Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

községnél végzett vízhozammérés szerint 6,1 m3/s vízhozam folyt le és igen erős buzgárosodás volt. A megemelkedett víz kilépett a holtmederből, úgy hogy Sérfenyő és Cikola-sziget községek egy részét elöntötte, Püski, Arak és Halászi községeket pedig nyúlgátakkal kellett védeni. A vízfelfakadás mérséklésére a holtágat három helyen keresztirányban elzártuk és az előállott duzzasztásokkal sikerült a buzgárképződést megszüntetni. Később egy közbenső terephullám átvágásával mintegy 2 m3/s vízhozamot a Mosoni-Dunába vezettünk át (3. ábra).

A védvonal nagymérvű átázása következtében doborgazi iskolánál a mentett-oldali rézsű kagylósán lecsúszott. A veszélyessé váló csúszást a kb. 500 tonna terméskő leterheléssel sikerült megállítani.

Buzgárok elsősorban a régi holtmeder keresztezéseknél keletkeztek, valamint ott, ahol az 1954-es árvíz után a szorítógát rendszert nem építették ki. A buzgárok egyedi elfogása általában nem járt sikerrel. Így pl. a Doborgaznál keletkezett 50 cm átmérőjű buzgár elfogása után, annak közelében újabb 20—30 cm átmérőjű buzgárok alakultak ki, amelyeket csak új szorítógátrendszer kiépítésével lehetett végleg elfogni.

A Dunaremete—Vének közötti dunai védvonalon a már említett előkészítő munkák mellett legnehezebb feladat a buzgárok elleni küzdelem volt. Ennek jellemzéséül álljon itt a védelemvezető jelentésének egy részlete:

„. .. buzgárok közül egyik legveszélyesebb volt a 8800 tmk-szlv-ben május 23-án a töltéslábtól kb. 25 m-re feltört 15 cm átmérőjű buzgár. A buzgár elfogása a feltörés után azonnal megtörtént, de a zsákgyűrű kissé szűk volt, ezért 24-én a biztonság kedvéért, még egy bővebb átmérőjű zsákgyűrűvel is körülvették. A belső zsákgyűrű 1,6 m, a külső 0,90 m vízoszlopot tartott. A buzgár homokos iszapot hordott ki és elfogása után is erősen dolgozott. Túlfolyatni is csak alig lehetett, mert a kihordott anyagot magasra lövellte. Június 1-én meg-4. ábra

szűnt. Június 14-én újra mozogni kezdett és 17-én 7 órakor a buzgár és a töltés között, 7 m-re a töltéslábtól, újabb combvastagságú háromágú feltörés keletkezett. A feltörés igen heves volt és a talaj fedőrétegét is mozgatta. Az újabb buzgárt mintegy 8 m átmérőjű gyűrűvel sikerült elfogni. Az elfogás 9 órára megtörtént és alighogy befejeződött, a töltés körménél ugyanezen szelvényben ismét púposodni kezdett a talaj és egy karvastagságú buzgár kb. 80 cm-re lövellte fel az erősen zavaros vizet. Körülfogták zsákokkal, de újabb 3—4 karvastagságú feltörés keletkezett a töltéslábtól 3—4 m távolságra. Ezek köré szorítógátat építettek, amelybe az összes buzgárt befogták. Ennek eredményeként a buzgárok működése lényegében megszűnt.” (4. ábra)

Különösen érdekes jelenség volt észlelhető június 16-án 3 órakor a 22 050 tkm szlv-ben a töltéslábtól 50 m-re feltört comb vastagságú buzgárnál. Itt a zavaros vízsugár kb. 60 cm-re emelkedett a terep fölé. A kihordott anyag nem rakódott le kráterszerűen, hanem szétfolyt, a talaj pedig 20—40 cm-re felpúposodott. A buzgárt sikerült a két óra alatt emelt zsákgyűrűvel elfogni, amelyet a talaj felett 130 cm magasságban csapoltunk meg. Másnapra a zsákgyűrűben a víz zavarossága megszűnt, a víz kristálytiszta és rendkívül hideg volt. A buzgárból vett vízmintát a laboratóriumban megvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a buzgár vize nem volt azonos a Duna vizével.

Ezen a szakaszon a legnagyobb mértékű átázás Nagybajcs körül volt észlelhető. A töltéslábtól mintegy 100 m-re sok helyen az egész terep átázott, egyes helyeken 20—30 cm magasra felpuffadt, más helyen lesüllyedt. A felpúposodott területeket próbáltuk felszúmi, hogy a vizet kiengedjük alóla, de víz általában nem jött ki.

A leírt jelenségek a vízállás emelkedésével súlyosbodtak. A kritikus helyzet június 17-én következett be, amikoris a szigetközi alsó szakaszra jellemző gönyüi vízmércén a vízállás 13 cm-rel meghaladva az 1954. évi maximumot, 787 cm-t ért el. A szemben levő csehszlovák oldali töltésszakadás következtében a 10 órás tetőzés után gyors apadás indult meg, amelynek mértéke 17-én éjfélre már 36 cm volt.

Bár ettől az időponttól kezdve a helyzet fokozatosan javult, jellemző, hogy június 20-án, amikor a nagybaj esi vízállás a tetőzéstől számítva már 70 cm-t apadt, a 8850 tmk szlv-ben, a töltéslábtól 35 m-re ismét feltört egy combvastagságú buzgár, amelyet azonnal hatástalanítani kellett.

Bár a védekezés a Duna mentén sikeresnek ígérkezett, mégis — minden lehetőségre számítva — szükségessé vált az 1954-ben elégtelennek bizonyult győr—révfalui körtöltés helyett megfelelő méretű, új körtöltés megépí111