Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-04-01 / 2. szám
nélkül pedig nem használható ki a fent említett intenzív fejlődési időszak és nagyon vontatott lesz az újrasarjadzás kezdeti üteme is. A legeltetés befejezése után az egyes váltások során csupán 6—7 nap múlva öntözzünk, amikor az újrasarjadzás megindult. Az öntözővíz mennyiségét a párolgási, illetőleg elfolyási tényezők ismeretében úgy határozzuk meg, hogy a fő gyökérzóna vízzel telítődjék. Különös figyelmet kíván az árasztásos öntözési mód, amelyet a vegetációs idő alatt úgy kell alkalmaznunk, hogy a terület 4—6 óra alatt gyorsan elárasztásra kerüljön, a talaj, vízvezetőképességétől függően, 25—30 óráig lehető egyenletes vízborítást kapjon és utána a lehető leggyorsabban és maradéktalanul lecsapolásra kerüljön. Pangó vizeknek nem szabad visszamaradniuk. Fontos kívánalom, hogy még árasztás esetén is biztosítsunk lassú átáramlást a területen. Az áramló víz nem viseli meg annyira a növényállományt, mint az állóvíz a vegetációs idő alatt. A gyepállomány igényének a kisebb mennyiségben és gyakrabban adagolt öntözővíz felel meg jobban, adott viszonyok között azonban mindig azt az öntözési módot válasszuk, ami az eredményt a leggazdaságosabban biztosítja és a legjobban beilleszthető a legelő üzemeltetés és ápolás módszerének a kereteibe. Általában 20 nap körüli nyugalmi idő esetén egyszer, 30—40 napos, vagy ennél hosszabb nyugalmi idő esetén kétszer öntözzünk a váltások között. Mindazon szakaszokat, amelyeket a tavaszi korábbi sarjadzás elősegítésére ősszel kímélünk, a legeltetésüket már szeptember elején abbahagyjuk és őszi műtrágyázásban részesítjük, a legeltetés befejezése után is öntözzük meg. összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy 1. a korszerű gyepgazdálkodás, fokozatos, helyét, formáját és intenzítási fokát illetően igen differenciált fejlesztése, elengedhetetlen a területi termelékenység növelése, a fajlagos főlakarmány termő területek csökkentése, az állatállomány, illetőleg termelésének a fejlesztése szempontjából. 2. Mindenütt, ahol a természeti adottságok nem biztosítják a gyepkultúra termőképességének kifejtéséhez elegendő vizet és az öntözési lehetőség adott, öntözni kell a gyepeket, elsősorban a legelőket. 3. Mindenütt, ahol a gyepeket öntözzük, komplex formában és arányaiban helyesen biztosítanunk kell a terület effektiv teljesítményére ható fontosabb tényezőket. 4. A legelőöntözés műszaki berendezéseit a legelőüzemeltetés üzemi berendezésével és rendszerével optimálisan egyeztetni kell. 5. Az öntözés vízmennyiségének alapja a legalább 10—15 cm talajmélység egyenletes beáztatásához szükséges vízmennyiség legyen, amelyhez vegyük hozzá a víz mozgatásához, egyenletes elosztásához, a párolgási veszteségek pótlásához szükséges többletet. E többlet a berendezéstől és az öntözés módjától függően, erősen változó. 6. Gondosan ügyeljünk arra, hogy a nyugalmi időszakok utolsó napjaiban, amikor nagy lombfelülete révén a legintenzívebb a gyep termelése, mindig elegendő vízkészlet álljon rendelkezésre a talajban. 7. Részletes gazdaságossági számításokat végezzünk a tervezés során minden esetben arra vonatkozóan, hogy az öntözővíz kihasználása, a vízkormányozás tökéletesítéséhez szükséges műszaki berendezések többletköltsége, milyen viszonyban áll az öntözővíz fajlagos hasznosulásával. 8. Mindenütt, ahol az öntözést szakszerűen, a gyep használati rendszerével optimálisan egyeztetve, a teljesítményt befolyásoló egyéb falctorokat is megfelelő arányban biztosítva végezzük, még az eredetileg gyenge termőképességű talajokon is gazdaságos és kiváló területi teljesítményt érhetünk el. Szarvas Ferenc főmérnök. FRANKFURT VÍZGONl)J A A Rajnamenti Frankfurt mai ivóvízkészletét a növekvő szükséglet ismeretében 1990-ig tartják elegendőnek. Egyre inkább felülkerekedőben van azonban az a kétségtelenül helyes álláspont, amely szerint már most különbséget kell tenni a vízfelhasználás minden kérdésében. Az ivóvíz termelési költsége ugyanis egész Nyugat-Németországban túlságosan magas ahhoz, hogy ipari felhasználásra pazarolják. Aki pedig meghatározott technikai eljáráshoz vagy bármilyen hűtési célra vizet igényel, az kérjen felszíni vizet. Forrásvíz után ivóvíz céljára a mesterséges tavak vizét tartják egész Németország-szerte a legmegfelelőbbnek. Fontos szempont azonban, hogy a létesítményeket ne a Németországra jellemző, túlzottan sűrű népességű országrészekre telepítsék. További fontos követelmény, hogy a mesterséges tavat tápláló folyó semmi körülmények között sem haladjon át sűrűn lakott településeken, végül elengedhetetlen követelmény, hogy a víz öntisztulásának feltételei mindenütt meglegyenek. A tároló tavak medencéjét úgy kell megépíteni, hogy az elszivárgás-hányad is a legkisebb legyen, végül ügyelni kell arra, hogy az épülő gátak az okvetlen szükséges magasságot sehol se haladják meg. ÓRIÁSI FÖLDALATTI TÓ A SZAHARÁBAN Spanyol Szaharában, a Rio de Oro homokpartja alatt, 423 méter mélységben, a Balatonnál több mint százszor nagyobb területű (60 000 km-) földalatti tavat fedeztek fel. A kutató fúrások következtében egy 80 méter magas gejzír tört fel, amely óránként 5000 m? 36 C°-os vizet szolgáltat. A tó vizének hasznosítására a spanyol szakemberek terveket dolgoznak ki a sivatagi övezetek intenzív öntözésének megvalósítása céljából. (be Soir, 1964. XII. 18.) 53
