Vízgazdálkodás, 1965 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1965-08-01 / 4. szám

Víz

gazdálkodás

Ä

ez*

AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI FŐIGAZGATÓSÁG FOLYÓIRATA a 1965. JÚLIUS-AUGUSZTUS

Ez év június 1-től 13-ig Farkas Pál és Magos János társaságában öntözés-üzemelési problémákat tanulmányoztam Olaszországban.

A tanulmányút során a következő öt témával foglalkoztunk:

1. A vízgazdálkodási társulatok szervezete és működése.

2. Esőztető rendszerek üzemeltetése (az üzem megszervezése, órarend, vízmérés, a költségek elszámolási módja).

3. Esőztető szárnyvezetékek és szórófejek mozgatásának gépesítése.

4. Az öntözővíz-díj, az öntözés költsége és jövedelmezősége.

5. Trágyalé-öntözés (berendezések megtekintése, tapasztalataik).

Az egyes témákkal kapcsolatban az alábbiakat tapasztaltuk:

1. A vízgazdálkodási társulatok szervezete és működése.

Olaszországban többnyire régi, viszonylag kis (10—20 ezer hektár) érdekeltségi területtel rendelkező társulatok vannak, amelyek elsősorban lecsapolási célból létesültek és tevékenységüket csak később terjesztették ki az öntözésre is.

A társulati tagok a közgyűléseken keresztül irányítják a társulat munkáját és ezeken választják meg a

társulat elnökét, és intézőbizottságát is. A társulatok állandó, fizetett alkalmazottainak összetétele általában a következő:

1 igazgató (mérnök),

1— 2 geométer,

1 agronómus,

1 adminisztrátor (könyvelő),

1 gépíró,

2— 3 csatornaőr,

4—5 gépkezelő (a. szivattyútelepek számával megegyező).

A társulat működése elsősorban az üzemeltetési feladatok (vízkormányzás, szivattyúzás) terjed ki mind a lecsapolási, mind az öntözési tevékenységénél. A fenntartási és felújítási munkák közül rendszerint csak a kisebbeket végzi el a társulat maga (alkalomszerűen felvett munkásokkal) a nagyobb volumenű építési jellegű munkákat többnyire vállalatba adják. A vállalatba adott munkák műszaki ellenőrzésére nem kell nagy gondot fordítaniok, mivel — a magánvállalatok között folyó öldöklő verseny miatt — a hibás vagy selejtes, rossz munka szinte elképzelhetetlen.

Tervezési munkáikhoz a társulatok rendszerint külső szakértőket (magánmérnököket) alkalmaznak, akik a tervezési munkát — többnyire a társulat irodájában — előre kialkudott tervezési díj ellenében

végzik el. Tervező irodáknak a társulatok viszonylag csak ritkábban adnak ki tervezői megbízást.

Az 1. és 2. ábrák 2 társulat székházát, a 3. ábra pedig egy társulati csatornaőrhálózat szemléltet.

2. Esőztetőrendszerek üzemeltetése

Mindenekelőtt a Kalocsai, a Balatonaligai és a Nagyhegyesi esőztető rendszereinkhez hasonló több-1. ábra. A Mestrei társulat székháza (Fotó: Magos)

97