Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-06-01 / 3. szám
test peremén, illetve attól 1,5 m-rel beljebb elhelyezett csatornából fúvódik ki. Elöl ül a kétfőnyi személyzet, hátul ruhatár, a test közepetáján 50 személyes utaskabin van. Egyetlen, 1800 lóerős Ivcsenko AI-24 gázturbinája tengelyek és fordulatcsökkentő áttételmű segítségével hajtja a két, előretoló légcsavart, valamint a 200 kg/m2 túlnyomású légpárnát előállító, 12 lapátos ventillátort (melyet a kis sűrítési arány miatt nem nevezhetünk sűrítőnek). Jégtáblák, vagy egyenetlen szárazföld feletti haladásra leengedhető kerekekkel is felszerelték, melyek adott esetben megakadályozzák a test és a talaj közötti nem kívánatos érintkezést. A jármű 26,5 m hosszú, 10 m széles, 6 m magas, légpámafelülete 165 m2, súlya teljes terheléssel 21,75 tonna. 400 kilométert tehet meg, lebegési magassága 20—30 cm, legnagyobb sebessége 140 km/óra. Főként tajga feletti közlekedésre — értve ezalatt elsősorban az ottani vizeket — szánták (1. ábra). Az SR—N6 az lpj építésében élenjáró angol Westland-cég legújabb típusa. Eddig 12 darab épült belőle tengeröblök feletti kompjáratok céljára s ez év nyarán ezzel a típussal indítják meg a Ramsgate (Anglia) és Calais (Franciaország) közötti menetrendszerű lpj-kompjáratot. Az SR—N6 38 utast, vagy 3 tonna terhet szállíthat. 14,76 m hosszú, 7,01 m széles és 4,57 m magas. Kabinja 15,4 m2 alapterületű. Peremén a „szoknya” 1,22 m mélységű, flexibilis műanyag. Hajtóműve BS Marine „Gnome” 1051 lóerős gázturbina, mely áttétellel hajtja a 2,74 m átmérőjű toló-légcsavart és a légpárna előállításához a 2,13 m átmérőjű légsűrítőt. Teljes terheléssel 10,4 to súlyú (címnél levő kép). Legnagyobb sebessége 109 km/óra, 1,5 m magas hullámok esetén 67 km/óra. 370 kilométert tehet meg tankolás nélkül. Tartályaiban 1205 liter kerozénnek van hely. Mindkét járművet a légcsavar(ok) mögötti áramlásba helyezett légkormányokkal lehet irányítani. Teher, — illetve munkaváltozatuk kis darukkal, széles, — a járművek ki-behajózását lehetővé tevő ajtókkal s minden-irányú manőverezést lehetővé tevő kormányszerkezettel látható el. A méret, — súly és teljesítmény-adatok egyaránt bizonyítják, hogy a lpj nagyon hasznos közlekedési, átkelő és mentőeszköz lehet, — hiszen távolról sincsenek olyan működési korlátái, mint a lassú kétéltűnek, vagy a meglehetős vízmélységet igénylő, kis sebességgel haladni alig tudó, az uszadéktól nagyon veszélyeztetett, külön kikötőhelyet igénylő, végül nem gyorsabb szárny asha j ónak. Szűcs József JAHRBUCH DER SCHIFFAHRT, I960. A szocialista országokban megjelenő legismertebb hajózási album az NDK „Transpress” kiadóvállalatánál immár hatodízben megjelentetett, a „Hajózás évkönyve” című könyv. A nagyalakú, díszes kiállítású, színes képekkel is díszített mű kapható műszaki- és idegen-nyelvű könyvesboltjainkban is. Az idei kötetnek fontos magyar vonatkozású cikke a dr. Fekete György, a Dunabizottság igazgatóhelyettese által írt, s a magyar Duna-tengerhajózást bemutató részletes ismertetés. Az évkönyvben ezenkívül a világ kereskedelmi hajózásának alakulásáról, különleges belvízi és tengeri hajótípusokról, a vízalatti kutatómunkáról, valamint a tengeri halászat modernizálásáról szóló cikkek is találhatók. A 180 oldalas, díszes albumot 210 színes, fekete-fehér fénykép, valamint ábra illusztrálja. A Lengyel Népköztársaság és az Egyesült Nemzetek között megállapodást írtak alá, amely szerint az öt éves terv keretében a lengyelországi vizek szennyeződése elleni küzdelemre a következő öt év során 3,5 millió dollárt fordítanak. E költségek 58 százalékát a Lengyel Állam fizeti, 42 százalékát pedig az ENSZ vállalja. A beruházás terveinek elkészítését az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) bonyolítja le. A tervek elkészítése előtt tanulmányt készítenek az ipari üzemek és kommunális intézmények, továbbá a bányák nagy sótartalmú vizének, valamint a hőerőtelepek szennyvizének hatásáról és a védekezés módszereinek kialakításáról. A WHO bízik abban, hogy a lengyel példa nyomán más országokban is cselekvőén hozzájárulnak majd az emberi egészségre káros szenyvíz okozta veszély gyökeres elhárításához. Sivatagi vízfeltárás „varázsszem" kamerával A Geological Survey (USA) szakemberei a Hawai-i és Puerto Rico-i talajvízkutatásokhoz olyan különleges fényképezőgépet készítettek, amely egy mérföldnyi távolságra is érzékeli a hősugarakat. Ezzel a fényképezőgéppel, repülőgépről felvett képek segítségével, már eddig is több mint száz forrást sikerült feltérképezni. A tudósok azt remélik, hogy a kutatásokat sivatagi területekre is kiterjeszthetik, ahol mélyen a felszín alatt nagy természetes vízkészletek rejtőzhetnek. A képeket bármikor, éjjel és rossz időben is el lehet készíteni, mivel nem fénysugarakkal — mint a közönséges fénykép —, hanem infravörös-, vagyis hősugarakkal készülnek, amilyeneket a természetben minden tárgy kibocsát. Az így készülő, — a hozzá nem értők számára érthetetlennek tűnő — képek a földben rejtőző tárgyakat árulják el, a talajból felhatoló sugárzás erejének megfelelően. Minél melegebb egy test, annál fehérebben jelenik meg a lemezen, viszont a hideg testek, pl. a víz szürkének, vagy feketének látszanak. Az infravörös fényképezőgép „termisztorral” van ellátva, ez a sugárzást elektromossággá alakítja át, amelyből fény lesz, és ez hat a filmre. Ezzel a berendezéssel a geológusok olaj és más ásványok után kutatnak; az építészek az alapozás mélységének meghatározására használják; a régészek pedig történelem előtti korból származó betemetett települések helyét állapítják meg. (The Sunday Express, 1965. XI. 14.) Ruttkai Gyula 95
