Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-12-01 / 6. szám

Ez év július 17-én vándorgyűlés keretében emléktáblát avatott az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület. Márvány táblával jelölte meg a Hortobágy szívében, Balmazújváros és Cserepes vasútállomás között lévő „Kishortobágy csárda” többszáz éves épületét, amely — a Magyar 'tudományos Akadémia geodéziai bizottságának javaslatára — már 1964 óta hivatalosan is műemlék épület.

Hogy miért lett geodéziai műemlékké ez az épület, az röviden a következőkben foglalható össze:

A több, mint másfél évszázados török hódoltság alatt az alföldi tájak a honfoglaláskorihoz hasonló ősállapotba sülylyedtek vissza Az 1780—1850 közötti mérnöknemzedékre várt, hogy az elvadult, vizek és mocsarak borította területet mezőgazdasági művelésre alkalmassá tegye.

Az óriási feladat megindításakor még áttekintő térképlapok sem voltak. A vízszabályozási tervek elkészítése előtt tehát el kellett készíteniük az Alföld térképét. Ezt a munkát Huszár Mátyás nagyváradi igazgató-mérnök vezette (1. ábra), aki Vay Miklós mellett — korának egyik legképzettebb folyószabályozó mérnöke és geodétája volt. Bogovich Károly és Holecz András már a fiatalabb nemzedékhez tartoztak és Huszár közelebbi munkatársainak számítottak.

Huszár Mátyás Kisherestyénben született, paraszti sorban élő hétszilvafás bocskorosnemes családból. Bár nagy anyagi nehézségek között végezte iskoláit, 30 éves korára három diplomát is szerzett; elvégezte ugyanis a pozsonyi és

a kassai akadémiát, majd a pesti Institutum Geometrícumot, mindegyiket kitűnő eredménnyel. Utána a helytartótanács ösztöndíjával évekre külföldre ment a vízépítés és folyószabályozási munkálatok körébe vágó legújabb külföldi tapasztalatok megszerzése céljából. Amikor hazatér, hét nyelven tökéletesen ír, olvas és beszél, ideértve a latint is.

Mivel tanulmányútja a napóleoni időkre esett, természetes, hogy a népek öntudatra ébredése, a forrongó eszmék, a haladás útjának lázas keresése nagy hatással voltak reá. A nép, a közösség szolgálatának vágya tölti el. Rövid Bereg— szatmári működése alatt elkészíti az Ecsedi-láp lecsapolásának tervét, a kivitelezési munkálatokat is majdnem azok befejeztéig vezeti. Elkészíti mintegy 36 falu úrbéri rendezésének tervét és térképét, ami nemcsak szorgalmát, hanem szervezési és gyakorlati felkészültségét is bizonyítja.

Ebben az időben a tiszántúli vízvidék szabályozásának királyi biztosa Vay Miklós mérnökgenerális volt, aki egy-két találkozás után felismerve Huszár képességeit, kineveztette kamarai mérnökké. Huszár pályája ettől kezdve egy évtizeden át meredeken ívelt felfelé. Alig egy-két évig volt a lugosi kamarai mérnöki hivatal beosztott mérnöke, s máris kinevezik a hasonló, de sokkal nagyobb nagyváradi hivatal igazgatójává. Megbízzák a Körösvidék valamennyi folyójának és mocsárvidékének szabályozásával, illetőleg rendezésével. öt év alat elkészültek a tervekkel és 1823—1824-ben nagyjából megtörtént a Komádi-környéki mocsárvilág lecsapolása, amelynek kiterjedése meghaladta a 2470 km?t. (Ez a terület Magyarország 1/38-ada.)

Míg ezek a munkálatok tartottak, más mérnökcsoportok

— Huszár Mátyás tervei és végrehajtási utasítása alapján

— megkezdték a Tisza—Körös és Maros vidék szintezését, akkori szóval: lejtmérését. Ebben a munkában igen sok jónevű geodéta és vízmémök vett részt. Többek között Vörös László, akiből később egyidőre Huszár Mátyás helyettese, majd Somogy vármegye hites főgeometrája lett; Komnenovics Sándor és Schmidt György, a későbbiekben az Institutum Geometricum tanára, Lányi Sámuel, a Tisza-mappációban Huszár Mátyás utóda; Bogovich Károly, az Ung—Bereg—• Szatmár—szabolcsi vízvidék kiváló rendezője; Holecz András, akiből később Borsod vármegye hites geometrája lett.

A szintezésekkel három felől közeledtek egy tiszai csomó-192