Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

A HONVÉDSÉG SZEREPE AZ ÁRVÍZVÉDEKEZÉSBEN Hazánk területén az elmúlt 10—15 év ta­pasztalatai bizonyítják a szervezett árvízvéde­lem igen nagy jelentőségét. Az árvízvédelem szervezése, irányítása és végrehajtása elsősor­ban a vízügyi szervek feladata, ugyanakkor az említett tapasztalatok a hadsereg kiemelkedő szerepét is bizonyították. Talán nem túlzás az a megállapítás, hogy a hadsereg; árvíz idején a vízügyi szervek első számú segítője. Termé­szetes, hogy a „Néphadsereg”, amelynek fel­adata a dolgozó nép békés munkájának vé­delme, az első sorban harcol akkor is, amikor népünk munkájának eredményeit elemi csa­pások fenyegetik. Ezen kívül a hadseregnek lehetősége van rövid időn belül viszonylag nagy szervezett erőket és eszközöket összpon­tosítani és átcsoportosítani, ami a szervezett árvízvédelem egyik legfontosabb feltétele, ren­delkezik olyan eszközökkel, amelyek részben kiegészítik a vízügyi szervek felszerelését (szádfalazó gépek) és olyanokkal, amelyek csak a hadseregnél találhatók (pontonhidák, úszó­gépkocsik, stb.) A hadsereg erői és eszközei árvízvédekezés­nél a következő feladatok végrehajtásában vesznek részt: — gátvédelem; — kiürítés és mentés; — jégtorlaszok eltávolítása; — kiegészítő feladatok. Mint minden feladat, az árvízvédelem is elő­készítési és végrehajtási időszakra osztható fel. AZ ELŐKÉSZÍTÉSI IDŐSZAK FELADATAI Előkészítési időszakban a korábbi árvízvé­delmi feladatok végrehajtásának tapasztalatai alapján a következő feladatokat kell megol­dani: — a katonai árvízvédelem megtervezését; — az árvízvédelmi kiképzést; — a hadsereg árvízvédelmi eszközeinek technikai előkészítését. A katonai árvízvédelem megtervezése igen gondos szervező munkát igényel. A jó terve­zés lehetőségét aláhúzza az ezévi árvíz tapasz­talata is, amikor 12—13 ezer embert, többezer gépkocsit és gépet kellett mozgatni. Ezeket az erőket és eszközöket csak úgy lehetett szerve­zetten alkalmazni, irányítani és ellátni, hogy a terveken alapjában nem kellett változtatni, ennek következtében az árvízvédelemben résztvett katonai erők parancsnokai már ko­rábban ismerhették az árvíz idején megoldandó feladataikat. Az árvízvédelmi terveket — a hadsereg erőinek és eszközeinek figyelembe­vételével — minden évben felül kell vizs­gálni. Ez természetes, különösen ha figyelembe­vesszük a hadsereg felszerelésében állandóan végbemenő fejlődést. Az 1954-es árvíznél pl. még nem beszélhettünk úszógépkocsikkal vég­rehajtott mentésről, amely 1965-ben csaknem kizárólagossá vált. Ennek következtében minden évben felül kell vizsgálni árvédelmi szervezeteink össze­tételét és meg kell határozni az árvízvédelmi, mentő, jégrobbantó osztagok létszámát és fel­szerelését. A tervek elkészítésénél figyelembe kell venni a várható veszélyeztetett folyósza­kaszokat — tekintetbe véve a nagyszámú fel­adatot és a korlátozott erőket — és fel kell készülni arra is, hogy a különböző osztagok szervezete gyorsan átalakítható legyen (pl. a jégrobbantó osztagokat a szükségletnek megr felelően átalakítani árvédelmi osztagokká és viszont). El kell készíteni a központi és magasabb egy­ség árvédelmi terveket. A központi tervek el­készítésénél figyelembe kell venni az OVF által megadott igényeket és változásokat, a tervekben biztosítani kell a központi irányí­tást, ugyanakkor az alárendeltek önállóságát, valamint központi tartalékot kell képezni az előre nem látható feladatokra. Az 1965. évi árvízvédelem tapasztalatai bizo­nyítják a korábbi tervezési munka alapvetően helyes irányát. Ebben a leglényegesebb elv az volt, hogy magasabb egységeket nem bon­tunk meg és a védekezés minden szakaszát egy parancsnoknak rendeljük alá az ott al­kalmazott mindenfajtájú katonai erőt akkor is, ha az normális időszakban nem tartozik az említett parancsnok alárendeltségébe. Általá­ban terveink szerint két vízügyi igazgatóság területe tartozik egy katonai árvízvédelmi 96

Next

/
Thumbnails
Contents