Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-06-01 / 3. szám

5. ábra. Munkában az ÁKSZ osztag.

parti, majd a balparti töltés elszakítása után a balparti árterületet és elérve a magyar határt, előbb a Batár töltésén, majd a Tisza jobbparti töltésén átbukva, mindkét parton beömlött a mentesített árterületre. Magyar területen 55 000 kát. hold került víz alá, s 40,5 millió Ft volt az okozott kár.

A Tisza völgyében, mintegy 2800 km összhosszúságú árvízvédelmi töltésrendszer védi a 3,1 millió kát. hold kiterjedésű árterületet a folyók árvizeinek elöntésétől. A vízügyi szervek által irányított, szervezett védekező munkának az eredménye, hogy az 1964. évi tavaszi árvíz levonulásakor az állami fő-védelmi vonalakon sehol sem történt töltésszakadás.

Azokon a helyeken, ahol árvédelmi töltés nem épült — mint pl. a Bodrog jobb partján — a meggondolatlanul, a községek mélyfekvésű árvízjárta peremére épült lakóházak — de csak ezek a házak — víz alá kerültek. Így pl. Borsod és Heves megyében 242 lakóház, amelyből 46 dőlt romba, 99 pedig lakhatatlanná vált, ezenkívül 144 melléképület került víz alá, Szabolcs megyében 60 épület került víz alá, amelyből 6 összeomlott.

Az árvízvédelmi töltések közötti ú. n. hullámtéren, továbbá a töltésekkel nem védett területeken 81 000 kh mezőgazdasági művelés alatt álló terület került víz alá, melyből kereken 10 000 kh volt az őszi vetés. Mintegy 70 000 kát. holdat a közepes nagyságú árvizek ellen a másodlagos jellegű, ú. n. nyárigátak védenek. A most levonult magas árvíz természetesen

ezeket is elborította. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az árvízvédelmi töltések közötti ú. n. hullámtér a folyó árvízimedre, amely a folyó nagyvizeinek zavartalan lefolyását kell hogy biztosítsa. E területen éppen ezért csak olyan mezőgazdasági termelés folytatható, melynek a tavaszi árvizek nem ártanak. A nyári, kisebb árhullámok ellen az ú. n. nyárigátak nyújtanak biztonságot, melyek azonban a mostanihoz hasonló nagyobb árhullámok ellen nem védenek.

V. AZ Arvízvédekezési munkák

A szokatlanul magas, több hetes tartósságú árhullám nagymértékben igénybevette az árvízvédelmi műveket és az árvízvédelmi szervezetet.

Az árhullám tartóssága folytán a töltések átáztak, az altalajon és a töltéseken keresztül szivárgó víz hatásaként káros elváltozások következtek be, melyek gátszakadást okozhattak volna. Ezért fokozottabb figyelemmel kellett kísérni a védvonalakat, s azok környezetét, egyes veszélyessé válható jelenségek esetén a szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kellett tenni, a tetőzés után is, mert az erősen átázott töltések fokozottabban érzékenyek a hullámveréssel szemben. A tiszai hullámterek általában igen szélesek, helyenkint több km-es víztükrök vannak, s ezért egy erősebb szélnél erős hullámverés indul meg, ami az átázott töltéseknél katasztrófát okozhat (4. ábra).

87