Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-06-01 / 3. szám
gazdálkodás AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG FOLYÓIRATA ★ 1965. MÁJUS —JŰNIÜS AVÍÍGA$DÁUíODA$ НЕОДЕТ E ÍS EEíEODESE »ács - в « ш a пщуе1ш Irta: Dr. Varga Jenő, a Bács—Kiskun Megyei Tanács VB. elnöke. Bács—Kiskun megye az ország legnagyobb megyéje, területének 9 %-át, lakosságának 6 %-át teszi ki. A Duna—Tisza közén, jórészt a Duna mellett terül el — öntözéses és vízgazdálkodási szempontból ez a fontosabb. A Tisza csak igen kis szakaszon érinti a megyét. Közismerten mezőgazdasági kultúrájú terület és ez alapvetően meghatározza a települések szerkezetét és azon belül a kommunális ellátottság lehetőségét. A török idők alatt kialakult tanyatelepüléseket a múlt rendszer konzerválta, mert alapjában nem volt érdeke, hogy a parasztság kulturális felemelkedését, kommunális ellátását elősegítse. A népnyúzó rendszer átkos örökségeként még ma is a megye lakosságának mintegy 36 %-a tanyán él, távol a kultúra lehetőségétől. A tanyarendszer reális alapokon nyugvó felszámolását a mezőgazdasági nagyüzemek létrehozásával megkezdtük. Hosszú azonban az az út, amit meg kell tennünk. A felszabadulás előtt a vízellátás a megye egyik Városában, községében sem volt megoldva. A megye párt- és állami vezetői a helyzet megoldása érdekében fejlesztési tervet dolgoztak ki. A fejlesztési tervek megvalósítását a felsőbb szervek támogatták és az Országos Vízügyi Főigazgatóság iránymutató segítségével — megismerve a vízügyi létesítmények fontosságát — a megye lakosságának áldozatkészsége tette lehetővé mai eredményeink elérését. I. A szétszórt települések ellenére a megye városaiban, községeiben lévő lakosság igényli a jó ivóvizet — és lehetőleg a lakásában —, ennek következtében a csatornák, a tisztasági és az idényjellegű fürdőt egyaránt. A felszabadulás előtt a vízellátás a megye területén kizárólag ásott kutakból történt, aminek elsősorban káros egészségügyi következményei voltak, mivel a víz jódszegény, vasas és túlnyomórészt szenynyezett, kólival fertőzött. A fejlődés táblázatosán bemutatva: 1945 1964 fúrott közkutak száma 236 db 950 db törpevízművek száma — 47 db csőhálózat hossza 32 km 464 km víz 1989 m3 8 366 000 m3 szolgáltatott közművekből ivóvízellásban részesül — fő 286 000 fő napi átlagos vízfogyaszt. 1 1. 120 1. ásott kutakból ellátott fő 566 000 286 000 fő A táblázat igen jellemzően bemutatja, hogy milyen hatalmas lépést tettünk előre, azért, hogy elmaradottságunkat ezen a téren felszámoljuk. Mégis a 100 lakosra jutó vízcsőhálózat hossza a megyében 64,3 m, és így a megyék között a 16. helyet foglaljuk el. A vízműves ivóvízszolgáltatás mennyiségi fejlődését az 1. ábra, a törpevízművek fejlődését a 2. ábra mutatja be, а II. 5 éves terv időszakára vonatkozóan. A fejlődés nem volt egyenletes. A nagyobb ütem 1957. után kezdődött, majd fokozódott, mikor lehetőség nyílt a vízműtársulatok szervezésére. A lakosság megértette, hogy a jó ivóvíz 65
