Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
VÉDEKEZÉS A DÉLDUNÁNTÜLI VÍZIG TERÜLETÉN Védett terület ismertetése Az igazgatóság kezelésében lévő dunai árvédelmi vonal a Duna jobbpartján Mohács vasútállomástól az országhatárig terjed, hossza kereken 20 km, ebből 1635 m árvízvédelmi vasbetonfal. A védvonal az országhatáron túl is folytatódik' — jugoszláv területen — mintegy 4 km hosszban és a Drázsi magaslatnál végződik. A magaslat déli szélénél torkollik a Dunába a Karasica vízfolyás, melynek alsó szakasza a dunai árvíz magasságára visszatöltésezett. A védvonal magyar szakasza védi elsősorban Mohács város belsőségét, benne mintegy 18 000 lakossal, több ipari üzemmel, védi az 1800 lakost számláló Kölked községet, továbbá több külterületi lakott helyet és kereken 16 000 kh kiterjedésű, túlnyomórészt mezőgazdasági művelés alatt álló területet, a hozzátartozó lakó- és gazdasági épületeket. Védelmet nyújt a szomszédos jugoszláv területeken fekvő több község lakossága számára is (kb. 10 000 lakos és kereken 10 000 kh terület), ugyanakkor a jugoszláv védvonal-szakaszon bekövetkező szakadás a Kölked községtől délre eső magyar területet, sőt Kölked község belsőségét is veszélyezteti, a tőle északra fekvő területek pedig, maga Mohács város belsősége is csak magasított lokalizáló töltésekkel védhető meg (1. sz. ábra). Védvonal ismertetése A védelmi szakaszra mértékadó a mohácsi vízmérce, amelynek „0” pontja 79,88 m.A.f. magasságban van. Az eddig előfordult legnagyobb nyári árvíz 1954. július 23-án 924 cmrel tetőzött a mohácsi mércén. A töltések koronaszintje általában 1000 cm-es mohácsi vízállásnak megfelelő magasságú, egyes helyeken azonban ennél 20—30 cm-rel alacsonyabb szakaszok is találhatók. A töltés koronaszélessége 5,0 m, a víz oldali rézsű 1:3, a mentett oldali rézsű 1 : 2, a 2,0 m-nél magasabb töltésszakaszokon a korona alatt 2 m mélységben padka épült 4 m koronaszélességgel és 1:2 rézsüvei. A városi szakaszt az 1890—1900 években épült betonfalra támaszkodó és azzal egybeépített vasbeton-fal védi, amely az 1956. évi jeges árvíznél összetört beton parapet fal helyett épült 1958—1960. években (2. sz. ábra). A vasbeton árvédelmi parapet fal egy részén a házak és a vasbeton fal közt mindössze 2— 3 m széles járda van. Nem különb a helyzet a város belsősége mentén a vasbeton fal folytatását képező földgát szakaszon sem, ahol a házak beépültek a gát lábáig és legjobb esetben is csak három méter széles út van a töltés lába és a házak között. A házak padlószintje alacsony, nagyjából a terep magasságában fekszik. A gát menti 30 m-es sávban mintegy 60 db lakóház van, egy része alacsony értékű épület. A töltést számos Duna-143 /
