Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1963-06-01 / 2. szám

VÍZGAZDÁLKODÁS 51 szakijai is résztvettek. Az oktatók zömét, az oktatási eszközöket a VlZIG bocsátotta rendel­kezésre. Eredményes az újítói mozgalom is, bár a víz­gazdálkodási osztály vezetőjének, Gavallér Endre mérnöknek májusban bekövetkezett, korai ha­lálával egyik legeredményesebb újítójukat, fel­találójukat vesztették el. Gavallér Endre találta fel a vasbeton fenékbiztosításos megoldást, mely nemcsak itt, de az egész országban jól bevált és megbecsülést, elismerést szerzett a feltaláló­nak és a VtZIG-nek egyaránt. A kis Túr árvizeivel kezdett beszélgetést a jó munka jutalmát jelentő ismertetéssel zárta Jan­csó elvtárs. 1952—62 között a VÍZIG dolgozói 5 alkalommal részesültek Munkaérdemérem, és 3 alkalommal Szocialista Munkáért Érdemérem kormánykitüntetésben. 17-en kaptak OVF ki­váló dolgozó oklevelet és jelvényt, 61-en lettek a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozói, 188-an ki­váló dolgozók. S ha munkájukat továbbra is az eddigi hozzá­értéssel, szorgalommal és lelkesedéssel végzik, bizonyára nem maradnak el a kitüntetések a jövőben sem, s ami fontosabb, munkájukkal hozzájárulnak ennek a vidéknek felvirágozta­tásához, korszerű vízgazdálkodása kifejleszté­séhez. Sz. I. A szakoktatási intézmények tanulóinak, illetve hallgatóinak termelési gyakorlatairól A termelési gyakorlatok azt a célt szolgálják, hogy a vízügyi szakoktatás különböző intézmé­nyeiben az elméleti fananyag elsajátítása mel­lett a gyakorlati fogásokkal is megismerkedje­nek a tanulók, illetve hallgatók, továbbá tájé­kozódjanak a gyakorlati életben előforduló ösz­­szetett szakmai problémák felől. Mielőtt a termelési gyakorlatok célját és mód­szereit részletesen ismertetnénk, röviden át kell tekintenünk a vízügyi szakoktatási intézmények célkitűzéseit. A vízügyi szakközépiskolák olyan szakkádere­ket képeznek ki, akik érettségi vizsgával ren­delkeznek és a vízgazdálkodási gyakorlat hét legfontosabb szakmájában jártasak. Szakképesí­tésük elegendő ahhoz, hogy megfelelő gyakorlat után vízmesterré váljanak. A vízmesteri cím értelme természetesen bizonyos mértékig eltér a régi értelmű vízmesteri cím tartalmától. A felsőfokú vízgazdálkodási technikumban érettségizett hallgatók tanulnak. Szakképzettsé­gük szintje meghaladja a középkáderképzési szintet. A felsőfokú technikumot végzett tech­nikus ezért megfelelő gyakorlat után irányító munkakört is betölthet a vízgazdálkodási gya­korlatban. A műszaki egyetemi képzés célját tekintve a régi, de tartalmát tekintve az új középkáder­képzési formákhoz igazodva magasabb szintű lesz. Mindhárom képzésben a tanulók, illetve a hallgatók évközi gyakorlati oktatásban részesül­nek és szünidőben rendezett termelési gyakor­latokon vesznek részt. Az évközi gyakorlati ok­tatásnak a célja az elméleti szaktananyag folya­matos gyakorlati alkalmazása. A szakközépisko­lában hetenként két napot töltenek gyakorlati oktatásban a tanulók. Ezalatt fizikai munkát végeznek az elméleti oktatásnak megfelelően. Hidegebb időjárásban iskolai műhelyekben szemléltető és mérési gyakorlatokat végeznek, műszaki tervek alapján modelleket állítanak elő. Megismerkednek azokkal a szerszámokkal és gépekkel, amelyek a gyakorlatban elterjedtek. Végül elsajátítják a baleset elleni védekezés leg­fontosabb gyakorlati ismereteit. A szakközépiskolai évközi gyakorlatok során a tanulókat brigádokba osztják és mindegyik brigád élére egy-egy jól képzett szakmunkást állítanak, akik a gyakorlatvezető vízügyi szak­ember irányítása alatt mutatják be a szükséges fogásokat. A felsőfokú vízgazdálkodási technikum évközi gyakorlati oktatása egyelőre csak terveinkben él, tekintettel arra, hogy a nappali tagozat mű­ködését csak az 1963—64-es tanévben kezdi meg. Terveink szerint az évközi gyakorlat részben főiskolai jellegű lesz, vagyis a hallgatók kisebb csoportokra osztva példák kidolgozásával és rajz­feladatok készítésével gyakorolják azokat az el­méleti ismereteket, amelyeket az előadások so­rán elsajátítottak. A gyakorlatok másik része a szakközépiskolai gyakorlatokhoz fog hasonlítani, ezeken a hallgatók megismerkednek alkalmazás közben a szakma fogásaival, a korszerű munka­eszközökkel és berendezésekkel. Gyakorolják azokat a mérési módszereket, amelyeknek gya­korlati alkalmazása feladatuk lesz. Végül né­hány szemléltető gyakorlaton vesznek részt. A mérnökképzés évközi gyakorlatai túlnyomó részben gyakorlati példák megoldásában és rajz­feladatok elkészítésében merülnek ki. Mérési gyakorlatok végrehajtásának oktatá­sára helyszíni gyakorlatokat szerveznek a tere­pen, a hallgatók a gyakorlatok tartama alatt a helyszínen laknak. E mérési gyakorlatok ér­téke a tapasztalat szerint jó. A tanulók, illetve a hallgatók termelési gya­korlatok során sajátítják el különböző munka­helyeken tanulmányaik alkalmazásának mód­szereit és megismerik az alkalmazás körülmé­nyeit. A termelési gyakorlatok célja iskolatípu­sonként változó. A szakközépiskolai termelési gyakorlat min­den tanév után négy hétig tart a nyári szünidő­ben. Ezalatt az alkalmazó vállalat vagy igazga­tóság fizikai munkával foglalkoztatja a tanuló­

Next

/
Thumbnails
Contents