Vízgazdálkodás, 1964 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-06-01 / 3. szám

A „Wasser und Boden” 1959. 12. sz-Ъап megjelent cikk kivonatos ismertetése.

Az erózió és a defláció hatására jelentősen növekszik a németországi szőlővidékek lejtős részein a legfelső talajrétegek lekopása. Eltekintve a humuszban és az értékes tápanyagokban bekövetkező veszteségektől, a nitrogénmegkötő-képesség megváltozásától, a talaj elkérgesedésétől, stb. az értékes talajt fáradságos munkával kell újra felhordani a szőlőhegyre. Ezért arra törekszenek, hogy a talaj veszteséget a meredek lejtők, illetve lejtőhosszak vízszintes út- és árokhálózattal történő felosztásával csökkentsék. Hasonló célból igyekeznek az idegen vizeknek a veszélyeztetett területekre való lefolyását megakadályozni. Ezek azonban nem elegendők ahhoz, hogy az eróziót, amely a lejtős területeken minden évben súlyos gazdasági károkat okoz, meg lehessen akadályozni akkor, ha egyidejűleg a humuszgazdálkodás kérdése nincs megoldva. Ennek érdekében meg kell szüntetni a gazdaságban fellépő szerves-trágyahiányt, amely az állatállomány kárára történő gépesítés következménye. A humuszban gazdag talaj ugyanis optimális vízháztartású, nagy vízfelvevőképessége lényegesen hozzájárul a talajlehordás csökkenéséhez.

Hollandiában a szemétkomposzt alkalmazásával a talajfelépítés (javítás) terén elért eredmények nyomán próbálkoztak az értékes humuszforrásként kínálkozó, Bad Kreuznach-ból kikerülő, városi szemét és szennyvíziszap felhasználásával. E hulladékok komposztálása céljából a DANO-Biostabilizátor eljárás mellett döntöttek, a komposztot illetően pedig a következő követelményeket írták elő:

1. higiéniailag kifogástalan minőség,

2. nagy mennyiségű hasznos szervesanyagtartalom,

3. kis víztartalom,

4. jó szétszórhatóság.

5. gazdaságos előállítás.

Mivel egy szemétkomposztáló-berendezés csak akkor lehet gazdaságos, ha az értékesítés, illetve felhasználás biztosítva van, a Kreuznach környékén levő szőlősgazdák Vízi és Talaj védő Társulatba tömörültek.

A szemét-szennyvíziszap-kompcszttelepet Bad Kreuznach, Bad Münster am Stein, Ebernberg, Hagersheim és Rüdesheim községek központi szennyvíztisztítóüzeme közelében rendezték be és úgy méretezték, hogy az 50 000 lakos szeméthulladékát és a Bad Kreuznach melletti központi tisztítóüzem szennyvíziszapját (évente mintegy 0000 m'!-t) dolgozza fel. A szennyvíziszapot a tisztítóüzem rothasztótornyaitól a komposzttelephez csővezeték juttatja el. A friss szemét először tárolótartályba kerül, amely a napi hulladék felét képes befogadni. Onnan lamellás, majd gumi-szállítószalaggal szállítják a biostabilizátorhoz. A vasrészeket (konzervdobozok) a szállítószalag mágneses felső hengere választja ki, ahonnan hulladékpréshez továbbítják. A nyers szemétben levő, esetleg túl sok hamut, ami a komposzt minőségét rontaná, a biostabilizátor elé beiktatott hamurosta távolítja el.

A berendezés magva a biostabilizátor, hatalmas acéldob hossza 22, átmérője 3,5 m, amelyben a tulajdonképpeni komposztálás mintegy 5 nap alatt megy végbe. Befogadóképessége 200 m3, egy heti szeméthulladékot dolgoz fel egyszerre. A dob állandó forgatása következtében a terjedelmes nyers szemét nagyon gyorsan felaprózódik és — az azonnal fellépő mikrobatevékenység hatására — térfogata mintegy felére csökken. Levegőztetéssel és nedvességhozzá juttatással a mikroorganizmusok számára a legkedvezőbb életfeltételeket biztosítják és a komposztálási folyamatot, ami természetes körülmények között — komposztágyakban — rendszerint fél évig tart, 5 napra rövidítik le. A biostabilizátorban uralkodó 60—70 C°-os hőmérséklet majdnem teljesen elpusztítja a oetegségeket okozó csirákat és a gyomnövények magvait.

A biostabilizátort elhagyó nyerskomposzt rostaberendezésen fut keresztül, amely az értéktelen anyagokat (üvegtörmelék, cserép, kő, stb.) eltávolítja. A komposztnak a tározóhelyre való továbbítása lapátos rakodó segítségével történik

Minthogy a komposztot a szőlőhegyre csak a tenyészidőn kívül lehet kiszállítani, az április és november hónapok közötti időszakban előállított mennyiséget tárolni kell. Ezáltal a komposzt minősége az utóerjedés következtében tovább javul. A jól elszórható anyagot földszóró osztja el a szőlőhegyen.

A teljes berendezés költsége 891 000 DM, 1 m3 komposzt ára az üzem megindulásakor kb. 10 DM volt; teljes üzemnél az egységár előreláthatólag 8—9 DM-ra csökken.

Az üzemhez tartozó laboratóriumban a komposztálási folyamat alatt állandó vizsgáiatokat végeznek. Több kutatóintézet különféle mezőgazdasági kultúráknál próbálja ki a szemétszennyvíziszap-komposzt eljárást, hogy a gyakorlat számára jól megalapozott irányelveket dolgozzon ki. Az eróziós károk elleni küzdelemben a komposztálás az istállótrágyázásnál hatékonyabbnak látszik, bár az 1959. évi igen kis csapadék miatt a végleges eredményről véleményt mondani nem lehet. Eddigi megfigyelések szerint 50—60 %-os esésű meredek lejtőkön — 2, ill. 4 ms/ár mennyiségű szemétkomposzt adagolása esetén zivatar és az azt követő országos eső (14 óra alatt 25 mm) után — a lemosási károk a nem kezelt területtel szemben 4, ill. 12 %-os csökkenést mutattak, és ezenkívül a talajminőség is javult.

Mindezek alapján a szerző reméli, hogy a Bad Kreuznach-i Vízi és Talajvédő Társulat szemét-szennyvíziszapkomposzt telepének létesítése példaként szolgál a többi szőlősgazdának arra, hogy mindenütt, ahol a kedvező előfeltételek megvannak, hasonló társulatokat alakítsanak.

Cseuz László csop. vez. főmérnök

93