Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
VÉDEKEZÉS A KÖZÉPDUMINTÜLI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG TERÜLETÉIN A Középdunántúli Vízügyi Igazgatósághoz a Duna jobbpartja, illetve a Dunába torkolló mellékfolyók mentén 5 árvízvédelmi szakasz tartozik. Ezek rendre a következők: I. Báta— Szekszárdi védelmi szakasz (48,3 km), II. Karaszifok—paksi védelmi szakasz (36,6 km), III. Adony-—ercsi védelmi szakasz (32,4 km), IV. Góga—Medinai védelmi szakasz (51,1 km). V. Sióagárd—Simontomyai védelmi szakasz (51,1 km). E fő védvonalakon kívül az árvízvédelmi kormánybiztos intézkedésére Igazgatásunk védekezett fővédvonal jelleggel a 30,6 km hoszszúságú Bölcske—Madocsai nyárigáton is. így a védett vonalak teljes hossza mintegy 250 km volt. E művek által mentesített terület nagysága közel 150 000 kh. Az ártérben 18 jelentős nagyságú település fekszik, közöttük Tolna megye székhelye, Szekszárd. Az árvíz számos ipari, közlekedési és egyéb létesítményt is elbontással fenyegetett. A felsorolt védvonalak kiépítettsége nem egyforma. A látszólag egyenlő kiépítettségű védelmi szakaszokon, vagy őr járásokon belül is, a védművek védképességében lényeges különbségek mutatkoztak. Míg például a II. árvízvédelmi szakasz védtöltéseit az utóbbi években jelentősen megerősítettük, addig a legsúlyosabb megterhelésnek kitett I. Báta—szekszárdi árvízvédelmi szakasz magasságilag és töltés keresztmetszetben is lényeges kiegészítésre szorul. Különösen gyenge műszaki állapotban vannak a III. szakaszon a Keresztúri és Váli víz, a IV. és V. szakaszon a Sió- és Nádor-csatorna töltései. E vízfolyások mentén lévő védművek tulajdonképpen csak mederkotrásból kikerült és elegyengetett depómák. Anyaguk töltés céljaira nem alkalmas (szerves iszap, tőzeg), és rontja állékonyságukat a számtalan keresztező holtág, illetve a mentett oldalon közvetlenül a töltésláb mellett nyitott anyaggödör. A Nádor és Sió mentén a kisvízi medernek alig van padkája és ez a töltéstest lecsúszásának állandósult veszélyét rejti magában. Igazgatásunk területén a dunai áradás már április elején elkezdődött. A hónap végén ugyan a készültséget megszüntettük, de május 10-én azt újra el kellett rendelni és ettől az időponttól kezdve az áradás, egy rövidebb apadó szakasz kivételével, védvonalaink mentén június hó 19-ig tartott. Ekkor tetőzött a vízállás a mértékadó paksi, szekszárdi és bajai vízmércéken. (A III. szakaszra mértékadó budapesti mércén a tetőzés június 18-án volt.) A tetőző vízállások értéke jelentősen meghaladta az eddig észlelt maximumokat. így például az I. védelmi szakaszra mértékadó bajai mércén 976 cm volt a tetőző vízállás, szemben az 1954-ben észlelt eddigi legmagasabb 912 cm-es értékkel. Amíg 1954-ben a már rendkívüli veszélyt jelentő 900 cm feletti vízállások mindössze három és fél napig tartottak, addig 1965-ben a 900 cm vagy ezt meghaladó bajai vízmagasság tartóssága 25 nap volt (1. ábra). Az I. védszakaszon május 25-én rendeltük el a III. fokú készültséget (Baja: 850 cm) és ezt csak július 17-én szüntethettük meg. 192Б. VI20. m.m te ж 2. 15. зои, 20 30Ш[ 10 20 W ?S 30 1S 20 30n 10 20 ЗОш. 10 1. ábra. összehasonlító grafikon az 1926-os, 1954-es és az 1965-ös árvizekről Már az I. fokú készültség elrendelésekor jelentkeztek káros tünetek. A legalsó szakaszon viszonylag alacsony vízállásnál fakadóvizek keletkeztek a mentett oldalon. Ezeknek kiterjedése az árvíz magasságának növekedésével párhuzamosan nőtt. Különösen nagy területet és nagy mélységben borítottak el a fakadóvizek а I. és II. védelmi szakaszon. 128
