékesítését tevékenyen segítsék Vavrik Ferenc dr. A mezőgazdaság szocialista átlakulásával egyre inkább előtérbe kerül, jelentőségében fokozódik a mezőgazdasági üzemek vízellátása, amely alatt a majorokban dolgozók ivó- és háztartási, a haszon állatállomány itatási, tisztántartási vízigénye, az állati és növényi termékeket kezelő és feldolgozó üzemrészek vízhasználata értendő. A mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt a vízigény szétszórtan jelentkezett, biztosítása egyedi kutak révén megoldható volt. A múltban a régi uradalmi szemlélet alapján „vegyes” majorok létesültek. Feladatuk a sokrétű mezőgazdasági tevékenység ellátása volt. (Állattenyésztés, növénytermesztés, termelvény-raktározás, gépek tárolása és javítása stb.) E majortípusok kialakítását a fokozatos fejlődés hozta létre. Kezdetben hasonló elvek alapján létesültek állami és termelőszövetkezeti majorjaink, elsősorban azért, mert zömében régi majorokról volt szó és a birtokhatárok „mozgásban” voltak. A termelőszövetkezetek kezdetben kisebb területekkel rendelkeztek, anyagi lehetőségeik korlátozottak voltak. Az ország csaknem teljes mezőgazdasági területén megvalósult közös gazdálkodás következtében a helyzet alapvetően megváltozott. Folyamatban van a leggazdaságosabb termelési módok bevezetése, amelyek megfelelnek a mezőgazdaság nagyüzemi igényeinek. A nagyüzemek kialakításával a víz biztosításának igénye már koncentráltan jelentkezik, amelyet a régi, egyedi kutas módszerekkel folyamatosan, zavartalanul higiénikusan biztosítani nem lehet. Ezért a mezőgazdasági üzemek, majorok vízellátása csak művi úton, vízművek révén oldható meg. A múltban a vizet nagyrészt csak nehéz fizikai munka árán szolgáltatták. Az állat itatáshoz szükséges vizet legtöbbször gémes kutakkal emelték ki és a vályúra hajtásos itatásnál az állatok csak meghatározott időpontban ihattak. Az állat is jobb ízűén eszik, ha közben ihat is. Ezért korszerű önitató berendezésekkel teszik lehetővé az időtől független itatást, amelyet csak műves vízszolgáltatás biztosíthat. Ezzel nemcsak a nehéz fizikai munkától mentesülünk, hanem villamos működtetésű vízmű esetén a vízszolgáltatás automatizálható, amely az ember állandó közreműködését a vízellátásnál nagyrészt kiküszöböli. A nagyüzemek elsősorban az állattenyésztés területén jönnek létre, mert a gazdaságok majoron belüli termelési feladatai közül ez az ágazat a legfontosabb. Az állattartás gazdaságos fejlesztése érdekében a régi, 300—350 számos állat elhelyezésére alkalmas vegyes majorok helyett koncentrált 600—700, sőt esetenként még ennél is több számos állat létszámú szakosított állattartó telepeket hoznak létre. A nagyüzemi gazdaságok szakosított telepei alatt oly gazdasági egységeket kell érteni, amelyekben egy üzemág céljait kielégítő létesítmények elhelyezése olyan, hogy azon a leggazdaságosabb termelési technológia legyen megvalósítható. A szakosított telepek alakításánál a koncentrált vízellátás egyik előfeltétel. Az azonos korú és 11
