Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-02-01 / 1. szám

Ш И a a vízügyi szolgálat Misina­­** tetőn felszerelt URH-an­­tennájának tornyáról körbejár a tekintet, a Déldunántúl lan­­kás dombjain mindenütt kis tavak csillognak a távolban. Három megyébe, Tolnába, So­mogyba és természetesen Ba­ranyába hord innen a tekintet. Erre a három megyére terjed ki a pécsi székhelyű Dél- Dunántúli Vízügyi Igazgatóság hatásköre, bár Tolnából csaK egészen kis rész tartozik hozzá. A VÍZIG működési területe több mint 10 000 km2. Három szakaszmérnökség működik itt, — tájékoztat bennünket Gom­bás Lukács igazgató. A pécsi­nek Heindl Ferenc a vezetője, a kaposvárinak Tóth Dániel, a barcsinak pedig Széles István. A VÍZIG tevékenységét f őként az jellemzi, amit a Mecsek csú­csáról is láttunk, a kis vízfolyá­sok, tórendszerek építése, karban­tartása. Nagyobb, öntözésre al­kalmas sík terület csak a Duna és a Dráva közvetlen környezeté­ben akad. De nem kis gondot okoz ezen a vízben nem túlsá­gosan bő, ugyanakkor rohamo­san iparosodó területen a víz­ellátás és a szennyvizek elveze­tése sem. Különösen az utóbbi időben merült fel égető szük­ség a vízellátás megoldása terén. Fekete Károly csoportvezető fő­mérnök elsősorban Pécs vízgond­jairól beszél. Az elsőként felhasz­nált jóminőségi tettyei karszt­víz már régen nem elegendő, a tortyogói új, mélyfúrású kutak vizét elsősorban a Pécstől nyu­gatra, a kutak közelében tele­pült iparnegyed viszi el. Bíz­tak benne, hogy a Mohácstól 700 mm átmérőjű csővezetéken az erőműhöz vezetett dunavíz tisztítás után felhasználható lesz az ivóvízellátás céljaira is. Sajnos, a remények nem vál­tak valóra, mert a Balaton kör­nyékének ipartelepei olyan tö­mény szennyezést bocsájtanak a Sión át a Dunába, hogy az még Mohácsnál is élvezhetet­lenre szennyezi a vizet. A je­lenlegi tisztító-technológiákkal a városi vízműnek egyelőre nem sikerült ezt a káros és rosszízű szennyezést kiszűrni. Egyik legfontosabb feladatunk e probléma mielőbbi megol­dása. De nem sokkal kedvezőbb a helyzet a másik két, fejlett iparú városban, Komlón és Ka­posvárott sem. Komlón még most is előfordul szakaszos víz­korlátozás. Úgy igyekeznek se­gíteni, hogy ipari célra tisztí­tott szennyvizet használnak fel. A kisebb településeken is egyre nagyobb az igény a jó ivóvíz iránt. Ennek köszönhető, hogy már a keretterv elkészí­tése előtt kidolgozták a VÍZIG törpevízmű építési programját. Jelenleg 17 ilyen törpevízmű működik, köztük több a járási székhelyeken. További 12 épü­lőben van. A szennyezett vizek elveze­tése sem kisebb gond. Pécsett most épül a 20 000 köbméter napi szennyvizet tisztító mű, nem rég készült el egy másik, kisebb egység. Komlón, Kapos­várott ugyancsak tervezik a szennyvíztisztító művek épí­tését. A vízellátás-csatornázás gond­jait növeli a területen sok he­lyen felbukkanó hévíz. Har­kány régóta híres gyógyvizű fürdő, de nagyon értékes vizek bukkannak fel a somogyi olaj­kutatások nyomán is, így pél­dául Csokonyavisontán, Igaion. A VÍZIG tevékenységére leg­jellemzőbb munkákról Holl La­jos igazgatóhelyettes főmérnök és Rácz Gyula, a Vízrendezési és Vízhasznosítási Osztály ve­zetője beszél. Elöljáróban csak annyit mondanak, hogy terüle­tükön 521 kis tó van, melyek összterülete 8180 hold. Ezek legnagyobb része patakok, fo­lyócskák völgyében terül el Némelyik patakon 20—25 ta­vacska is csillog egymás nyo­mában, mint füzéren a gyön­gyök. Legtöbbjük régebben épült. A legnagyobbakat vi­szont már a VÍZIG szakemberei építették, tervezték. Munkájuk jórészét most is az ilyen irányú tevékenység teszi ki. Merenyén 212 holdas, 3,3 millió köbmé­teres tó épül, melyből 3000 holdat lehet öntözni. Somogy­­apátiban 2,3 millió köbméteres, Mernyén 320 ezer köbméteres mesterséges tó létesült. A men­nyei különösen gazdaságos, hi­szen tározóterének egy-egy köb­métere mindössze 76 fillérbe kerül. A kis tavak legtöbbje komplex vízgazdálkodási mű Visszafogják az árvizeket, lehe­tővé teszik a környező völgyek öntözését, bennük kiváló lehe­tőség van haltenyésztésre is. A VÍZIG belvízjárta területe csaknem 1400 négyzetkilomé­ter. Tizenegy szivattyútelepük működik, és a szivattyúk össz­­kapacitása eléri a 18,5 köbmé­tert másodpercenként. Külön­leges feladatok vannak a bala­toni Nagyberek mentén, ahol az egykor a tóhoz tartozott és a lecsapolás után tőzegessé vált terület vízszintjét kell szabá­lyozni. Újabban egyre nagyobb az igény üdülőtavak létesítésére. 16

Next

/
Thumbnails
Contents