Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965 / Melléklet

A Duna rendkívüli árvize elleni harcban a baráti népek szolidaritása is megmutatkozott. Szovjet katonai alakulatok, mind a nyugatdunántúli árvíz idején, mind a dunai árvíz elleni harcban baráti segítséget nyúj­tottak. A magyar hadsereg alakulatai a lakosság és az állatállomány mentésében Csehszlovákiában, a Csallóköz elárasztott területén tevéke­nyen részt vettek. Magyar szádfalverő osztagok Apatin, Újvidék és más dunai gátszakaszokon együtt dolgoztak a jugoszláv árvédekezőkkel. Az NDK vízügyi szolgálata szolidaritását juttatta kifejezésre az árvíz­­védekezéshez küldött anyagokkal és eszközökkel, korszerű gépek soron­­kívüli szállításával. A nagy dunai árvíz ismét bebizonyította, hogy az árvízvédelemnek Magyarországon milyen kimagasló jelentősége van. Országunk egy­negyede a folyók árvizétől elhódított terület. Ezen él a lakosság 50 szá­zaléka, itt épült a községek, városok 30, az út- és vasútvonalak 50 száza­léka. Ezt a 23 ezer négyzetkilométert kitevő árterületet, amely jóval meghaladja Hollandia, Olaszország és Franciaország ármentesített terü­leteit, csaknem négyezer kilométer hosszúságú földtöltés védi az árvíz elöntésétől. Az ármentesítésnek ezt a világviszonylatban is kimagasló művét, amelyet Széchenyi és Vásárhelyi a Tisza szabályozásával indított el, jelentősen továbbfejlesztettük, korszerűsítettük. Széchenyi és Vásár­helyi műve azonban még nincs befejezve. Évről évre folyik árvízvédelmi rendszerünk tökéletesítése. Még igen sok azonban a tennivalónk, bár a teljes biztonság, különösen a jeges árvizek ellen, sohasem érhető el. Az utóbbi évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a rendkívüli ár­vizek gyakrabban ismétlődnek és az árvízszintek is emelkednek. Az el­múlt két évtizedben hat olyan árvíz tört ránk, amelyekhez hasonló évtizedekig nem volt. A korábban nagy térségeken szétterülő víz szintje gátak közé szorítva emelkedik, de a hullámterek és helyenként a meder feltöltődése is emeli az árvízszintet. A vízgyűjtő területeken levő erdők faállományának csökkentése, a beépített területek növekedése is hozzá­járul, hogy a csapadék nagyobb hányada kerül lefolyásra és gyorsabban érkezik a vízfolyások medrébe. Az emberi alkotómunka és a természet erői elleni harcban nincs meg­állás. Meg kell (gyorsítanunk az árvízvédelmi művek fejlesztését, nö­velnünk kell az árvízvédelem biztonságát. Ennek azonban a nép­gazdaság teherbíró képessége szab határt. Ahhoz ugyanis, hogy az ár­mentesített területeket kellő biztonsággal védjük és kisebb erők, anyagi eszközök mozgósításával is eredményesen védekezhessünk az árvíz ellen, több mint 5 milliárd forint beruházás szükséges. Ez pedig az életszín­vonal és a népgazdaság általános fejlődésének sérelme nélkül csak fo­kozatosan, hosszabb idő alatt valósítható meg. Elsősorban azokat a töltés­­szakaszokat erősítjük meg, ahol az árvíz során megmutatkoztak a dunai töltésrendszer leggyengébb pontjai. Ezt a munkát már ez évben a gátak helyreállítása során megkezdtük és a következő években befejezzük. Miközben a gátakon az áradó Duna elleni küzdelem zajlott, a mögöttes területeken békésen folyt a munka, a töltéssel védett földeket a közeli községekbe telepített lakosság — még Mohács-szigeten is — rendsze­resen megművelte. A dunai nagy árvíz megmutatta, hogy amikor a veszéllyel, az árral kell harcba szállni, a nép az összefogás erejével hatalmas tettekre képes. Elsősorban a népgazdaság erőforrásainak társadalmi méretű mozgósítása és az emberfeletti erőfeszítés állt ellen a pusztító árnak. Akik résztvettek a harcban, áldozatos helytállással védték a gátakat. Munkájukat, odaadá­sukat nemcsak azok tudják értékelni, akik a roppant veszélynek tanúi és részesei voltak, hanem az egész ország. 8

Next

/
Thumbnails
Contents