Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-04-01 / 2. szám
sége, a tényleges teljesítmény szempontjából fontosabb a legelőgazdálkodás keretei között, mint magának a fűtermésnek a nagysága. Az ábi'a azt is kifejezetten jelzi, hogy az öntözés mindenütt, ahol a természeti adottságok nem kedvezőek, a folyamatos és lehető kiegyenlített fűtermés biztosítására, alapvető jelentőségű, de csak egyik tényező. Jelentős költsége, beruházási igénye, kedvező hatékonysága azonban íeltétlenül megkívánja, hogy minden egyéb tényező lehető optimális mértékben biztosíttassék, a vízjaktor optimumát nyújtó öntözés mellé. Elengedhetetlen azonban az is, hogy a kultúrtechnikai berendezések ne csak a gyepkultúra vízigényének, egyoldalú biztosítását szolgálják, hanem optimálisan egyeztetve legyenek: a) a legelő üzemeltetési, legeltetési berendezéseivel; b) a vízszolgáltatást illetően pedig alkalmazkodjanak a legelő üzemeltetési rendszeréhez és a gyepállomány vízigényéhez. A korszerű legelőgazdaság területi egysége az ún. legelőhasználati egység, amely a legelő fajlagos állateltartó képessége és hasznosítási iránya szerinti — tehenészeti, hizlaló, tenyésznövendék vagy borjúlegelő — optimális gulyanagyságnak megfelelő nagyságú, 50—100 kh közötti összefüggő terület. A legelőhasználati egység legyen a kultúrtechnikai berendezés alapja éppen úgy, mint ahogyan ez az üzemeltetés területi egysége is. A tervezés során tehát optimálisan egyeztetendő a legkedvezőbb gazdaságossági szint biztosítása érdekében, a legelő kultúrtechnikai és üzemeltetési berendezése. Az üzemeltetési és kultúrtechnikai tervezés tehát párhuzamosan és összehangoltan történjék. Az üzemeltetés területi alapegysége a szakasz, amelynek nagysága és száma a fűállomány sarjadzási időszükséglete, az un. „nyugalmi idő” és az egyes váltások során alkalmazott esetenkénti legeltetési idő, az ún. „terhelési idő” alapján, a következő képlet segítségével határozható meg: nyi i , , X = -cs, ahol ti X = a szükséges szakaszok száma, db nyi = az átlagos nyugalmi időszükséglet napokban ti = az átlagos terhelési idő napokban cs = a szakaszon legeltetett csoportok száma, db A szakaszok számával osztva a használati egység területét, megkapjuk a szakasznagyságot. Fontos kívánalom az üzemeltetés szempontjából, hogy a szakaszok lehetőleg azonos nagyságúak és hosszanti formájúak legyenek, lehetőleg 1 : 4—8 oldalarányokkal. Az üzemeltetés rendje és rendszere megkívánja, hogy a szakaszok külön-külön, egyenletesen öntözhetők és tökéletesen lecsapolhatok legyenek és területüket ne szakítsa meg nem áthajtható csatorna vagy gát. A vízigény a fűállomány fejlődési jellemzőinek, — amit a jellegzetes „S” görbe fejez ki legszemléletesebben — megfelelően jelentkezik. Ezen igényt az adagolandó abszolút vízmenynyisóg vonatkozásában jelentősen befolyásolja a hasznosulási arány. Minél kisebb védettséget nyújt az ún. „haszontalan” párolgás ellen a gyeptakaró, minél kisebb és kevésbé zárt a lűállomány lombozata, minél kisebb a levegő relatív páratartalma, annál nagyobb mérvű és egyenletesebb vízellátást kíván a gyepállomány. Az öntözővíz menyisége, az öntözés gyakorisága tehát a fűállomány fejlődési állapotától, az öntözővíz hasznosulási arányától és a talaj víztároló képességétől függ. A fejlődés legintenzívebb szakaszaiban naponként 3—4 mm vizet is elpárologtat a növényállomány, ami 17—23 m:Vkh napi vízmennyiség elpárologtatását jelenti. Ha ezt összevetjük a talaj víztároló képességével, következtethetünk az öntözővíz mennyiségére és adagolási időpontjára. Ha a talaj 300 l/m;i víztároló képességű és 70%-os hasznosulással számolhatunk, 70 mm öntözővizet felvesz a talaj és ez mintegy 28 napra látja el a gyepnövényzetet napi 2,5 mm/kh átlagos párologtatást feltételezve. Ha a nyugalmi idő hosszabb, az öntözést meg kell ismételnünk, természetesen olyan időpontban, hogy a felszín a legeltetés kezdetéig megszáradjon, a jószág nyoma már ne lássék rajta, kitaposási kár ne keletkezzék. Természetesen nem szabad az öntözéssel a talaj vízkészletének a gyökérzónában beálló teljes kimerüléséig várnunk, hanem a hasznos vízkészlet mintegy 50%-os csökkenésénél már újra öntöznünk kell. Ha ez 6—8 nappal előbb következne be, mint a nyugalmi idő vége, kívánatos az öntözést természetesen megfelelő vízmennyiséggel nagyobb talajvíztartalom esetén is elvégeznünk, mert a nyugalmi idő utolsó napjaiban a legintenzívebb, az időszakos termés 7—8%-át is kitevő, a napi termelés és ennek megfelelően a legintenzívebb a transzpiráció. A legeltetés kezdete előtt későbben, mint 8—10 nap, az egyes váltások során nem öntözhetünk, mert a talaj felszíne nem szárad ki, nem legeltethető a terület, kellő vízellátás q/kh 52
