Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-10-01 / 5. szám

A módszertani, szervezési, technikai problémák megoldásában a Társaságba tömörült szakem­berek aktív közreműködése komoly segítséget jelent, és mennyi új problémával kell számolni a kutatás, feltárás, kivitelezés területén. Ma már nem kerülhető meg a vízügyi beruházások gazdaságossági, hatékonysági problémája. E té­ren úgy a Vízügyi Főigazgatóság, mint a Hidro­lógiai Társaság területén sok a tennivaló. A mű­szaki tervezéssel foglalkozó szakemberek jelen­tős hányadának el kell sajátítani a közeljövő­ben a legminimálisabb közgazdasági ismerete­ket, mely biztosítja azt, hogy munkájuk tel­jes értékű legyen. Az úttörő munkát ebben a vonatkozásban is közös munkával lehet a leg­célszerűbben elérni, hiszen a tervező mér­nökeinkkel és az irányítást végző vezető szak­emberekkel szemben ma már nemcsak az az igény merül fel, hogy egy-egy feladatot mű­szaki vonatkozásban korszerűen és szűkebb ér­telemben gazdaságosan oldjanak meg, hanem az is, hogy az elkészült létesítmények népgaz­dasági hatékonysága is maximális legyen. Ez az igény sok esetben az alapokig visszaható újra­értékelést tesz szükségessé. Az elmondottakból következik, hogy a Fő­­igazgatóság és a Hidrológiai Társaság kapcso­latában további fejlődés szükséges. A Főigaz­gatóság sok dolgozója tagja a Társaságnak, mégis hiányoljuk több fontos terület vezetőjé­nek távolmaradását. Az ő jelenlétük sok kér­dés vitáját elevenebbé tehetné és elősegítené a kialakult álláspontok, javaslatok megvalósu­lását. A Társaság arra törekszik, hogy elsősorban a kongresszusok és ankétok a legfontosabb víz­gazdálkodási kérdésekkel foglalkozzanak. Amennyiben erre lehetőség van, megszólalnak külföldi szakemberek a Társaság keretében. Több alkalommal vált ez lehetővé a Főigazgató­ság támogatásával, hivatalos külföldi delegációk tagjai esetében. Ugyanakkor a Társaság minden évben több, a Főigazgatóság vagy felügyelete alatt működő szervnél dolgozó szakember kül­földi tanulmányútját biztosítja. A vízzel foglalkozó szakemberek a legkülön­bözőbb szakmai területen dolgoznak. A Hidroló­giai Társaság az a szerv, amely e heterogén összetételű, de azonos érdeklődésű körű gárdát összefogja és megteremti ezzel nemcsak az egyének, hanem a szakmák és szervezetek sok­rétű, de szerves kapcsolatát, s ez a Társaság egyik legfontosabb funkciója. Ennek érdekében fontos, hogy kialakuljon vidéki csoportjaink olyan hálózata, mely az ország egész területét lefedi és ezzel megvalósuljon a vízügyi szer­vekkel való teljes területi együttműködés is. Több olyan terület van, amely ma még alig­­alig kapcsolódott be a Hidrológiai Társaság munkájába. Ilyenek elsősorban a vízgazdálko­dási társulatok és a mezőgazdasági üzemek. Az itt dolgozó szakemberek bevonásában a Víz­ügyi Igazgatóságok nagy segítségére lehetnek a Társaságnak. A vízépítési munkák egyre növekvő volu­mene már korábban felvetette annak szüksé­gességét, hogy a Társaság kibővítse szervezetét a vízépítési, technológiai, szervezési és gazdál­kodási kérdésekkel foglalkozó szakcsoporttal. A kérdés szervezeti vonatkozásban megoldó­dott, a szakcsoport munkája azonban még nem kielégítő. Ha arra gondolunk, hogy csupán a munka­terekkel kapcsolatos víztelenítési munkák költ­sége és ezen költségeknek egy-egy beruházás teljes bekerülési értékén belüli aránya, milyen nagy mértékű, máris kézenfekvő, hogy ezekkel a kérdésekkel nemcsak hivatali, hanem társa­dalmi téren is foglalkozni kell. E témák bizto­síthatják, hogy egyre nagyobb számban lépje­nek be a társaságba az építőipar ma még eléggé elhanyagolt területéről is szakemberek. A víz­építés köréből néhány lényeges műszaki kérdés napirendre tűzése, annak a Társaságon belüli tudományos és gyakorlati vonatkozású kidol­gozása, a technológiák korszerűsítését és a költ­ségek csökkenését eredményezheti. Az elért eredmények gyümölcsözően alkalmazhatók a Főigazgatóság kivitelező apparátusában és a műszaki fejlesztésben. Fontos állomás a vízgazdálkodás fejlődésében a keretterv, mely a jövő tevékenységének egyik alapja. Nagyjelentőségű munka, melynek elké­szítésén számos szakember dolgozott. A keret­terv a vízkészletek számbavétele mellett a fel­­használás mértékét és lehetséges módját is tar­talmazza. Aktualitása azonban sok tekintetben jellegénél fogva korlátozott, szükséges tehát folyamatos korszerűsítése. A társadalom fejlő­dése az igények mennyiségi és minőségi vál­tozását eredményezi, nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak a terv, hanem a tervezés metodikája is változni fog. A Főigazgatóság a keretterv gondozója és elsődleges felhasználója, a terv­vel kapcsolatban felmerülő problémák megol­dásában, módszertani kérdések kidolgozásában azonban a Hidrológiai Társaság mindenkor meg­bízható fegyvertárs. A keretterv jelentősége túlnő a vízügyi szervezeten. Nélkülözhetetlen segédeszközévé fog válni a távlati és regioná­lis tervezésnek, melynek módszerei ma még szintén kiforratlanok. Számos vita, útkeresés jellemzi a gazdasági tervezés említett új for­máit. Adott a feladat, melyet közös erővel meg kell oldani. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Ma­gyar Hidrológiai Társaság nagy hagyományok­kal rendelkező intézmény. A vízgazdálkodás nagyjait minden időben megtalálhattuk mind­két szervezet tagjai sorában. A hagyományos együttműködésnek a jövőben tovább kell fej­lődni, mert a társadalmi tevékenység hasznos kiegészítője a hivatásszerű munkának. Az együttműködést a Főigazgatóság jelentős anyagi eszközökkel is támogatja, ezzel is biztosítva a Társaság munkáját. E|ek МИп_ a Magyar Hidrológiai Társaság főtitkára 130

Next

/
Thumbnails
Contents