Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965-06-01 / 3. szám

ben elöntve a völgyet Körmend és Sárvár felé húzódott. Az árhullám tetőzése — 15 cm-rel meghaladva minden eddigit — 23-án reggel ér­kezett Körmendhez, tehát a Szentgotthárd—• Körmend közötti kereken 30 km-es utat 7 óra alatt — 4,3 km/óra sebességgel — tette meg. Így a töltésezetlen szakaszon védekezésre sem mód, sem idő nem volt, minden erőt a mentésre kellett összpontosítani. Gyors egymásutánban kerültek kiürítésre a Rába—Csömöc völgyben fekvő községek mélyebb fekvésű részei. A Szent­gotthárd és Körmend környéki községek hely­zetét súlyosbította a Lapincson és Pinkán le­vonuló — és a Rábáéval egyidőben érkező — árhullám. A Pinka vízállása Pornóapátinál 22-én ugyancsak az eddig ismert maximumnál 12 cm­­rel magasabban (402 cm) tetőzött. Súlyosabbá vált a helyzet Sárvárnál, ahol mind a domborzati viszonyok (a Rába—Csömöc völgy szűkülete), mind az árteret átszelő köz­lekedési vonalak az ár torlódását és számottevő vízszintemelkedéstöbbletet idéztek elő. így az árvíz, amely itt 3 cm-re közelítette meg az ed­digi maximumot, meghágta a Sárvár—Celldö­­mölki főközlekedési utat, majd a Szombathely— Celldömölki vasútvonalat szakította át, ezt kö­­vetőleg pedig az egész Rábavölgy víztömegét a gátak közé terelő kétoldali töltésszakaszt törte át két-két helyen. Sárvár belterületének védel­mére két vonalon hevenyészett lokalizáló töltést építettek, a cukorgyári iparvágány töltésén és a Gyöngyös depóniáján nyílást robbantottak a megtorlódott víz gyorsabb lefolyása érdekében. Az említett töltésszakaszokon keresztül ártérre jutott vizeket baloldalon a Rába védgátnak a Répce árapasztó feletti megnyitásával, jobbolda­lon a Lánka patak útján, községi belterületek veszélyeztetése nélkül, sikerült visszavezetni. A rábai védvonalat egyébként mindkét oldalon megtartották, noha az árhullám Árpásnál 9, Rábacsécsénynél 59, Gyirmótnál 52 cm-rel ma­gasabban tetőzött minden eddiginél. A rábai ár­hullám visszaduzzasztó hatása folytán az egyéb­ként közepes vízállású Marcal vízszintje any­­nyira megemelkedett, hogy balparti töltése a betorkolás felett 24-én reggel, illetve délelőtt átszakadt. Az ártéren lévő két községet meg­felelő lokalizálással sikerült az elöntéstől meg­óvni, a vizek visszavezetése az apadás bekövet­kezése után a szakadásokon keresztül ment végbe (5. ábra). Az Ikva árhulláma — noha a vízállás hosz­­szú idő óta nem észlelt maximumot ért el — magában Sopronban nagyobb kárt nem tett. Itt a városi vízmű gépházát, s helyenként a lakó­házakat sikerült nyúlgáttal megvédeni, Kópháza és Fertőszentmiklós belsőségében azonban az áradás rövid ideig tartó elöntést okozott. Bár a Lajta osztrák területen lévő töltései már megelőzőleg átszakadtak, mégis a Lajta balparti csatornában a vízszint annyira meg­emelkedett, hogy a határon túl is újabb, magyar területen pedig négy szakadást idézett elő. Ez­zel Mosonmagyaróvár került fenyegető hely­в. ábra. A sétatéri Rábahíd Győrben. 1965. IV. 26. A 7. ábra. A Répce árapasztó balparti lekagylózásának bevédése. 87 4 ábra. A Répce árhullámai. 5. ábra. A Rába árhullámai.

Next

/
Thumbnails
Contents