Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-06-01 / 3. szám
AZ ÖNTÖZŐBERENDEZÉSEK ÜZEMELTETÉSE Az összes terület 95 %-án — termesztési, talajtani és domborzati okok miatt — esőszerű öntözést alkalmazunk. Az öntözőberendezések kihasználtságával kapcsolatosan főként két mutatót: az egy berendezéssel öntözött terület nagyságát és az éves üzemóra mennyiségét vizsgálják. Az üzemórák alakulását 1963-ban (96 öntözőberendezéssel) a 6. sz. táblázat adatai tartalmazzák. Az átlagos üzemóra 1963-ban 1215, 1964-ben 751 volt. Az 1964. évi kisebb üzemóra kizárólag a sok természetes csapadék következménye, önmagában az üzemóra alakulásából tehát messzemenő következtetést levonni nem lehet. Több következtetés levonását teszi lehetővé a 7. sz. táblázat, mely a hordozható esőztető-berendezések néhány üzemelési adatát tartalmazza. A közölt adatok mutatják, hogy jelenleg 15 féle öntözőberendezés van üzemeinkben, ami — az egészen eltérő cső, idom, szórófej tartozékon kívül — az alkatrészellátás fogyatékosságai miatt is egyre jobban súlyosbítja az üzemeltetés helyzetét. Véleményünk szerint az MA-120 és 200-as berendezés — a hordozható berendezések vonatkozásában — a nagyüzemi öntözés igényeit kielégíti. Nem mondhatjuk ugyanezt az MA-350-es berendezés szivattyújáról, melynek kis szívómagassága alkalmazási körét nagyon leszűkíti. A teljesített éves üzemórák 1963-ban és általában (amennyiben egyéb objektív tényező: pl. csapadék nem játszik közre) a berendezés korával mutatnak összefüggést. Azonos üzembeállítás mellett is igen jó a MM- és API-berendezések teljesítménye. A 7. táblázat berendezés-típusonként mutatja az átállásra és javításra fordított, illetve 100 üzemórára eső időt. A telepítési idő bizonyos mértékig a teljesítmény függvénye. Minden szempontot figyelembevéve, legelőnyösebbnek az MA—200-as berendezés mutatkozik az áttelepítés szempontjából. Az átállások idejével kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy az zömben csőszállító kocsival történt. A 100 üzemórára jutó javítási idő elsősorban a berendezés korától függ. A legtöbb javítási időt ennek megfelelően az ASP és TLM berendezésekre fordítottuk. A kort is figyelembe véve, meglepően kis időt fordítottunk javításra a MM és API—1200-as berendezéseknél. Indokolatlanul magas az MA—90, 120 és DM— 20-as berendezésekre fordított javítás ideje. Az MA— 200-as berendezések első évben üzemeltek. Az adatok mindenesetre felhívják a figyelmet arra, hogy az MA— 90 és 120-as berendezések üzembiztonságát még fokozni kellene. Gazdaságaink szervezett öntözés-üzemeltetését mutatja az a tény, hogy egy öntözőberendezés átlagosan 79 napon működött, napi 15,4 hasznos üzemórával. A jól szervezett üzemeltetést külön alátámasztja az, hogy az öntözési idényben átállásra átlagosan csak 100 üzemórát fordítottak. Dr. Fekete István (Folytatás a köv. számban.) a vty(MdáÍkodás5(M A vízgazdálkodás Csehszlovákiában önálló ágazattá fejlődött ki, amely a vízforrások észszerű kihasználását biztosítja különféle népgazdasági célokra. Az ágazat munkájának tartalmát azon termelési folyamatok képezik, amelyeknek terméke a víz. Az ivóvizet völgytározókban gyűjtik, vagy földalatti vízforrásokból nyerik, bonyolult műszaki és kémiai eljárással tisztítják, szükség szerint a felhasználás helyére vezetik, majd lefolyó csatornába juttatva és a káros anyagoktól megtisztítva, visszavezetik a vízfolyásba. Hasonlóan történik az ipari víz előállítása (vízgyűjtése a tározóban, szállítás a fogyasztóhoz vagy a további felhasználás helyére, a vizek javítása, valamint a szennyvizek tisztítása), amelyet az ipartelepekre vezetnek hűtő- és más gyártási folyamatokhoz, vagy mezőgazdasági telepekre öntöző és más szükségletek kielégítéséhez. Az ipari víz különleges fajtáját képezi a vízierőműveknek szállított víz, amelynek potenciális energiáját hasznosítják, valamint az a víz, amelyet a hajózás igényel a szükséges hajózási mélység biztosítására, hasznosítva annak szállítóképességét. A vízgazdálkodás álló alapjainak összességéből (45,8 milliárd Kcs) 38,3 milliárd Kcs értékű állóalap (84%) szolgálja az említett termelési folyamatokat. A termelés álló alapjait képezik a gyűjtőmedencék, gátak és halastavak, talajvíz kivételi létesítmények és kutak, víztisztító berendezések, városi szennyvíztisztító telepek, vízvezeték- és csatornahálózatok, mederszabályozások, duzzasztóművek és hajózsilipek, mesterséges csatornák (a vízierőművek épületei és berendezései az energetika álló alapjai közé sorolandók). A felsoroltakon kívül a vízgazdálkodás védi a földeket, a lakótelepeket, ipari és közlekedési létesítményeket az árvizek ellen. Ezt a célt szolgáló állóalapok értéke kb. 4,7 milliárd Kcs-t tesz ki. (Védtöltések, a tározó védő létesítményei, szivattyútelepek). Ez a tevékenység nagymértékben hozzájárul a mezőgazdasági földek védelméhez, lehetővé teszi a gazdálkodás intenzívebb módszereire való áttérést. A halgazdasággal és a víz melletti üdüléssel foglalkozó tevékenység állóalapjai gazdasági szempontból nem jelentenek nagy összeget. A vízgazdálkodás sajátosságát az önköltség igen magas szerves összetétele jellemzi. Ezen költségek 100 pénzegységére átlagosan 80 egység esik a leírásokra, üzemanyagokra és energiára és csak 20 egység a bérekre. Ez a sajá74
