Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1966-08-01 / 4. szám

vonatkozásában, amelynek — a vízépítés kivételével — a vízkészletekkel való gazdálkodás és a vizek védelme alapvető vonatkozásaiban a Lengyel Tudományos Akadémián nincs megfelelő társ kutató-részlege. Igaz, hogy a LTA néhány kulcsproblémájában lehet hasonló témákat találni, de ezek irányítása nem az IGW igényeit kielégítő módon történik.

Nyilvánvaló, hogy az IGW feladata lesz e munkák eredményeinek teljes hasznosítása, de ez nem zárhatja ki bizonyos olyan alapkutatások elvégzését, amelyek pótolják a hiányokat az említett intézmények kutatásaiban.

E kutatások kapcsolatának és bizonyos alapkutatások IGW-ben történő elvégzésének szükségessége nyilvánvaló. Az irányított alapkutatások lényege a természet jelenségeit, a társadalom anyagi és szellemi életét igazgató törvények felderítése úgy, hogy a kutatások irányát egy meghatározott feladat megoldásának alárendelik. Az alkalmazott kutatások viszont már ismert törvényeknek meghatározott gyakorlati cél eléréséhez történő felhasználásán alapulnak bizonyos konkrét tevékenység módszereinek vagy irányelveinek kidolgozása útján. Végül, a termelési folyamatot közvetlenül előkészítő kutatásoknak, amelyeket azért nem említettünk meg, mert ezekkel más, az üzemekben levő kutató egységek vagy a tárcák különleges irodái foglalkoznak, célja az alkalmazott kutatások konkrét eredményének a gyakorlatba történő átvitele.

A tudományos munkák eredménye, a helyes és állandóan helyesbített eredmények kidolgozásának irama a kutatási ciklus valamennyi láncszemének biztosításától és összhangba hozásától, a szakemberekben és pénzeszközökben való ellátottság mértékétől és minőségétől, valamint a technikai eszközök korszerűségétől függ.

Ha valamilyen fontos tudományos vagy gazdasági problémát meg akarunk oldani, meg kell tartani a helyes arányokat a kutatások egyes fajtái között; helyes koordinálással és a hiányzó kutatásoknak a rokontárcák intézményeiben vagy a LTA-ban történő biztosításával el kell érni a kutatási ciklus szabályos működését. Megfelelő együttműködő intézmények hiányában a szükséges mértékben saját kutatásokat kell végeznünk az irányított alapkutatások terén is.

A feladatok megvalósításához a mezőgazdasági talajok optimális vízviszonyainak megteremtése olyan biológiai és műszaki eszközök alkalmazását kívánja meg, amelyek célja a talaj-altalaj retenció növelése és a vízforgalom megjavítása a felszíni lefolyásnak felszín alatti lefolyássá való megváltoztatásával (agrotechnikai, valamint fito- és agromeliorációs eljárások). Ez kedvezően hat a folyók vízhozamának szabályozására és — sok vízhasználót illetően — a vízkészletek előnyösebb hasznosítására. Az ezeknek az eljárásoknak ellenére kialakuló vízhiányokat vízhasznosítási tározók és vízátvezetések építésével lehet fedezni. Ennek során figyelemmel kell lenni a vizek minőségének védelmére. Ehhez kapcsolódik, hogy a vízhozamokat növelni kell, nehogy a szennyezettség a megengedett küszöbérték fölé emelkedjék. Ez megerősíti azt a tézist, hogy a vízgazdálkodás a komplex megoldást és számos különleges, egymással összefonódó tudományágnak hasznosítását kívánja meg. Hasonló következtetésekre juthatunk, ha a vízgazdálkodás területén egyéb, nem kevésbé fontos olyan feladatokat vizsgálunk meg, amelyek az ipar, a kommunális gazdálkodás, a közlekedés, az energetika, a vízvédelem, az egészségügy, a turisztika és a dolgozók üdültetése területén fordulnak elő.

Ilyen körülmények között nagy szerepe van az IGW koordináló tevékenységének, amely Intézet a Népgazdasági Tervben (Narodowy Plan Gospodarczy = NPG) szereplő kulcsproblémák irányítója.

4. A komplex problémák rövid jellemzése

A tudományos kutatásnak három kulcsproblémája, főiránya van:

— a vízkészletekkel való ésszerű gazdálkodás,

— a vizek védelme a túlzott szennyezettség ellen,

— a hidrotechnika korszerűsítése.

A vízkészletekkel való ésszerű gazdálkodás problémái közé soroljuk a hasznosítható vízkészletek meghatározásának és növelésének módszereit, a vízszükséglet és vízfogyasztás meghatározásának alapelveit, a vízforgalom természetes és mesterséges — pl. a termelő üzemekben történő — szabályozását (a víz kormányzását és szétosztását), végül a vízgazdálkodás-fejlesztés közgazdasági és tervezési problémáit.

Módszertani szempontból nagyon lényeges kérdés a vízgazdálkodási tevékenységnek a víz- és hőmérleg egyes összetevőire kifejtett hatása vizsgálata, az emberi beavatkozások okozta változások előrejelzése céljából és annak érdekében, hogy meg lehessen határozni azokat a biológiai-műszaki eljárásokat, amelyek az említett mérlegnek az általunk kívánt irányba történő módosítását teszik lehetővé.

Az így elért, közgazdaságilag megalapozott eredmények arra szolgálnak, hogy a távlati tervezés alapjait képező vízgazdálkodási mérlegváltozásokat helyesen lehessen összeállítani, és a műszaki szervek a vízügyi munkákat célszerűen tudják elvégezni.

A víz- és hőmérlegek vizsgálatai kísérleti telepeken és öblözetekben folynak, ahol különféle tudományos-kutatási módszereket alkalmaznak, — összehasonlítási célokból és azoknak az eredményeknek a kiválasztására, amelyeket át lehet vinni az egész ország területére.

Ezek a munkák különböző természet- és műszaki tudományágak (pl. a szilárd testek fizi99