Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
A 12100-as töltés szelvény környezetében ugyancsak átázás következtében a mentett oldali töltésrézsű kiterjedt felületen folyóssá vált s egyúttal a rézsűhöz csatlakozó terep is széles sávban mély, folyós sárrá alakult. Nagy tömegű leterhelés és megtámasztás (homokzsák) és ezzel együtt alkalmazott szádfalazás akadályozta meg az itt kialakult súlyos helyzet tovább romlását. Az árvíz első szakaszában a 17 100 szelvény alatt fekvő kb. 2 km-nyi padkanélküli, meredek rézsűjű (1 :1,5 helyenként 1 :1) töltésszakasz — miután anyaga eléggé kedvező öszszetételű — jól bírta a terhelést. A védekezés utolsó fázisában azonban a súlypont ide terelődött át, mert az erős átázás, csurgás, majd buzgár sorozat itt a kis töltéstest miatt rendkívül veszélyessé fejlődött. Ellennyomó medencék sorozata, zsák terhelés, majd szádolás állította helyre a több helyen már megbomlani készülő egyensúlyt. A Lankóci szivattyútelep védelmére levert szádfal egyes lemezei közel 10 méter mélységre is lehatoltak, ami arra utal, hogy az 1926-os árvíz után végrehajtott Larsen pallós szádolás és injektálás ellenére a szivattyútelep környékén nem kielégítő az árvízvédelmi biztonság. A védekezés teljes tartama alatt állandó fenyegetést jelentett a mentett oldalon levő és fakadóvízben álló erdő egyre-másra kidőlő faállománya. A telefon vezetékeket elszaggató, a közlekedést ideiglenesen meggátló kidőlt fák főleg azért voltak veszélyesek, mert a tövükkel együtt felszakadt nagy tömegű földanyag helyén nagy, hirtelen fellépő és azért katasztrófával fenyegető átfolyások, buzgárok keletkezhettek. A gondos figyelő szolgálat ennek elejét vette ugyan, de a védvonalat hosszú szakaszokon kísérő s közvetlenül a töltés lábáig terjedő erdős, bokros, fakadóvízzel borított terület bármikor katasztrófa előidézője lehetett volna. Egyedileg felsorolhatatlan e cikk keretein belül az a számtalan kisebb-nagyobb buzgár, csurgás, átszivárgás, felfakadás, átázás, melyeket nem tartottunk közvetlenül fenyegetőnek, de amelyek ellen hosszú kilométereken kellett védekeznünk. II. KARSZTFOK—PAKSI VÉDELMI SZAKASZON Közvetlen veszélyt jelentő tünet nem volt, annak ellenére, hogy itt is kiterjedt fakadóvizek, igen sok kisebb — a faddi Holt-Dunában néhány nagyobb — buzgár keletkezett. E védelmi szakaszhoz csatlakozó bölcske— m adocsai nyári gáton hely szerinti felsorolást adni lehetetlen A teljes hosszra kiterjedő magassági és keresztmetszeti — egyáltalán a gát — hiány a töltés minden méterét veszélyessé minősítette. Bár a Bölcske-szigeti (kb. 800 kh-t védő) nyári gátat, melynek koronamagassága mélyen a kialakult árvíz szintje alatt fekszik, nem sikerült megtartani, a tulajdonképpeni nyári gát megtartása a védekezés egyik legszebb fegyverténye. Eredménye 10 000 kh-nyi mezőgazdasági terület és a részben fenyegetett belsőség megmentése. III. ADONY—ERCSI VÉDELMI SZAKASZ: E védszakasz — s talán teljes védvonalunk—• legkritikusabb helye az adonyi zsilip és szivattyútelep környezete volt. A zsiliptest mellett és alatt, valamint a hozzácsatlakozó mentett oldali csatorna burkolata alatt olyan erős átáramlás keletkezett, mely a töltéstestet megbontotta, a burkolat alól az anyagot kihordta, s mindezek miatt a töltés mentett oldali rézsűje kb. 2 m2-nyi felületen a csőtest mellett berogyott. Éjszakai rohammunkával — katonai erők segítségével — a belvízcsatornát két helyen átzárva, kettős ellennyomó medencét létesítettünk. Ezek hatására az átáramló víz sebessége csökkent és a hordaléktól sűrű, zavaros víz letisztult. IV. , V. SIÓ BALPARTI ÉS NÄDOR-CSATORNA KÉT PARTI VÉDSZAKASZOK A Sió alsó szakasza kivételével e védszakaszok töltései igen gyenge állapotban vannak. Különösen a Nádor mellett alig fordult még elő közepesnél nagyobb árvíz, amikor a deponiákból kialakított, holtmedrekkel keresztezett, anyagárkokkal megközelített, padka nélküli töltéseket meg lehetett volna óvni. Jelen esetben is számtalan átfolyás, elázás, megcsúszás, a töltéstest alatt levő iszap kitérése, megszámlálhatatlan pézsmapocok járat és barlang okoztak nap mint nap újabb és újabb kritikus helyeket. Egy kisebb zárt öblözet — kb. 500 kh — elöntését a Nádor mentén nem sikerült megakadályoznunk, de védekezésünk sikerei közé számít e gyenge állapotban levő töltések egyébkénti megóvása. A IV. védszakaszon a Kutyatanyai-zsilip mentett oldali kőburkolatos csatornájában feltörő buzgár ellen kellett védekezni, melynek kifejlődését ugyancsak a csatorna keresztülzárásával és ellennyomó medence kialakításával akadályoztuk meg. A védekezésnél a módozatok több változatát alkalmaztuk, szem előtt tartva a gazdaságossági követelményeket is. Legnagyobb tömegben homokzsákot használtunk fel megtámasztó, leterhelő, medencéket lehatároló anyagként. Ahol lehetett, egyszerűen a legolcsóbb földanyagot használtuk védanyagként (4. kép). Igen nagy költséget és munkát lehetett megtakarítani nagy ellennyomó medencék kialakításával. Ezek zsák leterhelést helyettesítettek és sok helyen megtámasztó szerepet is betöltötték. Ahol arra szükség volt, kőterhelést is alkalmaztunk. Hatásosnak bizonyult a szád-falazás és fólia szigetelés is. 9* 131
