Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1964-06-01 / 3. szám
Stuttgart geológiai adottsága víznyerési szempontból igen kedvezőtlen, ezért már az, első világháború után 226 csőkutat létesítettek a Duna közelében, Ulm mellett. Innen a víz 2 db 900 mm IS vezetéken érkezik Stuttgartba. Egyik vezeték anyaga öntöttvas, a másiké beton. A kutakból nyert vizet 34 000 m3-es tárolómedencébe nyomják. A vezetékek több várost és falut is ellátnak vízzel. Az egyik vezeték hossza 98,8 km, a másiké 102,2 km. A megnövekedett vízfogyasztás megkívánja, hogy a régi vízmű mellett új forrásfoglalásokat létesítsenek, ahonnan még 500 lit/sec vízmenynyiséget kapnak. Az itt termelt víz felét Stuttgartban, másik felét a vezeték mentén fekvő városokban, falvakban és Stuttgart peremvárosaiban fogyasztják el. A második világháború után rohamosan növekedő igények megkövetelték, hogy nagyobb kapacitású víztermelő berendezéseket hozzanak létre. E második víznyerő terület a Bódeni tó németországi szakaszán mutatkozott legalkalmasabbnak, mely hat éve készült el, ugyancsak mint regionális vízmű. Ennél a létesítménynél igen sok nehézséggel kellett a tervezőknek, de a kivitelezőknek is megküzdeni, főleg a hegyeken való vezeték építésénél, de a közbeeső létesítmények kivitelezése során is. A STUTTGARTI FELSZÍNI VÍZTISZTÍTÓ MÜ Az ipari felszíni vízmű igen erősen szennyezett vizét a Nekar folyóból veszi és külön vezetékhálózaton a gyárakat látja el. A vezeték lezárt csatlakozásokkal összeköttetésben áll a minőségi vízhálózattal, hogy szükség esetén, ha valamelyik főnyomóvezeték meghibásodik, biztosítva legyen a zavarmentes vízellátás. A gyárak részéről a követelmény olyan, hogy minőségileg az ipari víz az ivóvízzel egyenértékű legyen. Nyáron a folyóban, de az előüllepítő medencékben is, a nap erősen felmelegíti a vizet, 20—28 C° hőmérsékletűre is. Napi termelése 100 000 m3. Ezenkívül ipari célra van egy tartalék szükség-vízmű is, ami egy közeli tóból veszi a vizet, mely 40 000 m3/nap kapacitású és kizárólag akkor lép üzembe, ha az említett felszíni vízmű az igényeket nem tudja kielégíteni. A felszíni víztisztító mű hasonló eljárások alapján üzemel, mint a Fővárosi Vízműveké. Először alacsonynyomású szivattyúk a Neka : vizét előüllepítő medencékbe emelik. Az előüllepítőben jelentős mennyiségű szenny, iszap rakodik le, melyet zagy-szivattyúk segítségével távolítanak el. Innen a víz keverőkamrába kerül, ahol megkapja az alumíniumszulfátot, előklórozást, majd keverőmedencébe, onnan pedig kicsapató-medencébe, majd homok-, kavics-, gyorsszűrőkbe, végül pedig beállított klorátorberendezéssel megkapja a szükséges utóklórozást. A víz innen tovább haladva egy szénszűrőn halad át, majd a tisztavíz tárolóba jut, ahonnan gépház nyomja egyrészt hálózatra, másrészt a különböző övezetekre. A homokszűrőt a lerakodott mangántól — a Nekar vize erősen mangános — levegőnyomással tisztítják meg. A BODENI TÓNÁL LÉTESÍTETT FELSZÍNI VÍZMŰ A Bcdeni tó németországi szakaszán felépített vízkivételi művet 154 km hosszú, változó falvastagságú és változó átmérőjű acéllemez es előrefeszített vasbeton nyomóvezeték köti össze Stuttgarttal. A vezeték mentén több helyen csillapító medencék és gyorsító szivattyúházak vannak beépítve. Az alábbi két ábra a tübingeni gyorsító gépház csővezetékeit szemlélteti: 2. ábra. 89
