Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-02-01 / 1. szám
egyik legnagyobb előny, hogy az összegyűjtött adatok a megrendelő kívánságaihoz igazodva a legkülönfélébb szempontok szerint a kívánt részletezésben dolgozhatók fel gyorsan és megbízhatóan. Szerveink mind műszaki, mind gazdasági vonatkozásban, esetenként nagy adattömeg birtokába jutnak, amelyeknek részletes feldolgozására éppen a manuális rendszerű munka lassúsága, megbízhatatlansága miatt, esetenként még a szükséges mértékben sem kerül sor. A vízgazdálkodási keretterv készítése során pl. nagytömegű műszaki adat gyűlt össze, amelyeknek különféle szempontok szerint történő feldolgozása ilyen úton viszonylag kis szervezéssel megoldható lenne. Tapaszlatataink szerint megfelelő előkészítés után az évvégi anyagleltárak, de még az anyagkönyvelés gépi úton történő feldolgozása is célszerűen és gazdaságosan végezhető el ezen a módon. 4. Rendszeresebben kell fogr lalkozni az ügyvitelszervezés egyéb, nem gépi módszereinek alkalmazásával is. Ennek keretében elsősorban az üzemi adminisztráció egységesítése és egyszerűsítése, a vezetéshez szükséges adatok korszerűbb nyilvántartási módszereinek kialakítása képezi feladatunkat. A vízügyi szervek pl. a tervek teljesítésére, az adatok nyilvántartására különféle módszereket alkalmaznak. Célszerű lenne ezeket összegyűjteni és a legjobbak használatát általánossá tenni. 5. Űj hivatali és munkahelyi építkezéseknél már a tervezés során figyelembe kell venni az iroda és más munkahelységek, berendezések kiképzésének korszerűbb technikai megoldásait. Ez a jobb munkafeltételek megteremtése, a teljesítmények fokozása, a korszerűbb ügyvitelszervezési módszerek alkalmazása szempontjából a küL- földi tapasztalatok szerint is ma már rendkívül fontos követelmény. Az előbbi pontokban felsoroltak alapján célkitűzéseink tehát abban foglalhatók össze, hogy lehetőségeinken belül éljünk az ügyvitelgépesítés minél korszerűbb módszereivel, ugyanakkor azonban nagy gondot kell fordítani a kisegítő gépek beszerzésére, továbbá a gépesítéstől független ügyvitelszervezési lehetőségek kihasználására. Dr. Vavrik Ferenc Vízügyi eseménynaptár 75 éves a közegészségügyi mérnöki szolgálat 75 éve, 1890. január 1-én kezdte meg működését a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat — a Földmívelésügyi Minisztérium V. főosztálya keretében működő kultúrmérnöki intézmény alosztályaként, Kvassay Jenő kezdeményezésére, Barcza Kái’oly tb. kultúrfőmérnök vezetésével. A kultúrmérnöki intézmény az 1885 : XXIII. t.c. 42. §-a alapján már korábban is jelentős szakértői tevékenységet fejtett ki a közérdekű vízmüvek engedélyezésével kapcsolatban, a növekvő feladatok azonban — a külföldi fejlődés tanulságai alapján — önálló közegészségügyi szolgálat létrehozását tették szükségessé. [1-3.] A szolgálat 1890. évi első jelentése szerint az év folyamán tíz vízmű, illetve csatornázási terv felülvizsgálatát végezték el, részben hatósági engedélyezés céljából, részben szakértői felkérés alapján. A tervek költségvetése kereken 3 000 000 frt-t tett ki, s olyan jelentős munkák szerepeltek köztük, mint Pécs, Sopron, Nagyvárad., Brassó vízvezetéke, vagy Budapest csatornázása. [4.] A szolgálat 1894-ben — mint Közegészségügyi Mérnöki Osztály — önálló szervezetet kapott az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal kebelében, majd 1900-tól mint az Országos Vízépítési Igazgatóság ötödik ügyosztálya működött. Működése az érdekelt közületek kérelmére — és a, földmívelésügyi miniszter rendelete alapján — készített ingyenes tervezés mellett kiterjedt a munkák vállalatba adására, ellenőrzésére és felülvizsgálatára is. Szakértői működésének méreteire jellemző, hogy 1898-ig hazánkban 166 községben, illetve városban 244 vízvezeték létesült 1,5 millió fő ellátására. Az osztály feladatai közé tartozott a belvízlevezető társulatok szivattyútelepeinek műszaki felülvizsgálata is. A szolgálat — a kultúrmérnöki hivatalokkal együttműködve — az 1900-as évek elején kezdte meg a szennyvizek elvezetését szolgáló városi csatornázásokkal kapcsolatban a gyári szennyvíztisztító telepek építését. (Diószeg, Selyp, Hatvan, Szepesbéla. Szeged stb.) [2. 202—203. p.] Számottevő munkát végzett a szolgálat — ugyancsak a kultúrmérnöki hivatalokkal együtt — az artézikútfúrás terén is: kútfúróberendezések és szakemberek rendelkezésére bocsájtásával támogatta a községeket vízellátásuk javításában. Utóbb a Közegészségügyi Mérnöki Osztályt a Belügyminisztériumba helyezték át (1911— 1919) s ezzel megszűnt a kultúrmérnöki hivatalokkal való korábbi szoros együttműködése. Pedig ennek az együttműködésnek az említett munkálatok zökkenésmentes lebonyolítása mellett olyan kiemelkedő eredményei is voltak, mint a Mezőség vízellátását célzó, 70 községet ellátó regionális vízmű terve, mely nemzetközi 13
