Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-04-01 / 2. szám
MÉLYSÉGI 1. ELŐZMÉNYEK Hazánk lakosságának ásvány- és hévízzel való ellátottsága nemcsak a környező államokhoz képest, hanem európai viszonylatban is igen jónak mondható. Ez annak a szerencsés természeti adottságnak köszönhető, hogy az ország tekintélyes részét képező alföldi medence földtani szerkezete és felépítése a hévízfeltárás szempontjából igen kedvező. Zsigmondy Vilmos bányamérnök (1821—1888) volt az első, aki ezt a helyzetet felismerte, s az első sikeres mélyfúrásokat lemélyítette. Harkány fürdő területen az 1866. évben végzett 38 m mélységű fúrás után a Margitsziget felső végén leményített 118 m-es fúrás következett. Az előbbi percenként 10 500 liter 43,8 C°-os, az utóbbi pedig, percenként 1600 liter 61,2 C° hőmérsékletű vizet tárt fel. Ezek után a kismélységű eredményes vízfeltárások után kezdett hozzá Zsigmondy a városligeti fúráshoz, amely 970 m mélységével annak idején útörő vállalkozás volt nemcsak hazai, de európai viszonylatban is. Ez a munka 1868— 1877-ig tartott, a fúrás percenként 528 liter 73,8 C° hőmérsékletű vizet eredményezett. Ezek a kutak az üledékekkel lefedett karsztosodott hasadékos kőzetből, mészkőből, dolomitból nyerik a vizüket. Az alföldi üledékes rétegekből nagyobb menynyiségű 70 C°-nál melegebb vizet először 1925- ben Hajdúszoboszlón sikerült feltárni. Ezt a fúrást, mely új távlatot nyitott a magyar alföldön addig ismeretlen energiahordozóknak, a földgáznak és a melegvíznek, továbbá a gyógyvizeknek az olajat, és földgáz kutató fúrások sora követte. Ezek közül több tárt fel gázos meleg, ásványos gyógyvizet. Volt néhány olyan fúrás is, amelynek kifejezetten melegvízfeltárás volt a célja. A budapesti fürdőkultúra alapját a meleg és langyos vizű források rakták le. A három margitszigeti és Városligetben végzett két mesterséges vízfeltárás magasabb hőmérsékletű gyógyvizekkel járult hozzá Budapest fürdőváros jellegének kialakításához. Később újabb fúrásokkal próbálták fedezni a növekvő vízszükségletet. A budai oldalon a Rudas és a Gellért fürdő mellett, délebbre a Tétényi úti kórház udvarán, majd 1961-ben Csepelen, a pesti oldalon pedig a Dagály utcai strand és az Elektromos Művek sporttelepe részére fúrtak 40 C°-nál melegebb vizet adó kutakat. A főváros területén levő melegfoirások és a fúrásokkal feltárt hévizek jelenleg 7 gyógyfürdő és 8 strand, illetve tisztasági fürdő vízszükségletét látják el. De a hazai kőolajkutatások is, az 1930—1954 közti években, számos nagyon értékes ásványos gyógyvízhez juttatta a lakosságot, mert azokat a fúrásokat, melyek az olajkutatás szempontjából nem voltak eredményesek, melegvizet termelő kúttá képezték ki. Szénkutató fúrás során is kaptak melegvizet pl. Sikondán és Komlón. 2. HÉVÍZKÚTAK A szabadtéri fürdés gyógyító és szórakoztató hatása, az úszósport iránti érdeklődés, a kulturális és higiénikus igények növekedése igen sok vidéki városban — elsősorban az Alföldön — előtérbe hozta a hévizes kutak létesítésének gondolatát. Az első időszak fúrásait ún. száraz fúrással és ütve működő berendezéssel mélyítették le. A vésővel felaprózott kőzetet iszapoló kanállal távolították el a furatból, a furatot kibélelő ún. béléscsövet pedig fokozatosan süllyesztették. Később rátértek a forgatásos, ún. rotary fúrásra, amelynél a felfúrt kőzetet a fúró rudazatán keresztül, a fúrószerszámhoz juttatott öblítő folyadékkal szorítják ki a furatból. De csak a korszerű, nagyteljesítményű, ún. ifzapöblítéses rotary berendezések alkalmazása tette lehetővé, hogy gyorsabbá vált a fúrás me-1. ábra. 2500 m-es mélyfúró berendezés 59
