Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-06-01 / 3. szám
Az öntözés öt éve a Bács-Kiskun megyei állami gazdaságokban Szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunknak általában — s ezen belül állami gazdaságainknál is — ma a fejlesztés fő feladata: a termelés belterjes irányban való továbbfejlesztése. E cél eléréséhez az egyik igen jelentős eszköz: az öntözés. Ez indokolja azt a rendkívül gyors fejlesztést, mely II. ötéves tervünk keretében országosan végbement. Az 1960. évi 160 600 khhoz képest 1964-ben mintegy 480 000 kh-on folyt öntözés — a terület tehát háromszorozódott. Az öntözésfejlesztés erőteljes volt ez időszakban a Bács-Kiskun megyében — s ezen belül a megye állami gazdaságaiban — is. Az állami gazdaságok a különböző korszerű termeléstechnikai módszerek alkalmazása során jutottak el az öntözés bevezetéséig. Az öntözés eredményessége az esetben minden más eljárást felülmúlhat, ha a végrehajtás sorrendjében is a legmagasabb fokon álló műveletként kezeljük. Bevezetése, illetve jövedelmező alkalmazása az összes vízrendezési (ár- és belvíz) és termeléstechnikai (talajművelés, tápanyagellátás, növényápolás stb.) eljárások tökéletes elvégzését kívánja meg. A rendkívül erős ütemű fejlesztésnél eme szempontok teljes mértékben azonban nem érvényesülhettek. Az öntözéses gazdálkodásra való fokozottabb áttérés a Bács-Kiskun megyei állami gazdaságokban lényegében 1960-ban indult meg. Az 1959. évi 730 kh után 1960-ban 1824 kh-on folyt az öntözés (berendezett terület az év végéig 3068 kh volt). E tanulmány keretében az 1960 óta végbement fejlesztéssel, részletesen pedig az 1963. és 1964. évi üzem tapasztalataival kívánunk foglalkozni. 1960-tól kezdve az öntözésfejlesztés egyenletes volt. A fejlesztés adatait az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat Az öntözött terület alakulása az 1960—1964. években Megnevezés 1960 1961 1962 1963 1964 kh % kh % kh 0/ /0 kh % kh % Szántóföldi kapás 262 14,4 1225,0 23,3 1462Д 17,7 2149,3 19,4 1412 13,0 Szántóföldi takarm. 771 42,3 1422,4 26,9 2818,6 34,0 4870,3 43,7 5408 49,6 Zöldség 11 0,6 20,0 0,4 455,9 5,5 348,5 3,2 334 3,1 Gyümölcs 234 12,8 862,0 16,3 717,5 8,6 1307,5 11,7 1585 14,5 Szőlő 40 2,2 104,0 1,9 1017,2 12,3 868,9 7,8 636 5,8 Rét-legelő 469 25,7 1054,0 20,0 823,0 10,0 428,0 3,8 334 3,0 Másodvetés — — — — 787,7 9,4 968,9 8,7 483 4,5 Egyéb 37 2,0 586,5 11,2 211,0 2,5 186,0 1,7 709 6,5 összesen: 1824 100,0 5273,9 100,0 8293,0 100,0 11127,0 100,0 10901 100,0 Az adatok szerint a megye adottságainak megfelelően a legerőteljesebben a szántóföldi takarmány és a kertészeti kultúrák öntözött területe nőtt. A területi fejlődésen kívül évről évre javult az öntözőberendezések kihasználása. 1961—62—63-ban a tenyészidóben lehullott csapadék nem haladta meg a 200 mm-t. Az alapterületet 1962-ben 2,5-szer, 1963-ban 3,3- szor, 1964-ben 2,1-szer öntöztük meg. Miután 1962-ben egyszeri öntözésre 30 mm-es, 1963-ban már 48 mm-es vízmennyiséget adtunk ki, kh-anként 1962-ben 75,9, 1963-ban 157,4 mm, 1964-ben pedig 116,6 mm vizet öntöztünk ki. (2. sz. táblázat). Az 1964. évi kisebb öntözővízmennyiséget a nagyobb mennyiségű és viszonylag 2. táblázat Alap és halmozott öntözött terület 1960—1964-ben Év alap halmozott index terület kh 1960 1824 — — 1961 5273 — — 1962 8293 21015 2,53 1963 11127 36596 3,28 1964 10901 23167 2,10 jó eloszlású természetes csapadék indokolja. (3. sz. táblázat). A Bács megyei állami gazdaságok összes területének 7,5%-án, szántóterületének 10,5%-án folyt öntözés 1964- ben. Az összes öntözött terület több, mint 90 %-a azonban hat gazdaságban van. Az öntözött terület 1964-ig egy gazdaságban sem emelkedett 18 % fölé a gazdaság összes területéhez viszonyítva. Az öntözés megindulásakor a beöntözöttség felső határát 25 %-ban állapítottuk meg egy gazdaságon belül —• figyelembe véve a termelési és technikai színvonalat. Ezt természetesen akkor is, ma is csak keretnek tekintettük. Eddigi tapasztalataink alapján azt szűrhetjük le, hogy az öntözés koncentrált elhelyezése mindenképpen megfelelőbb, mint a szétszórt telepítés. Adott üzemben az öntözés felső határát pedig rendkívül sok tényező (vezetés, állóeszköz-ellátottság, járulékos beruházások, tápanyag-ellátás, szakképzett munkaerő, közgazdasági tényezők, stb.) együttes szemlélete alapján lehet megállapítani. 1963. évi öntözéseknél már alapvető elvként írtuk elő a tervszerűség betartását — figyelemmel az öntözött területek tápanyagellátására —, valamint az öntözőberendezések maximális kihasználását. Kitűzött céljaink elérése érdekében jóval az öntözési idény megkezdése előtt — a gazdaságok javaslata alapján — kijelöltük az öntözendő területet táblánként, és részletes technológiai utasítással láttuk el gazdaságainkat. A 70
