Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
A szentendreszigeti töltések magassága a nagy dunai VI/1. és VI/2. gátőr járásokban több helyen az 1965. év tetőző víz magasságánál alacsonyabb volt, a VI/3. gátőrjárásban a maximális árvízzel színeit. A Szentendrei Duna-ág melletti töltések egy része a kialakult árvízszintnél 20—100 cm-rel volt magasabb. Szentendresziget és környékének árvízvédelmi létesítményeit és védekezési helyzetét a 6. sz. vázlat ábrázolja. Ez az ábra feltünteti azokat a szakaszokat, ahol a magassági hiányos töltéseken homokzsák nyúlgátak épültek. Pócsmegyer község belsőségét homokzsák-jászolgát védte, amely helyenként 1,5 méter magas vizet tartott (7. sz. kép). A VI/4. és VII/4. Kisoroszi község határában levő gátőrjárás nyárigát jellegű töltéseinek koronaszintjénél a maximális árvíz 40—80 cmrel magasabb volt. Az itt és Tahitótfalu—Kisoroszi műút melletti nyúlgáton végrehajtott védekezés lehetővé tette a kisdunai 23. fkm., illetőleg a nagydunai 1681 fkm. magasságában a keresztirányú lokalizációs töltés megépítését. A hosszantartó árvíz alatt az aránylag kis területet védő Kisoroszi töltések mögötti részt a fakadó-vizek elborították, a védekezést pedig június 12-én e szakaszokon beszüntették, mert kilátástalan volt a várható vízállás kivédése. A víz által körülzárt Kisoroszi lakosságának élelmezési- és egészségügyi ellátásáról idejekorán gondoskodás történt, a forgalmat pedig komppal bonyolították le. Szentendresziget déli részén, а VI/1. és VII/1. gátőrjárásokban, ahol a Fővárosi Vízművek védekeztek, a víz június 14-én meghágta a töltéseket. Erre az időre azonban megépült a Horányi alsó és felső lokalizációs védvonal (1. 6. sz, ábra), amely megakadályozta, hogy az árvíz Szigetmonostor községet és értékes határát elárassza. Így csak a Korányi üdülőtelep mélyebb részein épült néhány víkendház került víz alá. A szentendreszigeti fővédvonal mögötti három községet és a sziget értékes mezőgazdasági területét a fővédvonalon folytatott megfeszített munkával sikerült megvédeni, bár a fővédvonal töltése csaknem teljes hosszúságában átázott. A mentett oldali rézsűk sok helyen elfolytak, a töltéseken számos erős csurgást, átszivárgást, helyenként töltésmegcsúszást észleltek. E jelenségek ott is bekövetkeztek, ahol előzetesen töltéserősítési munkálatok voltak, itt különösen a nagyintenzitású záporok rontották a helyzetet. A töltések elfolyásának megakadályozása érdekében rőzseborításra rakott kő- és homokzsákterhelést alkalmaztak. Számos helyen kisebb-nagvobb buzgár keletkezett, melyek elfojtására homokzsákokból ellennyomó medencéket építettek. Az Igazgatóság Árvízvédelmi Osztaga az egész védekezési időszakban derekas munkát végzett és a sziget területén mintegy 150 fm Pátria-lemezt vert le. Érdekes jelenség volt észlelhető a Szentendresziget kisdunai oldalán levő töltés azon Г. kép. Pócsmegyer belsőségét védő homokzsákjászolgát szakaszán, amely mellett a Fővárosi Vízművek kútjai települtek. Amikor a Vízművek szivatytyútelepe üzemelt, a töltések átázása alig volt észlelhető, de ha az egyik szivattyúegység átmenetileg üzemszünetet tartott, rohamosan jelentkezett a töltés átázása. Június 17—18-a után a víz apadásával a védekezés válságos időszaka végétért, továbbiakban már csak hullámverés elleni védelemre, egyes csurgások, szivárgások és átázott töltésszakaszok további biztosítására korlátozott és július 12-én a készültség is megszűnt a szigeten. Szentendre térségében az állami védőműveken folytatott védekezésen kívül a tanácsi szervek is erőteljes védekezést folytattak a Dera-patak mentén, a Szentendrei Ipartelepeknél és az öreg-patak partján. A Közúti Igazgatóság nagy erőfeszítéssel védte a 11. sz. főközlekedési müút mélyebb szakaszait (8. sz, fénykép), ennek ellenére Tahitótfalu és Dunabogdány, valamint Visegrád és Dömös közötti útszakaszok a tetőző vízállás idején nehezen voltak járhatók (9. sz, fénykép). S. kép. 11. sz. főközlekedési müút Leányfalu—Tahitótfalu közötti szakaszán nyúlgáttal védekeznek 124
