Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
szerű elosztása és megfelelő összehangolása zömmel kiküszöbölte. Sokat jelentett, hogy esős idő esetén gyorsan lehetett átállni a szárazföldi közlekedésről és szállításról a vízi útra. Bebizonyosodott az is, hogy a szállítóeszközökön és közlekedő járműveken elhelyezett URH készülékek a korszerű árvédekezésnél nélkülözhetetlenek. A védelem központi vezetői a területről is tudták irányítani a védekező erőket, mert a gépkocsiba szerelt „Storno” készülékkel a Baján elhelyezett titkári központon keresztül a területet jól ismerő kezelő segítségével utasításokat és közléseket adtak a szárazföldi fix és mozgóállomásokra, a vízij árművekre és légi közlekedési eszközökre. Az eredményes védekezés bázisa a védekezést megelőző ún. „békeidőben” létrejött összhang volt, amely a pártszervek, tanácsok, honvédség, egyéb szervek és a vízügyi igazgatóság között alakult ki. Az 1956. évi árvízvédekezés óta az új árvízvédelmi szervezeti formának tulajdonképpen ez adta meg a keretet. Az évközbeni — negyedévenkénti — összekötői találkozások, közös szemlék, észrevételezések és javaslattételek állandóan tökéletesítették a szervezet működését. Ez az összhang továbbfejlődött az árvízvédekezés ideje alatt és a közös cél érdekében egybeforrtan, közös akarattal dolgoztunk. Ettől függetlenül is az árvízvédekezésben résztvevő minden szerv maximális segítségadása azonnal és folyamatosan megnyilvánult (12. ábra). Alapvető fontosságúak és jelentőségűek voltak a Kormánybizottság elnökének — Fehér Lajos miniszterelnökhelyettes elvtársnak — és Dégen Imre kormánybiztosnak, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének, továbbá dr. Varga Jenő területi bizottsági elnöknek, a Bács-Kiskun megyei tanács vb elnökének és a honvédség tábornoki kara árvízvédekezést irányító vezetőinek helyszíni szemléi és a látottak alapján megtett gyors intézkedései. Az árvízvédekezés legfelsőbb vezetőinek személyes megjelenése bátorságot és erőt öntött valamennyi védekezőbe olyannyira, hogy a feszült helyzetben még új védekezési módszerek bevezetésére is sor kerülhetett. Az árvízvédekezés ideje alatt biztonsági okokból először a Mohácsi sziget déli, majd később északi része, a Szeremle községtől délre húzódó lokalizációs vonalig és a Baja, Ósükösd és Nemesnádudvar közötti terület — a Dunavölgyi Főcsatorna jobbparti védgátjának rossz állapota miatt — került kiürítésre (13. ábra). A kiürített területeken a növényápolási és betakarítási munkák zavartalanul folytak. A kiürített lakosság vagyonára a karhatalmi és rendőrségi őrszemek állandóan vigyáztak. Gátszakadásra számítva mentésre készenlétben várakozott Nagybaracskán 11 db 50 személyes lánctalpas úszó honvédségi gépkocsi és Baján 5 db szovjet kétéltű jármű, melyek a rakétarjelzésre meghatározott helyre siető mezőgazdasági munkásokat menekítették volna. Erre azonban a minden eddigi méretet felülmúló árvízvédekezés eredményeképpen nem került sor, és a lakosság örömmel költözhetett vissza távolléte alatt is gondosan őrzött otthonába. Kiss György az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság vezetője 142
