Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

1. kép. Talajtörés elleni leterhelés a hátai őrjárás 2650. szelvényében A háttérben egy nagy ellennyomó medence töltése épül Bár a töltéstest kisebb mértékű átázása, va­lamint több, nem jelentős buzgár ellen már korábban is védekezni kellett, a 2650 szel­vényben bekövetkezett jelenség volt a nyi­tánya a közvetlen veszélyt leküzdeni hivatott, megfeszített védekezésnek. A jelentkezés nem időrendi, hanem térbeli sorrendjében ismertet­jük a következőkben jelentősebb védekezési munkáinkat. Június 12-én kezdődött a töltések mentén az a jelenségsorozat, amely már a töltések állé­konyságát is veszélyeztette. Ekkor a bátai őr­járás 2650 szelvénye körül, 900 cm-es bajai vízállásnál, a töltés mentett oldali lábától mintegy 20—30 m-es távolságban, korábban megindult buzgárosodási folyamat folytatása­ként, az alkalmazott leterhelés és buzgár el­fogása ellenére, az altalaj kb. 15 m2 területen teljesen labilissá vált, a leterhelő homokzsák­rétegek mintegy a talajban lebegtek. A jelen­ségek talajtörés megindulására utaltak. Egész éjszakai megfeszített munkával, nagytömegű homokzsák és kő terheléssel, később az el­lennyomó medencék sorozatának kialakításá­val sikerült a közvetlenül küszöbön álló ka­tasztrófát megakadályozni (1. sz. kép). Sor került e szakasz leszádolására is. Ezt a helyet ezután a védekezés egész tartama alatt a leg­szigorúbb felügyelet és őrizet alá kellett von­nunk, mert nyilvánvaló volt, hogy védvona­lainknak ez egyik lekritikusabb pontja. Ami­kor ez a jelenség bekövetkezett — az áradó ág 900 cm-es vízállásánál voltunk és az ilyen, illetve ennél magasabb vízállás még 24 napig tartott. 2. kép. A bátai átjárás 500 szelvénye körül töltés megtámasztás » 12 9

Next

/
Thumbnails
Contents