Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-10-01 / 5. szám
(ШРЩШО) szennyvíztisztító üzemei A szennyvíztisztítás és szennyvízelvezetés, főleg a kontinentális fekvésű városi településeknél és az ipari központokban világszerte egyre nagyobb gondot okoz. Bizonyára számíthat e kérdésekkel foglalkozó hazai szakemberek érdeklődésére is — a sajátos természeti és vízügy-műszaki adottságok folytán — Cleveland szennyvíztisztító létesítményeinek leírása, az alkalmazott technológia és azok kifejlesztésének ismertetése. Cleveland az USA nyolcadik legnagyobb városa az Erie tó déli partján, lakosainak száma 876 000. A város vízellátását az Erie tóból biztosítják és szennyvizét a szennyvízgyűjtő rendszer ugyancsak a tóba szállítja vissza. Egészségügyi és más döntő szempontok (a partmenti városok és helységek érdekei, a tó bioállományának fenntartása stb.) parancsolóan írják elő, hogy a tóba vezetett szennyvíz tisztítottsági foka olyan legyen, hogy a tó vizét ne szennyezze. A szennyvízelvezető rendszer a lakóhelyek, kereskedelmi épületek és a gyárak csatornáiból tevődik össze, melyek a főcsatornákba, az utóbbiak a befogadó csatornákba torkollnak. A befogadó csatornák a szennyvizet a szennyvíztisztító telepekre vezetik, ahonnan a tisztított szennyvizet a rendszer utolsó része a Cuyahoga folyón át, illetve közvetlenül a tóba szállítja. A legmegfelelőbb szennyvíztisztítási eljárások és módszerek kutatását és alkalmazását ismertető helyi szakmai leírások egy hetven év óta tartó szakadatlan munkának hősies erőfeszítését tárják elénk. A századunk első éveiben a tisztítás még kizárólag a nehéz, vízben oldhatatlan anyagok (homok, föld, kőzetzuzalék, hamu és egyéb ásványi alkatrészek stb.) kiválasztására szorítkozott. Ezek a mechanikai tisztítási módszerek a lakosság rohamos növekedése és a tó vizének fokozatos elszennyeződése folytán egyre inkább elégtelennek bizonyultak és a higiénikus vízellátás biztosítása is sürgős megoldást követelt. 1911-ben a biológiai szennyvíztisztítási eljárás bevezetésével egyidejűleg megkezdték az eddigi rendszer teljes átépítését és a helyi viszonyok figyelembe vételével három szennyvíztisztító telepet létesítettek. Ezek közül a tó partján létesített K-i telep az előkészítő kezelést 1925-ben kezdte meg, a város Ny-i részén, a tó mentén épített telepet 1922-ben helyezték üzembe, a Cuyahoga folyó menti D-i telep 1928-ban készült el. 1961-ben a három szennyvíztisztító telep átlagos napi teljesítménye a következő volt: K-i telep 52 490 m3/nap Ny-i „ 14 310 „ D-i „ 27 394 „ összesen: 94 194 m3/nap A város szakemberei mind a kutatásban, mind a módszerek gyakorlati alkalmazásában úttörő munkát végeztek és kiváló eredményeket értek el. Többek között 1916-ban, a legmegfelelőbb szennyvíztisztási módszer kikísérletezése és alkalmazása érdekében az USA-ban először itt vezették be a Reinisch— Wurl-féle elsődleges szennyvízkezelési eljárást a Ny-i telepen. A továbbiakban ennek a Ny-i telepnek leírását, technológiai fejlesztésének jellemző szakaszait ismertetjük. A telepet 1919-ben építették és 1922. év augusztusában helyezték üzembe. Ez volt az első biológiai eljárási elv szerint működő szennyvíztisztító üzem az Erie tó partján. Az üzem első technológiai felkészültsége a következő berendezésekből állt: tisztító rácsok, szűrő kamrák és Imhoff tartályok. Teljesítőképessége 16 300 m3 folyékony szennyvízre volt méretezve. Ez a kapacitás a Cuyahoga folyó és a Lakewood közötti területen az ott levő üzemek és 288 000 fő által termelt szennyvíz tisztítását tette naponta lehetővé. A tisztított szennyvizet az Erie tó partjától mintegy félmérföldnyire hamúnc láb mélységben bocsátották a tó vizébe. Az üzem felszerelését 1932- ben a következő berendezésekkel egészítették ki: tisztító, szellőztető és zsiradékelválasztó tartályok, két ötven láb átmérőjű emésztő tartály, szűrőberendezés és magas hőfokú szemétégető kazán. Az egész berendezés ebben az időben minden tekintetben a fejlődés legr magasabb fokán állt és az akkori igényeket teljesen kielégítette, csak a háziszemetet égető kazán nem felelt meg a várakozásnak. A berendezést 1937-ben tovább tökéletesítették egy filtráló és égető készülékkel, négy újabb emésztőberendezéssel, benzintározóval, előklórozóval és más kisebb berendezésekkel. 1957-ben további fejlesztés történt: üzemen kívül helyezték a régi homokszűrő kamrákat, a szellőztető és a zsiradékgyűjtő tartályokat, új légkamrákat és három gépi erővel működő lejtős rácsot, őrlőket helyeztek üzembe. Ez az utóbbi fejlesztés 811 000 S-ba került. 138
