Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

[тЦ] 3. ábra. Az 1965. évi június 17—18-i dunai tetőző vízállások helyen 20—30 mm csapadék hullott. A június havi csapadék azonban Vác környékén több mint háromszorosa volt a sokévi átlagnak, négy alkalommal a napi csapadék 20 mm fölött volt, két alkalommal pedig elérte a 40 mm napi értéket is. Szentendrén és Ráckevén a június havi csapadék összege a sokévi átlagnak több mint kétszerese volt. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ár­vízvédekezése két, egymástól erősen külön­böző jellegű szakaszra összpontosult. A Buda­pest alatti — Dunaföldvári híd és Budapest fő­város déli határa közötti — és a Budapest fe­letti — Budapest főváros északi határa és az Ipoly-torok közötti — szakaszra. A Budapest alatti védelmi szakaszon — mi­vel ez a védvonal az 1956. évi jeges árvíz után megerősítésre került — a védekezés csupán hullámverés elleni védelemre, helyenként pe­dig átszivárgások, csurgások, buzgárok lokali­zálására szorítkozott. A Budapest feletti védvonalakon — külö­nösen) pedig a Szentendrei szigeten — azon­ban, miután itt a védvonalak védőképessége mind magassági, mind pedig keresztmetszeti szempontból a Budapest alatti szakaszokhoz képest lényegesen gyengébb, az árvíz tetőzése pedig magasabb volt, rendkívüli méretű véde­kezésre került sor. Május hónapban a Duna vízállása a buda­pesti vízmércén 700 cm körül mozgott. Az igazgatóság műszaki szakemberei a tanácsi szervek által rendelkezésre bocsátott védekező erővel nagy lendülettel szervezték meg a nyári­gátak védelmét. Mivel a dunaegyházai, szalk— tassi, ráckevei, tököli, dunakeszi, kismarosi és dunabogdányi nyárigátak a budapesti 700 cm-es vízállásig védhetőnek látszottak, a vé­dekezés a mögöttes területek mezőgazdasági termésének megmentése érdekében igen nagy erővel folyt. A tanácsi szervekkel való fokozott együtt­működés biztosítása érdekében a megyei ta­nácsi összekötő már május hónapban bekap­csolódott az igazgatóság védelmi munkáiba. Később az összekötőhálózat kiegészült a HM, a BM és a Posta kiküldötteivel is. Ez az ár­­vízvédelmi összekötői szervezet, állandó éjjel­nappali szolgálatával igen fontos tényezője volt a sikeres védekezésnek. Május második és június első felében az igazgatóság védelmi munkái a Budapest feletti szakaszon — különösképpen a Szentendre­­szigeti védvonalon — a fővédvonalaknak budapesti 780 cm-es vízállásnak megfelelő szintű kiépítésére és lokalizációs töltések épí­tésére irányultak. Ebben az időszakban az ár­vízvédekezést nagy erővel végrehajtott gépi földmunkák jellemezték, amikoris mintegy 80 000 m3 föld került beépítésre. A Duna vízgyűjtőjében június hónap elején lehullott nagy csapadék még valószínűbbé tette a rendkívüli árhullám kialakulását. Az igazgatóság védelemvezetője június 11-én, majd június 14-én tájékoztatta a Területi Bizottsá­got a helyzetről és javasolta a Területi Bizott­ság elnökének a szentendreszigeti Pócsmegyer község teljes, Szigetmonostor és Tahitótfalu részleges kiürítését. A védekezés második szakasza június 15-től számítható, amikor az újabb esőzések követ­keztében a töltések és az utak annyira feláz­tak, hogy az azokon való közlekedés lehetet­lenné vált. Ilyen körülmények között június 15-től a nehéz földmunkagépeket a munkából ki kellett vonni és a védekezést emberi erő­vel folytatni. Megszűnt a tengelyen való szál­lítás lehetősége is, a védekezési anyagokat az igazgatóság vízijárművei és a Pest megyei Kis­hajózási Vállalat kompjai továbbították. Sok helyen azonban még így is többszáz méteres hosszban kellett vállon szállítani a homokzsá­kokat a védekezés helyére. A gépek közül csupán a könnyű, gumikerekeken mozgó gépek maradtak helyükön a homokzsákok töltéséhez szükséges földanyag kitermelésére. Szentendre fővédvonalán ugyancsak erőtel­jes védekezés folyt. Bár a 11. sz. főközlekedési út víznyelő aknáiban több helyen nagyobb­­mértékű csurgás volt észlelhető, az útmenti sétányon emelt töltés és a Bükkös-parti gát a várost biztonsággal védte az emelkedő víz ellen. A június 5-én hajnali órákban lehullott 44 mm-es csapadék azonban átmenetileg el­öntött néhány házat a fővédvonal mögötti te­rületen (4., 5. sz. fényképek). Június 14-én a Vág folyón levonuló várat­lan, rendkívüli árhullám hatására várható víz­állás alapján a Kormánybiztosság elrendelte a nyúlgátak koronaszintjének megfelelő magas­ságúra való kiépítését, amit a vízállás emel-121

Next

/
Thumbnails
Contents