Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-06-01 / 3. szám
1. ábra. Bács-Kiskun megye közműves ivóvízellátásának fejlődése db 2. ábra. Törpevízművek számának alakulása Bács-Kiskun megyében. biztosítása érdekében — mely egyre nagyobb igényként jelentkezett és napjainkbabn is jelentkezik — az állam a lakosság anyagi erejét is igényli. A társulati befizetések a községek községfejlesztési alapjai, valamint a lakosság társadalmi munkavállalása megfelelő alap volt arra, hogy az állam anyagi segítségével együtt számos törpevízmű jöjjön létre. Ezek szervezésében nagy szerepe volt a Vízügyi Igazgatóságok társulati csoportjainak. Természetesen az eredmények a megfelelő állami intézkedések meghozatala nélkül nem valósulhattak volna meg. 1962- ben megalakult a tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya, mely felelős szerv a megye tanácsot érintő vízügyi feladatainak ellátásában és tartja a kapcsolatot a vízügyi igazgatóságokkal a közös feladatok ellátásában. A vízhálózatfejlesztési program végrehajtására vízműépítő és szolgáltató vállalatokat kellett létrehozni, amelyek a vízműépítés terén ma már a megyékben működő vállalatok közül a legnagyobbak, és felszereltségük révén — melyhez az Országos Vízügyi Főigazgatóság igen nagy segítséget adott és ad — a megye kommunális vízellátási problémáját a kivitelezési vonalon meg tudja oldani. A községekben a közműves ivóvízellátás tekintetében viszonylag nagy fejlődést értünk el a vízműtársulatok megalakulása óta, városainkban azonban a vízellátás nem nevezhető sem korszerűnek, sem kielégítőnek. A megye öt városában a meglévő vízművek rekonstrukcióra és bővítésre szorulnak, vagy, mint például Baja esetében, kiépítés is szükséges, és itt még igen sok a tennivaló. Nagyon súlyos a helyzet Kecskeméten, ahol a megfelelő víztermelés és hálózat hiánya a lakásépítést gátolja. Az ellentmondás feloldása érdekében a harmadik 5 éves tervben javul Kecskemét és Baja vízellátása, azonban a többi város, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas vízellátását is meg kell oldani, mert annak hiánya a harmadik 5 éves terv lakásépítkezéseit akadályozhatja. A megoldásban jó példát mutatott Kalocsa város, mert vízellátási problémáinak felszámolását társulati úton kezdte meg. A végleges megoldáshoz állami támogatás szükséges. A közműves vízellátás fejlesztését távlati terveink figyelembevételével, következetesen végre kívánjuk hajtani és a megfelelő laksűrűségű községekben a jó ivóvizet szolgáltatni, ami nemcsak kommunális, hanem egészségügyi feladat is. A továbbiakban is központi kérdésként foglalkozunk a vízműépítéssel és támaszkodunk a társulatokra, a lakosság tár adalmi munkájára, a köz-égek községfejlesztési alapjára és reméljük, hogy kezdeményezéseink alapján a reális állami támogatás sem fog elmaradni. Csatornázás tekintetében a 100 lakosra jutó csatornahálózat (17,9 m/100 fő) alapján a megye 14. helyen áll a megyék sorrendjében. A közműves ivóvízellátás természetes következménye, hogy a csatornahálózat kiépítése egyik legfontosabb kérdés. A probléma elsősorban a városokban jelentkezik, ahol az egyedi derítők következtében a talajvíz aggasztóan emelkedik, a fejlődő vízellátás következtében az egy főre eső vízfogyasztás pedig nő, és — ahol a városokban a vezetékes vízellátás megoldott — az országos átlag szintjét eléri. A városokban a terepviszonyok és az adottságok miatt az elválasztórendszer kiépítése indokolt. Előtérbe kell helyezni a szennyvíz hasznosítást. Azonban a városokban a szennyvízöntözés módját tartjuk indokoltnak. Ezt először Kecskeméten, majd Baja kivételével a többi városban is megvalósítjuk. A koordinációs bizottságok 1964. évi létrehozása a kommunális és ipari jellegű problémák egyidejű megoldásában igen nagy előrehaladást jelentett, de a központi szerveknél is szükséges lenne a tervezések során, különösen a városok vonatkozásában az ipari és kommunális csatornaellátás időbeni összhangját biztosítani, mert ezen a téren a műszaki követelmények miatt igen nagy szerepe van a gondos előrelátásnak. Külön problémát jelent a községi csatornázás kérdése. A szennyvízelhelyezés kérdésében még egységes álláspontról nem tudunk. Szembe kell nézni a problémákkal. Ahol közműves vízellátást szervezünk, építünk, ott előbb-utóbb a csatornázás is, mint sürgős szükséglet jelentkezik. Az egyedi derítők nem gazdaságosak, és nem is oldják meg a problémákat. A községi csatornázás kérdésében mind a műszaki megvalósítás területén, mind a költségek viselésének ügyében egységes állásfoglalást várunk, mert ott, ahol a vízművek a lakosság hozzájárulása alapján társulati szervezésben nyertek megoldást, ott a csatornatársulatok megalakítására — újabb lakossági személyes igénybevétellel — nem látszik megoldhatónak, ámbár a községfejlesztési alapból történő megfelelő hozzájárulás elképzelhető. A kommunális ellátottság velejárója a tisztasági fürdő létesítése is. Azokban a városokban, községekben, ahol a vízellátás részben, vagy egészben megoldottnak tekinthető, parancsolóan jelentkezik a tisztasági fürdő igénye. Ezen a té-66
