Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1965-08-01 / 4. szám
/tz оШш 5 ém а BACS-KISKM mtgyei сиВоиш gajzdaságokkm II. rész. A tanulmány I. része, — mely előző, folyó évi 3. számunkban jelent meg — befejező részében az öntözés-üzemeltetés tapasztalatait ismertette. Az öntözés-üzemeltetés megszilárdításának egyik igen fontos tényezője a megfelelő, állandó munkásgárda kialakítása. Ennek érdekében — a területi fejlődésnek megfelelő számú — szakmunkást képeztünk ki minden évben. Jövőre vonatkozóan is az a célkitűzésünk, hogy minden új berendezést képzett szakmunkás kezeljen. A szakmunkásképzés előtt, mivel ideiglenes munkások voltak, évenként változtak az öntözőberendezést üzemeltető dolgozók. A szakmunkás bizonyítvány birtokában ezek a dolgozók állandó alkalmazottai lettek a gazdaságnak, akik részt vesznek a saját gépük javításában is. Olyan üzemegységben, ahol az öntözőberendezések száma ötnél több, kívánatos körzeti szerelő beállítása. A körzeti szerelő irányítja a karbantartás munkáit és kijavítja a helyszínen előforduló kisebb hibákat. Az öntözés-üzemeltetés megszilárdításánál nagy a jelentősége a berendezések tipizálásának. így elérhető volt, hogy minden felállásban azonos séma szerint folyik az öntözés, és ez beidegződött dolgozóinknál. A csőszállító kocsik kialakításával és alkalmazásával nagymértékben nőtt a hasznos üzemórák aránya és lényegesen csökkent a csövek meghibásodása. (1— 2. ábra.) tApanyagellätäs Az elmúlt öt év tapasztalatai alapján bebizonyosodott, hogy az öntözés a száraz termelésen túl, azt alapként feltételező és arra ráépülő, magasabbrendű agrotechnikai eljárás. Az elkövetett alapvető agrotechnikai hibákat (az őszi mélyszántás elmaradása, nem megfelelő talajművelés és növényápolás, hiányos tápanyagellátás stb.) az öntözéssel kijavítani nem lehet. A megfelelő agrotechnika, tápanyagellátás és üzemi szervezet mellett azonban a termelést biztossá s — az igények kielégítésének mértékétől függően — naggyá és jövedelmezővé tehetjük. Állami gazdaságainknál a legkisebb előrehaladást a tápanyag biztosítása vonatkozásában értük el. A tervezett és kiadott műtrágya mennyiséget 1963-ban négy főnövénynél a 3. sz. ábra tartalmazza. Az ábra adatai világosan mutatják, hogy a felhasználás — elsősorban nitrogénből — mennyire alatta maradt a tervezettnek. A'-bőI kukoricánál a tervezett 58%-a, lucernánál C5%-a, silókukoricánál 34°/n-a került kiadásra. Cukorrépánál „N” és „P” túladagolás volt, viszont az oly fontos K-ból csak 66%-ot adtak ki. Az öntözött területek 1964. évi tápanyagellátottságát a 8. sz. táblázat adatai mutatják. A kiadott menynyiségben 1963-hoz képest javulás mutatkozik ugyan, de a tápanyagellátás arányai változatlanul nem kielégítőek. A tápanyag arányok vizsgálatát elvégeztük minden növényre s mint jellemzőt: 2671 kh álló lucernánál mutatjuk be a 4. ábrán a nyert adatokat. Mint az ábrából látható, N-ből 67%, P-ból 139%, K-ból 20% került kiadásra. 1. ábra: Csőszállító kocsi. A szükséges mennyiséget általában a P-műtrágya mennyisége közelítette meg. Az ismertetett adatokból kitűnik, hogy egyik legfontosabb feladatunk a helyes műtrágyamennyiség és arány biztosítása öntözéseinknél. E célkitűzés megvalósítása érdekében Igazgatóságunk laboratóriuma elvégzi a teljes öntözött terület tápanyag-vizsgálatát. A vizsgálat alapján 1966-tól kezdve mód nyílhat arra, hogy a talaj tápanyagkészlete és a termelendő növény szükségletének együttes figyelembevételével történhessen meg a szerves- és műtrágyaellátás. AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÄLKODÄS EREDMÉNYESSÉGE Az öntözéses gazdálkodás.. eredményességét mind népgazdasági, mind üzemi szempontból vizsgálnunk kell. A vizsgálat módszerét a gödöllői Agrártudományi 2. ábra. Csőszállító kocsi felrakás közben. 104
