Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
9. kép. A 11. sz. főközlekedési műút Visegrád—Dömös közötti szakasza Az igazgatóság működési területén kétségtelenül legtöbbet szenvedett szentendrei járásban 3924 főt kellett áttelepíteni 1043 lakásból, főleg a be nem védett hullámtéri területekről. A vízzel elöntött mezőgazdasági terület 4904 kh-t, a belterületen 223 kh-t tett ki. Kárt szenvedett 437 épület, melyből összedőlt 7 lakóház és 12 egyéb építmény. A népgazdasági kár e területen kb. 45 millió forintra tehető. A szentendreszigeti — előzőkben részletezett — súlyponti védekezés mellett az igazgatóság fővédelmi vonalain még a következő említésre érdemes események történtek: A Budapest alatti Duna balparti és a Csepelszigeti védvonalakon május második és június első felében a védelmi munkák e szakaszon csupán figyelő-szolgálatra és helyenkénti kisebb tevékenységre szorítkoztak. Június hónapban az emelkedő árhullámok hatására a szivárgás és átázás fokozódott, egyes helyeken buzgárok jelentkeztek. A korábbi gátszakadások helyén visszamaradó kopolyákban a mentett oldalon padkaépítések váltak szükségessé. Az 501-es műút mentén 600 m hosszban a töltés erősen átázott, a töltéssel párhuzamos út burkolata megrepedezett. E szakaszon a Közúti Igazgatóság 30 cm vastag zúzottkő-terítést helyezett el, amelyhez csatlakozóan az Igazgatóság 1 :4 hajlású kavics háttöltést épített. A védvonal megközelítése érdekében megjavították az apostagi, makádi és szigetújfalui gátőrházakhoz vezető földutakat. A Budapest alatti jobbparti töltésszakaszokon — mivel magasságilag és keresztmetszetileg megfelelő méretűek voltak — csak hullámverés ellen, Dunafüreden egy kisebb szakaszon átázás ellen védekeztek. A dunafüredi töltésen mintegy 65 m hosszúságban repedések keletkeztek, melyek okát az árvíz alatt nem sikerült megállapítani. Az érdi szivattyútelepnél a Sulák csatornában — annak ellenére, hogy az 1965. évi árvíz után a csatorna fenekét és oldalát kohósalakkal biztosították — ismét jelentkező buzgárosodást a hozzávezető csatorna ellennyomó medenceként való kiépítésével sikerült megakadályozni. A Budapest feletti Duna balparti szakaszon, a Sződ—felsőgödi gátőr járásban, az 1954. évi árvíz után megerősített fővédvonalon, a védekezés lényegében hullámverés elleni védművek kiépítésére, a töltések mögött összegyűlő belvizek átemelésére szorítkozott. A tanácsi szervek azonban a vízügyi szervek irányításával és segítségével erőteljes védekezést folytattak, különösen a Sződ—Rákos-patak és a Váci Gombás-patak visszaduzzadó vize ellen. Bár a Közúti Igazgatóság védte a 2. sz. főközlekedési és az 121-es számú műutat, az árvíz tetőzésekor nem lehetett megakadályozni egyes alacsonyabban fekvő szakaszok elöntését. A Kvassay-zsilip felső, betétgerendás elzárásánál június 21-én a Duna vízállása 788 cm, a Soroksári Duna-ág vízállása 190 cm, a vízszintkülönbség tehát kereken 6 m volt. A különbség megosztása érdekében a zsilipkamrában a Soroksári Duna-ág vízszintjénél 170 cmrel magasabb szintet tartottak. Június 21-én 9 órakor a zsilip alsó fője mögött 5 m-re, a lépcsős elválasztó faltól mintegy 2 m-re, az utófenék fölött mintegy 4 m mély, aránylag tiszta vízben zavaros, iszapos, buzgárszerű vízgomolygás volt észlelhető. Ugyanez a jelenség kisebb mértékben a jobboldalon is, később a lépcsős osztófal külső oldalánál is megfigyelhető volt. A buzgárszerű vízmozgás akkor is megmaradt, amidőn a zsilipkamra vízszintjét 1 m-rel leszállították és csak akkor szűnt meg, amikor a zsilipkamra vízszintje kiegyenlítődött az alsó vízszinttel. Mivel feltételezhetően a buzgárszerű jelenség a magas dunai vízállás következtében állt elő, a védelemvezetés az utófenék alsó végét lezáratta ellennyömó medence kiépítésével. Mintegy 1000 to kő, kőzúzalék, vízzáró-fólia és homokzsákok beépítésével zárógát épült az utófenék déli végénél. Mivel a buzgárszerű jelenség látszólag a zsilipkamra vízállásával volt összefüggésben, a zsilipkamra kereszt- és hosszirányú osztóhézagait homokzsák leterhelésű fóliaborítással látták el. Az iszapos vízfeltörés okát a védekezés során egyértelműen megállapítani nem lehetett. Az ellenőrző geodéziai (mérések nem mutattak észlelhető mozgásokat. A vízfeltörést csak a búvárok által a fenéken talált hézagok és repedések látszottak indokolni. A Kvassay-zsilipnél előállott jelenség okainak feltárására az 1965. év őszén végrehajtandó helyreállítási munkák alkalmával kerül sor. A Soroksári Duna-ág vízforgalmának biztosítása érdekében az elmúlt években megkezdődött a tassi hajózsilip átépítése olyan módon, hogy az mind vízeresztésre, mind a hajózás biztosítására, mind pedig az öntözővíz kivételének érdekében szükséges vízszint tartására alkalmas legyen. A munkákat az igazgatóság még az első árhullámok előtt befejezte, s ennek 125
