Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
A BELKERESKEDELEM SZEREPE AZ ÁRVÉDEKEZÉSBEN A kereskedelemnek az a feladata, hogy a szükségletek kielégítéséről gondoskodjon, árvédekezéskor rendkívül fontossá válik. Az ár ellen védekező nem hagyhatja el őrhelyét, ha menekülnie kell a szükségletek kielégítését szolgáló javak nagy részét nem tudja magával vinni, ha pedig körülzárta az árvíz, nem tudja azokat utánpótolni. így mindenképpen rászorul arra, hogy alapvető szükségleteit a kereskedelem ilyen rendkívüli körülmények között is biztosítsa, helyébe vigye. Nézzük meg, hogy e feladatát az 1965. évi dunai árvédelem során hogyan teljesítette a kereskedelem. A jól szervezett jelzőszolgálat lehetővé tette, hogy a kereskedelem, amelynek boltjai és vendéglátó egységei mindenütt, így az árral veszélyeztetett településeken (Szigetköz, Szentendre, Mohács-sziget stb.) is voltak, időben felkészüljön. A felkészülés, egyrészt a veszélyeztetett területeken levő egységekből, pincékből, raktárakból, telepekről az árunak és az értékesebb felszerelésnek védettebb helyre szállításából, másrészt a legfontosabb közszükségleti cikkek kellő mennyiségű tárolásából állt. Az említett területeken mintegy 160 objektumból mentett ki időben a kereskedelem különböző árukat és felszereléseket, amivel jelentősen csökkentette a dunai árvíz okozta károkat. A veszélyeztetett, valamint az azt környező településekben levő egységekbe ugyanakkor többszáz vagon élelmiszert szállítottak a védekezésben résztvevők ellátására. Mindez május utolsó és június első napjaiban történt Szigetköz, Szentendre, valamint Baja, Mohács térségében. Az árvíz azonban minden eddiginél nagyobb méretű volt, a szokásosnál hosszabb ideig tartott és nagyobb területekre terjedt ki. Ennek következtében a készletek kifogytak, az utánpótlást pedig a rendkívüli körülmények között, nehezen lehetett biztosítani. Az árvédelem során a megrongált, átázott utakon, a nehezen járható töltéseken — amelyek elsősorban a védelmi anyagok és eszközök szállítására voltak fenntartva — kellett a napi szükségleti cikkeket a veszélyeztetett területekre és egyéb utak hiányában a környező területre is szállítani. Itt ki kell emelni a FÜSZÉRT vállalatok túrázóinak, a Belkereskedelmi Szállító Vállalat és az AKÖV gépkocsivezetőinek áldozatkész munkáját, akik a kétszeresére nőtt fogyasztáshoz szükséges többezer vagonnyi árut a fogyasztás helyére szállították. A szállítás éppen a nehézségek miatt éjjel-nappal folyt, sok helyre többszörös átrakással, komp vagy rohamcsónakok igénybevételével. Számos egységbe nemcsak a jelzett szigeteken, hanem pl. Esztergomban, Győr külső településein, Mohács egyes részein néha többszáz méterre, kézben hordva, vízben lehetett az árut beszállítani. A veszély miatt felfokozott fogyasztást még növelte az egész ország területén jelentkező felvásárlási láz. A lakosság attól való félelmében, hogy jelentős mezőgazdasági területek kerülnek víz alá és a kereskedelem ennek következtében nem tud megfelelő ellátást biztosítani, idegesen kapkodva kezdte felvásárolni az alapvető élelmiszereket. Így pl. a II. negyedév során a tervezett mennyiségen felül — az árral veszélyeztetett területekkel együtt — országosan mintegy 170 000 q lisztet kellett kiszállítani. A szállításra kerülő áruk tömegére utal, hogy a veszélyeztetett területekre egyrészt a védekezésben résztvevők, másrészt az áttelepítettek ellátására a jelzett lisztmennyiségen kívül az alábbi főbb élelmiszereket szállították ki a tervezett mennyiségen felül: hús- és húskészítmény 2 200 q zsír, zsiradék 2 400 q konzerváruk, készételek 7 200 q gyümölcslé, üdítő-ital 5 500 q újburgonya 15 000 q cukor 2 500 q A jelzett nagy árumennyiséget — miután ezek többsége szűk árualapú cikk volt — különböző átcsoportosítással kellett az Élelmiszer Főigazgatóságnak biztosítani. A kiskereskedelem és a vendéglátóipari egységek munkáját a megyei tanácsok kereskedelmi osztályai irányították. Baja, Mohács és Szentendrére helyi megbízottakat rendeltek ki, akik a MÉSZÖV kiküldöttével minden szükséges intézkedés megtételére felhatalmazást kap107
