Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-10-01 / 5. szám
Az egész üzemrendszer jelenleg a következőképpen működik: A telep D-i oldalán befolyó szennyvíz egy hat láb nagyságú berendezésre kerül, ahol erősen felhígítják. A berendezés teljesítménye 40 000 m3/nap. Innen a felhígított szennyvíz öt csatornán és hidraulikus kapun át az előkészítőbe kerül. A csator nákon rostákkal ellátott nyílások vannak, az ezeken fentmaradt szilárd anyag gépi gereblyézéssel az őrlőbe kerül. A megőrölhetetlen anyagot (tartályok, üveg, drót, fémhulladék stb.) tartályokba gyűjtik és szállítókocsin az e célra kijelölt területre szállítják. A megőrőlt anyaggal dúsított szennyvizet szagtalanítás és az oxidációs folyamatok meggátlása érdekében június—szeptember hónapokban manuálisan működő készülékkel klórozzák. A klorátor napi teljesítménye 2000 font klór. Az előkészítőből nagy sebességgel érkező szennyvíz sebességét csökkentve a tisztítóberendezésre kerül, ahol a nehéz és vízben oldhatatlan anyagok ülepítéssel két köbyard tartalmú ülepítő tartályokba kerülnek. A tisztítóberendezés felülete harmincöt négyzetláb, a vízmagasság 3,61 láb, kapacitása 20 000 m3/nap. A leülepített szilárd anyagot tartályokba gyűjtve a kijelölt lerakó helyre szállítják. A tisztítóberendezésről a szennyvíz az előlégkamrába kerül, hol kis mennyiségű levegőt fúvatnak bele, melynek hatására a szennyvíz felületére szálló zsiradékanyagot kézi erővel távolítják el. Az előlégkamrák felülete 16x125 láb, a víz mélysége tizenöt láb, a visszatartási idő 20 másodperc. A levegőellátást forgó rendszerű készülék szolgáltatja 1550 m3/másodperc teljesítménnyel. A légkamrákból a szennyvíz az ülepítő tartályokba kerül, ahol kilencven másodperces visszatartási idő alatt a lebegő szilárd anyagok válnak ki. Az ülepítő tartályokban kivált iszapot az emésztő kamrákba szivattyúzzák, hol a rothadási folyamat megindítása érdekében huszonnégy óráig tartják. Az ülepítő medencébe került szennyvizet június—szeptember hónapokban a baktériumtartalom csökkentése érdekében utóklórozzák. Ezt a műveletet kézi hajtású klorátorokkal hajtják végre. A klorátorok teljesítménye 4000 font klorid naponta. A folyékony kloridot a tartálykocsiból közvetlenül táplálják be a klorátorokba. Az ülepítő medencéből a megtisztított szennyvizet vezetékeken át viszik a tóban mintegy félmérföldnyi távolságban és 30 lábnyi mélységben levő kifolyókba. A műszaki hibák megállapítása és a sikeres üzemelés érdekében mind a kezeletlen, mind a kezelt szennyvízből naponta mintát vesznek a következő analízis-értékek megállapítása miatt: szilárd anyagok, lebegő anyagok, lúgosság kloridok, pH, oldott és biológiailag kötött oxigéntartalom, összes és Coli baktérium tartalom. A kémiai vizsgálat alapján naponként összehasonlító kiértékelést kell végezni. Az analízis két évi középárték adatai: 1958 1959 szerves N 2,2 1,5 P>Or, 5,5 5,2 k.,o 0,0 0,0 CaO 4,5 3,6 humusz 43,2 40,3 illő anyagok 46,8 43,2 Si 17,5 21,3 Fe-j-Aloxidok 25,0 29,2 Fe 6,6 2,1 Szulfátok 4,0 2,3 MgO 0,7 0,4 Zsiradék 14,4 15,1 pH 11,0 11,0 Az emésztő kamrában a SZÍ-lárd iszap és a leválasztott zsiradék anyagából a rothadási folyamat során keletkezett gázokat elvonják. Minden tartály 1600 m3-es, a gázok felfogására lebegő ernyőkkel vannak ellátva. A felfogott gáz biztosítja az emésztő kamrában a melegítőcsövek vízcirkulációját és az égetőkazánok üzemanyagát. 1961-ben naponta 113 400 köbláb gázt termeltek. A fel nem használt gázt egy 50 000 köbláb térfogatú tartályban tárolják, az ezen felüli mennyiséget egyszerűen elégetik. Az emésztő tartályokból kikerült iszapot a filtráló tartályokban ferrikloriddal és mészszel keverik. 1961-ben a keverés aránya egy szárazanyag egységre vonatkoztatva 51% ferriklorid és 12,4% mész volt. A forgódob rendszerű filtráló teljesítménye 0,95 tonna/óra. A dobokból kikerülő anyag nedvességtartalma 65,4%. A filtrálás után az iszapba levegőt fújtatnak és az anyag szállítószalagon az égetőkemencébe kerül. Az égetőkemencék kapacitása naponta 11,75 tonna szárazanyag. Egy kemence kb. 34 tonna anyagot éget el naponta. A kiégetett anyagot dokk- és vasúti töltésépítésnél használják fel. Az 1961-ben az égetett szárazanyag mennyisége 4935 tonna volt. Az égetés bevezetése előtt a szennyvíziszapot ingyen adták a farmereknek a földek trágyázására. A Ny-i szennyvíztisztító telep fentiekben ismertetett fejlődéséről, rendszeréről és működéséről a helyszíni bejárás során a telepvezető mérnök, Mr. Leonard Hettinger nagyon előzékenyen, a szakember közvetlenségével adott minden kérdésre részletes felvilágosítást. A bemutató után feltett arra a kérdésre, hogy a komplex tisztítási eljárás bevezetése után az Erie tó vizének fertőzöttsége csökkent-e, a következő választ adta: „Sajnos nem, uram! A tó szennyezettsége egyre fokozódik, halállománya csökken. Most már világosan látjuk, hogv nem szabad szennyvizeinket abba a vízrezervoirba engedni, ahonnan ivóvizünket nyerjük. Most ennek a problémának a megoldására fordítjuk minden figyelmünket.” Kívánjuk Mr. Hettingemek és munkatársainak, hogy e műszaki problémát eredményesen oldják meg. Dr. Vasady—Kovács Ferenc 139
