Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-02-01 / 1. szám

2. ábra. A hevesek tudományos vizsgálata. A kerek nyílás az igazi „heves”, melynek átmérője kb. 30 cm. A felfordított üvegben látható az összegyűjtött szénsavgázbuborék.

BALATONI "HEVESEK,,

A balatoni ember a „heves” szó alatt nemcsak hirtelent, gyorsat, vagy forrót ért, hanem így nevezi a Balatonnak azokat a helyeit is, ahol a tó fenekén a víz alatt vízfelfakadások, gázfeltörések találhatók. A legjellegzetesebb hevesek Csopak környékén, főképpen a Kerekedi-öböl területén találhatók. Mik is hát ezek tulajdonképpen?

A Balaton északi partján többfelé találunk kisvízhozamú, viszont magas szénsavtartalmuk miatt igen jelentős gyógyforrásokat. Közülük talán legismertebbek a balatonfüredi Kossuth Lajos forrás, a csopaki és a kékkúti gyógyvíz, továbbá a pálkövei forrás Rendesen, a Hungária-forrás Szepezden, a Vérkút Zánkán és még sok, jórészt névtelen kisebb forrás, melyek vizét közös tulajdonságuk miatt savanyúvizeknek nevezik. A savanyúvizek vulkánikus utóműködés révén jönnek létre. A földkéreg mélyéből feltörő gázok, gőzök mélyen a felszín alatt oldódnak a földalatti vizekben. De az is előfordul, hogy e gázok a földkéreg repedései mentén közvetlenül törnek fel a felszínre. Ez a jelenség a vulkánikus exhaláció.

Miután a vulkáni utóműködés főszíntere egy geológiai törésvonal, mely közel egybeesik a Balaton északi partvonalával, a gáz- és savanyúvízfeltörések helye szintén e vonal mentén összpontosul. Természetes tehát, hogy savanyúvízfeltörésekkel és gázszivárgásokkal nem csupán a szárazföldön, a savanyúvízforrások esetében találkozunk, hanem ilyenek a tóban, a víz színe alatt is feltörhetnek. Ez utóbbi helyeket nevezzük heveseknek.

Ha teljesen csendes időben elcsónakázunk a Kerekediöböl belsejébe, a nádasok közelében itt is, ott is megfigyelhetjük, amint apró gázbuborékok gyöngyöznek felfelé a vízben. Minthogy azonban inkább szétszórt nagyobb területű szivárgásokról, mint jellegzetes „forrásokról” van szó, a feltörő víz és gáz mennyisége sehol sem nagy. így nyáron a felületes szemlélő talán még a közvetlen közelből sem szerezne róluk tudomást.

Bezzeg télen más a helyzet! Amikor beköszönt a hideg, a szélmozgatta, hullámjárta balatonvíz annyira áthűl, hogy a nyílt víztükröt és a partközeli hevesek területét egyaránt egységes jéghártya borítja. Az egyre vastagodó jégburok alatt azonban fokozatosan minden mozgás megszűnik, a víztömeg mozdulatlanná, valósággal dermedté válik.

Mi történik ilyenkor a heveseknél? A vízfenéken 10 C°-os, tehát viszonylag langyos víz szivárog fel. Az egyidőben feltörő apró gázbuborékok felgyülemlőnek a merev jégkéreg alatt. Az apró gömböcskék öszszeolvadnak és belőlük hatalmas, nem egyszer többnégyzetméteres óriásbuborékok keletkeznek, melyek alulról egyre nagyobb erővel nyomják, feszítik a jeget. Ismeretes, hogy nyomásra a jég megolvad. Így történik ez itt is. Így a buborékok mind feljebb törnek utat maguknak a jégen keresztül és sziszegő böffenéssel kitörnek a levegőbe. így kezdetben kis, kerek, később egyre növekvő szabálytalan alakú lékek keletkeznek. Ezek egyikében-másikában csaknem állandóan pezseg, bugyborékol,

szinte „forr” a víz. Ezért nevezik ezeket a jégmentes helyeket heveseknek.

Tiszta, hó- és zúzmaramentes jégen a jégbe fagyott nagy, csillogó, veszedelmes gázbuborékok tej fehér színűkkel élesen elütnek a környező, mélyzöld színű jégtől, és így könnyen kikerülhetők. Ha azonban a jégtükröt hóréteg, vagy vastag zúzmara borítja, a buborékoktól elvékonyodott helyek alattomosan húzódnak meg a fehér lepel alatt. Ez a jégen jár ók, elsősorban a nádvágók számára rejt sok veszedelmet. Ezért a helybeliek úgy járnak ilyenkor a veszélyes területeken, hogy szöges botot tolnak óvatosan maguk élőt a jégen és figyelik a bot nyomát. Ha a nyom zöld színű, arra bátran haladhatnak, de gondosan elkerülik a fehér, sárgás buborékos helyeket.

Sokáig azt hitték, hogy a hevesekben nagymenyiségű víz tör a felszínre, ami jelentős mértékben járul hozzá a tó vízellátásához. Ez nem bizonyult valónak, így a heveseknek nincsen gazdasági jelentőségük. Az ezerarcú tó titkait fürkésző ember számára viszont különösen télen igen megkapó, érdekes ez a jellegzetesen balatoni természeti tünemény.

Dr. Entz Béla int. igh.

15