Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965-06-01 / 3. szám

8. ábra. A Lajta balparti csatorna töltésének leterhelése.

zetbe, de egyrészt a töltések erősítésével, másrészt a lokalizációs vonalak védelmével sikerült a várost a víz betörésétől megóvni.

A 27—28-i esőzések hatasa a kisebb vízfolyásokon csak az apadás lassúbbodásában jelentkezett, a befogadóknál azonban átmeneti — az első tetőzést kb. 0,60—1,2 m-rel megközelítő — vízszintemelkedést okozott, alsó — kisebb esésű —• szakaszukon pedig utolérve az első árhullámot, arra rátoriódott. Utóbbi, kedvezőtlen helyzetnek kialakulását előmozdította a Duna ezidőbeni közepes magas (67—75 %-os) vízállása is, amelynek következtében a Rába alsó szakaszán az apadás lassú volt.

A töltésezetlen vízfolyások kiáradt vizei — viszonylag rövid idő alatt — visszahúzódtak a mederbe, így az elárasztott területek felszabadultak. A töltésszakadásokon kiáramlott vizek levezetése a már említett módon történt.

Az előzőekben röviden ismertetett nyugatmagyarországi árvízlevonulás eseményeiből

— azok még nem befejezett, részletes elemzése és kiértékelése előtt is — már néhány megállapítás, tapasztalat volt levonható. Ezek alapján a kapcsolatos intézkedések megtörténtek vagy folyamatban vannak.

Megállapítást nyert, hogy a Mosoni-Dunaág vízgyűjtőterületén bekövetkezett árvizek valóban rendkívülieknek tekinthetők. Nemcsak azért, mert a vízállások majdnem minden kisebb vízfolyáson és a befogadók teljes hosszán vagy egyes szakaszain megközelítették vagy jelentős mértékben meghaladták az eddig észlelt maximumokat, hanem mivel az igen rövid idő alatt kialakult árhullámok nagy területen, gyakorlatilag egyidőben idéztek elő kritikus állapotot. Meg kell jegyezni, hogy az egyes vízfolyásokon levonult árvízi tömegek egyenként is NQt-re

— a 100 évenként egyszer előforduló vízhozamra — becsülhetők. Ezt valószínűsíti a hidakban (átereszekben) történt károsodás is, mely szerint a KPM kezelésében lévők közül 4 tönkrement, 2 erősen, 48 pedig kisebb mértékben rongálódott meg, míg a tanácsi hidakból — a fahidakat is beleértve — 29 pusztult el és 48 szenvedett kisebb-nagyobb mérvű károsodást.

A védekezési munka két területre osztható. Ott, ahol Kiépített védmüvek nincsenek, az úgynevezett helyi vízkárelhárítás a tanácsok feladata, amelynek ellátásához a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok (ez esetben a Nyugatdunántuli, illetőleg Eszakdunántúli VÍZIG; segítségként műszaki szakembereket és lehetőleg védelmi anyagot, stb. adnak. Ez a tevékenység tulajdonképpen csak a belterületeket részben vagy egészben védő, hevenyészett gátak emelésére, vagy tervszerű kiürítésre, illetve rohamos áradás, vagy a lakosság vonakodása miatt előállott időhiány esetén (egyes helyeken utóbbi is elciordult) mar csak a mentésre szorítkozhat. A mentés sokszor emberáldozatot is követel, s ez alkalommal is Csákánydoroszlónál hatan életüket vesztették. Természetesen erre a védművek nélküli — elsősorban Vas megyei — területre esik a részlegesen kiürített 66 község nagyobb része, míg a körgátak, vagy lokalizációs gátak építésével 22 községet sikerült az elöntéstől megvédeni.

Figyelembeveendő, hogy a kisebb vízfolyások esetében — amelyeknél az árvízi hozam több ezerszerese az év nagyobb részében medrükben íolydogáló vízmennyiségnek — a jövőben sem lehet szó védelmi művek kiépítéséről. Ilyen területeken elsősorban a hiradó-riasztó szervezetnek szélesebb alapokra helyezése, éjjel-nappali megbízható működésének kialakítása szükséges a lehető védekezés, illetve a tervszerűbb kiürítés végrehajtása érdekében. Egyidejűleg körgátak, lokalizáló gátak építésével kell a belterületek árvízi biztonságát megteremteni, távolabbi jövőben pedig gondolni lehet egyes — az árvizektől gazdaságosan semmiképpen meg nem óvható — községrészek, illetve kisebb települések visszafejlesztésére vagy áttelepítésére is. Ilyen módon az egyébként elkerülhetetlen épületkárok (az eddigi felmérés szerint összedőlt kb. 340, megrongálódott 740 épület) a legkisebbre csökkenthetők.

A mezőgazdasági károk (előzetes becslés szerint az áradás 150 000 kát. holdat érintett, amelyből már egy hét alatt 130 000 kát. hold felszabadult a vízelborítás alól) csökkentése a medreknek a 10 évenként egyszer előforduló vízhozam kártétel nélküli levezetésére történő bővítésével, a vízlevonulást akadályozó növényzet folyamatos eltávolításával és a pangó vizeknek gyors levezetését biztosító állandóan karbantartott árkokkal valósítható meg.

A kb. 120 km hosszban kiépített gátakon az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság már szervezetten, 6 odairányított gépesített árvízvédelmi osztag közreműködésével, megfelelő emberi és gépi erő, valamint védelmi anyagok igénybevételével védekezett. A védekezés két igen jelentős. eredménye, hogy egyrészt azokat a szakadásokat, — amelyek a második árhullámnál újabb elárasztás okozói lehettek volna — rövid idő alatt, illetőleg eddig az időpontig megfeszített munkával sikerült ideiglenesen elzárni, il-88