Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / Melléklet
A TAINACSOk SZEREPE AZ ARVIZVEDELEMBEN A folyó évi dunai árvíz magassága, de különöesen tartóssága az árvízvédelemben résztvevő szervektől, közöttük a tanácsoktól is megfeszített munkát, esetenként gyors elhatározást követelt, igen határozott, következetes magatartást kívánt meg. Az árvízvédekezés gépezetében jelentős szerepet töltöttek be az érintett megyei tanácsok végrehajtó bizottsága elnökeinek vezetésével működő árvízvédelmi bizottságok. Szervezeti összetételük, a közös ügy érdekében kifejtett helytállásuk tette lehetővé, hogy az Árvízvédelmi Kormánybiztosság az ország egy jelentős részét képező területén a védekezés műszaki, szervezési és államigazgatási érdekeit kellő időben, kellő tartalommal tudta érvényesíteni. A területi árvízvédelmi bizottságok munkájában résztvevő pártbizottsági-, tanácsi- és vízügyi, továbbá egyéb állami szervek képviselőinek gyors elhatározásai, intézkedéseik határozottsága biztosította, hogy a központilag kialakított helyes védelmi intézkedések szinte azonnal érvényesüljenek, végrehajtásra kerüljenek, a hatalmas méretű árhullám kitörésének elejét vegyék. Az ár elleni védekezésben az igazgatási jellegű feladatok megoldása teljességében a tanácsok teendőit képezte. E teendők közé tartozott az árvíz által veszélyeztetett területek lakosságának áttelepítése, az áttelepített lakosság elhelyezése, közélelmezési és közegészségügyi ellátása, továbbá a háztáji gazdaságok állatállományának megmentése, elhelyezése, ellátásának megoldása. Az árvíz által veszélyeztetett lakosság kitelepítésével járó feladatok nemcsak nagyságrendileg voltak jelentősek, hanem egyes területeken rendkívül gyorsan — csaknem egyik napról a másikra — jelentkeztek. Jellemző pl., hogy június 24-én a vízzel elöntött lakások száma az érintett hét megyében (Győr, Komárom, Pest, Bács-Kiskun, Fejér, Tolna és Baranya), valamint a fővárosban 1101 volt és ez a szám 24 óra alatt, június 25-ére, 2056-ra emelkedett. Az ugrásszerű növekedés egyes megyéket rendkívül nehéz feladat elé állított. Pest megyében pl. 24 óra alatt 400, Baranya megyében mintegy 240, a főváros területén közel 300 lakás kiürítését, a bennük lakó családok gyors elhelyezését kellett végrehajtani, összességében az említett megyékben és a fővárosban a dunai árvíz tartama alatt 27 120 fő áttelepítését oldották meg a tanácsok. Az áttelepítettek elhelyezésére a községi általános iskolákat, egyéb középületeket vettek igénybe. A befogadó tanácsok végrehajtó bizottságainak készséges, gyors intézkedése az áttelepítés lebonyolítását komoly mértékben elősegítette, meggyorsította. Számos olyan eset volt tapasztalható, amikor az áttelepülőket fogadó lakosság önként sietett az árvíz által érintett családok segítségére, többszáz család fogadott be áttelepülőt saját családi házába. Az árvíz veszélyeztetett lakosság áttelepítése összesen 4 744 db épület — mint vízzel elöntött lakás — kiürítésével járt. A tanácsok — a belügyi szervek segítségével — jól oldották meg a kiürített lakások, településrészek közrendészeti védelmét. Számos településben — csaknem a központi intézkedést is megelőzően — mozgó-ellenőr hálózatot szerveztek, amelyeknek feladata egyrészt a kitelepített lakosság időelőtti visszaköltözésének megakadályozása, másrészt a kiürített lakásokban maradt ingóságok védelme volt. A tanácsi és belügyi szervek összehangolt, jó munkájának tulajdonítható, hogy sem önkényes visszaköltözés, sem a személyi tulajdon védelme tekintetében jelentősebb, számottevő visszaélés a védekezés ideje alatt nem történt. Az árvízvédelmi-igazgatási feladatok legjelentősebbike a védekezéshez szükséges közerő mozgósítása. A tanácsok ez irányú munkáját rendkívül megfontolt, de határozott, mindenkor a területi vízügyi igazgatóságok műszaki intézkedéseivel összehangolt tevékenység jellemezte. A közerő-mozgósítás nagyságrendjére jellemző, hogy csupán a dunai árvízvédekezés során — figyelmen kívül hagyva a nyugatdunántúli árvizet — a tanácsok igen jelentős számú közerőt mozgósítottak, amelynek maximumát június 16-án érték el. Az általuk szervezett közerő létszáma a védvonalakon dolgozó összes műszaki, közbiztonsági és honvédségi erők létszámának 25%-a, 8259 fő volt. A tanácsok jó szervező munkájának, nem utolsósorban a polgári lakosság összefogásának eredményeként a mozgósított közerő munkája 94
