Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1963-06-01 / 2. szám

VÍZGAZDÁLKODÁS

39

lembe véve gyorsan szervezték a védekezést és a kárelhárítást;

— szorosan együttműködtek a területi vízügyi igazgatóságok kirendelt műszaki irányító szakembereivel;

— gyorsan és ugyanakkor megfontoltan intézkedtek akkor is, amikor több községet egyidőben érintő belvíz- és árvízbetöréseket kellett megakadályozni;

— sikerrel járt a lakosság mozgósítására tett intézkedéseik végrehajtása;

— gondoltak arra is, hogy a károk csökkentése érdekében az elöntésnek kitett szakaszokon differenciáltain, az értékesebb területek mentesítésére koncentrálódjon a védekezés fő ereje;

— eredményesen dolgoztak a veszélyeztetett települések lakosainak gyors áttelepítésében és biztonságba helyezésében; a kitelepített lakosság közélelmezésének és egészségügyi ellátásának megszervezésében, illetőleg biztosításában;

— gyorsan és következetesen jártak el az árvíz- és belvízveszély közvetlen megszűntét követő intézkedések megtételében. A fertőzések megakadályozása érdekében eredményesen megszervezték az egészségügyi szabályok végrehajtását, biztosították az épületek állagvédelmét, a további károk megelőzését.

A határozott és a műszaki megfontoláson alapuló intézkedések számos példáját sorolhatjuk fel az ország árvízzel és belvízzel sújtott minden területéről. Különösen azonban a Tárná—Zagyva, a Tápió, az Ipoly, a Sajó, a Bódva, a Rába, a Marcal-menti területeken dolgozó tanácsok végeztek igen eredményes munkát. E tevékenységük egyértelmű bizonyítéka egyben annak is, hogy milyen erős a tanácsok és a tömegek közötti kapcsolat, milyen hatékony a tanácsok tömegbefolyása. Csakis az egész falu egységes helytállása tette ugyanis lehetővé, hogy pl. a Zagyva által veszélyeztetett Jánoshida védelme érdekében a vízügyi szervek irányítása mellett két nap alatt 3,5 km körgát épült meg; hogy Űjszász községet a védőtöltés állandó emelésével és erősítésével napokon keresztül szinte éjt is nappallá téve védte, és megvédte a lakosság az eddig soha nem tapasztalt nagyságú árhullámtól. A Zagyva-menti tanácsok jó munkáját és a lakosság áldozatvállalását bizonyítja, hogy csak a Zagyva-menti településeken mintegy 8—10 000 ház és ennek több mint 30 000 fő lakója menekült meg a közvetlen árvízkártól.

Hasonló helytállásról tett tanúságot az Ipolymenti Ludányhalászi, Rétság, Balassagyarmat, a Bódva és a Ronyva melletti Edelény, Szendrő, Hídvégardó, a Rába- és Marcal-menti Rábaszentmihály, Kisbabot, Koroncó, Mórichida községek lakossága, s még számtalan település, ahol a tanácsok mozgósító ereje az egész lakosságot egységesen állította oda a nagy feladat végrehajtására, a „mi falunk”, a „mi gazdaságunk” megmentésére. Amikor a Tárná Jászdózsa község jelentős részét elöntötte, egyetlen nap alatt helyezett biztonságba a tanács 600 családot. Jellemző a lakosság közösségi érzésére, hogy minden nagyobb szervezés nélkül vállalkoztak a kárt szenvedett családok befogadására és elhelyezésére.

Alig szűnt meg a közvetlen árvíz- és belvízveszély, azonnal kezdetét vette a további károk megelőzése, a megrekedt vizek visszavezetése, a lakótelepek épületeinek állagvédelme, műszaki felülvizsgálata, s mindezekkel egyidőben a károk konkrét megállapítása. E munkából éppúgy, mint a védekezésből, a lakosság a tanácsok irányításával derekasan kivette a részét.

Az egyes főhatóságok az árvíz- és belvízkárok helyreállítására vonatkozóan közvetlenül a veszély megszüntetésével egyidőben intézkedtek. Tanácsaink munkáját e központi elvek végrehajtásában — mely még jelenleg is folyik — lelkiismeretes ügyszeretet jellemzi. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az árvíz- és belvízvédekezésben és a helyreállítás megszervezésében nagymértékben javult a tanácsi munka, erősödött a tanácsok és a tömegek kapcsolata.

A márciusi árvíz- és belvízveszély elhárításának jelentős eredményei mellett azonban az eseményekből tanácsainknak olyan tanulságot is le kell szűrniök, mely hasonló esetben az elhárítás munkáját nagyban megkönnyíti és zavartalanabbá teszi, sőt bizonyos mértékben azt megelőzheti.

Például, ha állandóan karbantartják a tanácsi kezelésben levő vízfolyásokat és belvízcsatornákat, ha a gondjaikra bízott vízlevezető rendszerek és műtárgyak műszaki állapotával többet törődnek, megszervezik azoknak rendszeres műszaki felülvizsgálatát, megteremtik elvezető- és befogadóképességük összhangját és maximális mértékűre megnövelik kapacitásukat, ha nem utolsósorban a lakótelepek fejlesztésénél, bővítésénél, új települések, házhelyek létesítésénél a jelenleginél jobban betartják és betartatják a vízügyi szerveknek a település kialakítására, az egyes létesítmények elhelyezésére vonatkozó előírásait.

A tanácsoknak tovább kell erősíteniük és szorosabbá kell tenni a kapcsolatukat a műszaki segítséget nyújtó vízügyi szervekkel. Tovább kell tökéletesíteniük a lakosság mozgósításának módszereit. Állandóan készenlétben kell állniuk arra, hogy úgy a lakossággal, mint más szervekkel és hatóságokkal együttműködve, gyorsan és kapkodásmentesen szervezhessenek meg az árvíz- és belvízvédekezéshez hasonlóan minden tanácsi feladatot.