Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1964-12-01 / 6. szám
pont felé. Huszár Mátyás közvetlen csoportja Nagyvárad és Diószeg felől, Bogovichék Vásárosnaményen és a hírhedt Veresnádon át a beregi síkság elől; Holecz András pedig a Tiszától Hortobágyon és Balmazújvároson át közelítették meg a három híres hortobágyi csárdát; az Ágotáit, a Tirimpót és a Kishortobágyit. Az Ágotái- és a Tirimpó-csárda ma már nincs meg, de az az épület, amelynek falát a márvány emléktábla díszíti, szintén egyik csomópontja volt annak az első országos szintezési hálózatnak, amelyet a magyar vízügyi geodéták tudása és szorgalma teremtett meg. A pontosan és gyorsan végrehajtott Körös-felvétel eredményei 72 nagyméretű térképlapon találhatók. Amikor ezzel elkészültek, 1823. végén, Huszár Mátyást országos hajózási felügyelői minőségben a Dunamappáció vezetésével bízták meg. Ez a felvétel is a legnagyobb rendben haladt, közel 150 térképlapon dolgozták fel a Duna környékét. Ennek ellenére Huszárnak állásába, sőt életébe került ez a felvétel. Ugyanis puritán, tudós egyéniségét csakis a munka, illetőleg a kitűzött cél mielőbbi elérése érdekelte. Beosztott mérnökeitől is ugyanazt követelte, amit saját magától. Emiatt saját neveltjei, beosztott ifjú mérnökei között volt egy-két ellenlábasa. A Huszár Mátyás keze alatt felnőtt mérnöknemzedék minden egyes tagja szép karriert csinált, Huszárt azonban 1829- ben elmozdítják az országos hajózási felügyelői tisztségből és — csökentett hatáskörrel — Nagyváradra helyezik vissza igazgatónak. A megaláztatások súlyosbítják egészségi állapotát, az orvosok nem tudnak elhatalmasodó szívbaján segíteni, 1843. március 10-én elhúnyt. A kutatások lassan fényt derítenek a történtekre. Huszár Mátyás a haladó reformok tevőleges harcosa volt. A helytartótanács rendelkezése ellenére felsőbbségének többízben magyarnyelvű jelentéseket küld az előírt latin vagy német helyett. Pártolója a hazai irodalomnak és nyelvújításnak. Nemrég előkerült egyetlen nyomtatott művében a pómép, azaz a jobbágyság életkörülményeinek jobbításáért száll síkra. De ezek mellett volt még egy nagyobb „bűne” is. Huszár és néhány mérnöke, mint Vörös László és Lányi Sámuel, a forradalmi mozgalom hirdetőivé lettek. (Lányi Sámuel híres önarcképén vörös jakobinus-sapkában látjuk.) Nem kellett sok ahhoz, hogy valakit, aki a haladó eszmék hirdetőjének gyanújába keveredett, mihamarabb elmozdítsák állásából. Így járt egy időre maga Vay Miklós is, akit — a jakobinus mozgalommal való rokonszenvezés gyanúja miatt — a császár megfosztott generális rangjától és csak a nádornak, valamint a magyar országgyűlés tagjainak együttes fellépésére változtatta meg rendelkezését. Ám Huszár esetében nem volt senki, aki szavát hallatta volna az igaztalanul meghurcolt ember érdekében. A legnagyobb magyar geodéták és vízmérnökök egyike testben-lélekben összeomolva halt meg. A nagyváradi öregtemetőben temették el. A temetőt azóta felszámolták; csontjai tömegsírba kerültek. Talán szimbólum is ez: a népből jött, egész életében a népért küzdött, s halála után testének földi maradványai is százak és ezrek csontjai közt tűntek el. Huszár Mátyás emlékét őrzi a nagyhortobágyi kilenclyukú és az ún. Ágotai-híd is, amelynek építését ő irányította és ellenőrizte (2. ábra). A ruszkicai márványból készült 60x85 cm nagyságú emléktábla a volt Kishortobágyi csárda-épület tornácán van elhelyezve, ahol a régi idők mérnökei sok-sok estén át megpihentek, elbeszélgettek, elborozgattak. Szövege a következő: ORSZÁGOS GEODÉZIAI MŰEMLÉK Ez az épület, az egykori „KISHORTOBÁGYI CSÁRDA" sokszor adott szállást a XIX. század kiváló térképező vízimérnökeinek, többek között HUSZAR MÁTYÁS BOGOVICH KAROLY és HOLECZ ANDRÄS geometráknak, akik e ház, valamint az azóta lerombolt Ágotái Csárda küszöbét választották a Szegedről, Nagyváradról, Nagyszőllősről és Tiszaszalókról 1823—1824. évben kiindított lejtmérési vonalak csomópontjául. Állította a GEODÉZIAI ÉS KARTOGRÁFIÁI EGYESÜLET valamint az ORSZÁGOS VÍZÜGYI FÖIGAZGATOSAG . 1964-ben
