Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-04-01 / 2. szám
2. ábra. A büki (Vas megye) hévízfeltárás nete és az új mérési módszerrel, az ún. karóttázzsal pontos lett a rétegek mélységbeli helyének meghatározása. A lakosság érdeklődése még inkább fokozódott, amikor 1954—55 években láthatta azokat a kivétel nélkül nagy sikerrel végződött fúrásokat, melyeket a kútfúróipar fejlődése és a kialakított új, korszerű technológia alkalmazása eredményezett. A kutak sorát 1954-ben a gyopárosfürdői és a hódmezővásárhelyi hévizes fúrások nyitották meg, és azóta több mint 100 kúttal növekedett a hazai hévizes kutak száma. Magyarország 35 C°-nál melegebb vizet termelő hévizes kútjainak száma és percenkénti vízhozama hőmérséklet-kategóriák szerint 1965. január 1-én a következő: 35—45 C° hőmérsékletű VÍZ 85 kútból 55 249 1/perc 45—60 C° hőmérsékletű víz 58 kútból 44 679 1/perc 60—70 c° hőmérsékletű víz 29 kútból 23 982 1/perc 70—80 c° hőmérsékletű víz 18 kútból 17 135 1/perc 80-nál nagyobb 10 kútból 9 790 1/perc összesen 200 kútból 150 835 1/perc vízhozammal. Ezeket a hévizes kutakat a 3. ábra tünteti fel hőmérséklet-kategória szerinti jelzéssel. Ebből az összeállításból látható, hogy hévizes kútjaink együttes vízhozama percenként 150 m'!, évenként pedig 78 millió m8. Az eddig feltárt víz kb. kétharmadának hőmérséklete 35—60 C°, a fennmaradó egy harmad résznek pedig kb. a fele 60-—70 C° között van és csak a másik, valamivel nagyobb fele 70 C°-ot meghaladó hőmérsékletű. Az eddig feltárt hévíz népgazdasági értékére jellemző, hogy ha ezt a melegvizet 10 C°-os vízből 60 °,0 hatásfokú széntüzeléssel kellene előállítani, ehhez évenként kb. 1,4 millió tonna 4000 kalóriás szén volna szükséges, melynek értéke cca 590 millió Ft. Ehhez feltétlenül számításba kell venni ezenkívül a víz felszállását elősegítő f öldgáz kalória tartalmát is. A kutak több mint 3/4-ének növeli az értékét, hogy vizük ásványos gyógyvíznek minősül, s így nemcsak a hőtartalma, hanem gyógyhatása és esetleges sótartalma is hasznosítható. Hévizeink között vannak alkalikus, földes-meszes, kloridos, kénes, jódos, brómos és radioaktív csoportba tartozó vizek. Számos helyen csak egyszerű hévíz van, amelyben az ásványi sók mennyisége literenként nem éri el az 1000 mg-ot. Legtöbb hévizünk az alkalikus csoportba tartozik, azonban gyakoriak a jódos-brómos és a kénes vizek is. Az 1965. január 1-én üzemben levő 200 db 35 C°-nál melegebb vizet szolgáltató hévizes kutak közül 150 kút nyeri a vizet üledékes rétegekből, 50 pedig a hasadékos karsztos kőzetekből. Az előbbiek közül: 500 m-nél kisebb mélységből 8 kút 500—1000 m mélységből 103 kút 1000—1500 m mélységből 26 kút 1500—2000 m mélységből 13 kút az üledékes rétegekből tehát 150 kút percenként 94 m3 vízhozammal, míg a karsztos kőzetegből 50 kút percenként 56 m3 vízhozammal termel. 3. HÉVfZKfiSZLETEINK A legutóbbi években a közvélemény mind nagyobb érdeklődést tanúsít a hazai hévíz feltárási és hasznosítási lehetőségek iránt, főleg mióta az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is célul tűzte ki a hévizekben rejlő hőenergia nagyüzemi hasznosítását. Ennek azonban már olyan nagy a vízigénye, hogy a hévízfeltárási lehetőségeknek és a hévízkészletnek a megállapítása is időszerűvé és szükségessé vált. A rendelkezésre álló adatokkal első sorban az ún. természetes vízkészlet megállapításához lehet hozzáfogni, mely alatt azt a természetes állapotban levő felszín alatti összes vízmenyiséget értjük, mely a víztartó kőzetek pórusait és hasadékait kitölti. Ennek azonban csak egy része termelhető ki, mert bizonyos vízmennyiség a szemcsék felületére tapad. Amikor egy-egy terület természetes vízkészletet akarjuk megállapítani a víztartók összes vastagságából és kiterjedéséből kell kiindulni. A porózus víztartó rétegek vastagsága és kifejlődése jól meghatározható a fúrások szelvényfelvételeiből, az ún. karotázsszelvényeiről. Az ország különböző részein végzett hévizes kútfúrások szel vényf el vételeiből ma már közel 60
