Vízgazdálkodás, 1966 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1966-06-01 / 3. szám
A NIM. legutolsó tájékoztatása szerint az árrendelet módosítására csak az 1968. évi általános árrendezéskor kerül sor, addig átmenetileg olyan elszámolási rendszert vezetnek be, amely a ténylegesen igénybevett teljesítményen alapul. Ez a megoldás a kiugró egységárakat kiküszöböli és közel a bizottság által javasolt egységár érhető el. V. Eredmények, hiányosságok, további feladatok A következőkben nézzük az energiagazdálkodás terén az utóbbi években elért legfontosabb eredményeket, hiányosságokat, valamint a legfőbb tennivalókat. Az energiagazdálkodás sikerét biztosító energetikus hálózat az egész vízügyi szolgálatban ki van építve, szakképzett, vizsgázott szakemberekkel rendelkezik, akik tisztában vannak feladataikkal. Sajnos az energetikusok nagyrésze más irányú leterhelése miatt a főfeladatukat jelentő műszaki fejlesztési kérdésekkel nem tud foglalkozni. Eredmény az, hogy általában foglalkoznak már a fajlagos energiafelhasználás alakulásának vizsgálatával, a normák, illetve normatívák változásával, viszont alapvető hiányosság, hogy a vízügyi szolgálat egészére érvényes, a teljesítményre, vagy termelés egységére vonatkozó fajlagos mutatók még csak kis számban vannak. Komoly fejlődés van a műszerezettség terén. Ellenőrző és vizsgáló műszerek nélkül gazdaságossági vizsgálatokról beszélni nem lehet. Viszont a fejlődés ellenére az energetikusok általában nem tartják kézben az energia felhasználó berendezések műszerezettségi kérdéseit, a meglevők gyakran meghibásodnak, kevés az ellenőrzést biztosító kézi vizsgáló műszer. Gyakran jelentkező hiányosság, ami az energetikusok túlterheléséből adódik az, hogy nincsenek tisztában az egyes felhasználó helyek fogyasztásával, energetikai problémáival, nem foglalkoznak olyan kérdésekkel, amelyek pedig hozzájuk tartoznának elsősorban. így pl. egyik igazgatóságunknál felvetődött, hogy a javítóműhely csarnokának fűtése nem kielégítő. A kérdéssel sokan foglalkoztak, csak éppen a legilletékesebb, az energetikus nem. Ezért szemrevételezéssel eldöntötték, hogy a szállított szén minősége nem volt megfelelő. Pedig a kérdés koránsem ilyen egyszerű. Gyakran kimondják pusztán szemrevételezés alapján, hogy a szén nem jó, anélkül, hogy komolyabb vizsgálatot végeznének, pedig a valóság esetleg más. Az említett esetben is, ha egy jelentős termelő terület fűtése áltálában nem kielégítő, akkor meg kell valóban vizsgálni a szén minőségét, ez azonban még egyedül nem döntő. Fel kell állítani a hőmérleget is, annak eldöntésére vajon a kazánok képesek-e a szükséges hőmennyiséget leadni, azután meg kell nézni a tüzelés technikáját és hatásfokát is. Általános jelenség, hogy az energetikusokat nem vonják be az energiafelhasználással kapcsolatos tervek kidolgozásába, vagy vizsgálatába, ennek következménye néha egészen alaptalan, 2—3-szoros hő, vagy villamosenergia igények, melyek a beruházást lényegesen — néha több millió forinttal — megdrágíthatják. A ma már hellyel-közzel előforduló energetikai ellenőrző mérések még nem általánosak. Pedig a fontosabb termelő egységek komplex műszeres energetikai vizsgálata részletes felvilágosítást ad az üzem viszonyairól. Feltétlen eredményként könyvelhető el, hogy energetikusaink nagyrésze konkrét éves célokat tűz maga elé, amelyek mind a takarékosabb és termelékenyebb gazdálkodást célozzák, viszont az illetékes vezető szervek — csekély kivétellel — nem eléggé méltányolják ezt a munkát. Az elmondottak alapján a legfontosabb tennivalókat az alábbiakban jelölhetjük meg: Növelni kell az energetikus szervezet ütőképességét. Ennek feltétele a szakmai továbbképzés, az energetikus mentesítése a szükséges mértékben egyéb feladatok alól, munkájuk erkölcsi és anyagi elismerése. Ki kell dolgozni és be kell vezetni a fontosabb termelési folyamatokra egységes, a vízügyi szolgálat egészére érvényes energia normákat és normatívákat. Rendszeressé kell tenni a fontosabb energiafelhasználó helyek műszeres energetikai vizsgálatát az energiahordozók gazdaságos felhasználása, a gépek kihasználásnak és hatásfokának javítása érdekében. Az energetikusok hatáskörébe kell utalni az energiafelhasználó berendezések műszerezettségi és műszerkarbantartási kérdéseit, biztosítani kell továbbá, hogy a vizsgálatok és ellenőrzések elvégzéséhez megfelelő számú műszer álljon rendelkezésre. Egységes koncepciót kell kialakítani a vízügyi szolgálat döntő energia felhasználó területeire vonatkozóan. Ehhez nagymértékben figyelembe kell venni a fejlett országok eredményeit, más iparágak tapasztalatait. Az energiagazdálkodás a vízügyi szolgálatban minden hiányosság ellenére is eredményesen fejlődik. Az energetikusok már ma százmillió forint, az OVF. Főenergetikusi szerve pedig közel háromszáz millió forint értékű energiahordozó gazdaságos felhasználásáért felelős. A következő évek, évtizedek fejlődését tekintve ez a szám majdnem megkétszereződik. Ez a jelentős érték feltétlen megköveteli az energiagazdálkodás műszaki jellegének erősebb kidomborítását, a műszaki fejlesztés és energiaracionalizálás lehetőségeinek fokozottabb felhasználását, konkrét célkitűzések megvalósítását. Ehhez viszont az szükséges, hogy az összes vezető szervek felismerjék az energiagazdálkodás nagy jelentőségét és annak megfelelően támogassák. Remélem, hogy ez a cikk sikerrel szolgálja ezt a felismerést. Fejes László csop. vez. főmérnök 92
