Vízgazdálkodás, 1963 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1963-06-01 / 2. szám
38 VÍZGAZDÁLKODÁS Á tanácsok szerepe az árvíz- és belvízvédekezésben, különös tekintettel a helyi vízkárelhárításra Éliás László a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának munkatársa Az 1963. év eleji árvíz és belvíz az elmúlt évek jelentősebb árvíz és belvíz lefolyásától jellegében jelentősen eltért. A korán beköszöntött tél és a rendkívül hosszú ideig tartó hideg időjárás következtében beállott talaj-átfagyás, a sokévi átlagot meghaladó téli csapadék ugyanis már az év elején előre vetette az árnyékát annak, hogy egy gyors olvadás esetén a kis vízfolyások és a kisebb mellékfolyók nem lesznek képesek elvezetni a jelentős mennyiségű vizet, s ennek folytán tehát a belvíz-öblözetekben igen komoly elöntésekre és belvizekre számíthatunk. E feltételezést a bekövetkezett események sajnos igazolták, bár a nagy vízgyűjtő folyókon az árhullám különösebb baj nélkül levonult. A március elején beállott enyhülés következtében ugyanis az Alpokban fekvő hótömeg fokozatosan kezdett olvadni, s így a Duna felső szakaszán március 12-én megindult zajlás néhány nap alatt a Duna egész magyar szakaszára kiterjedt és március 18-ig a jég teljesen le is vonult. Hasonló volt a helyzet a Tiszán is, amelyen a mellékfolyókon levonuló árhullám hatására a Tiszanagyfalu és Tokaj térségében keletkezett jégtorlasz kivételével a zárt jégtakaró fellazult, s a zajlás megindult. Az említett körülmények tehát a nagy vízelvezetők vonatkozásában kedvező helyzetet teremtettek. A magyarországi hegyvidékeken felhalmozódott hónak az alacsonyabb területekkel egyidőben történő olvadása azonban a mellékfolyók kiépítetlen védvonalait és a helyi vízfolyásokat olyan tömegű belvízzel árasztotta el, amelyre hosszú időn át nem volt példa. A számtalan kis vízfolyáson lezúduló nagy tömegű belvíz mind a vízügyi szervektől, mind pedig a tanácsi szervektől rendkívül gyors és hathatós intézkedéseket követelt. Fokozta a nehézséget az a körülmény is, hogy a kis vízfolyások és belvíz-csatornák, valamint az ezeken levő műtárgyak állaga az elmúlt évek folyamán eléggé leromlott, ami részben a fenntartás és felújítás anyagi fedezetének elégtelenségéből eredt, főként azonban a megfelelő és a szükséges gondosság elmulasztásának következménye, amit a tanácsi szervek egyébként egyszerű eszközökkel tudtak volna pótolni. Hozzájárult a nehézségekhez, hogy a mezőgazdaság nagyüzemi kialakulása folytán a külterületekben bekövetkezett szerkezeti és területi változásoknál a domborzati viszonyokat és a csapadékelvezetési lehetőségeket nem mindig vették figyelembe. Meg kell említeni azt is, hogy településhálózatunk rohamos fejlődésének, bővülésének területi meghatározása során tanácsaink nem tartották be következetesen a vízügyi szervek azon előírásait, melyek betartása egy-egy lakott terület elöntését elkerülhetővé tette volna. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a tanácsok a nehézségek ellenére belvízvédekezési feladataikat eredményesen megoldották. Az alapos és összehangolt központi irányítást ugyanis a tanácsok nagyon komolyan vették és körültekintő, gyors intézkedéseikkel a védekezési munkát hatékonyan szervezték. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság a várható belvízveszély ismeretében fokozott figyelmet fordított a helyi vízkárelhárítási feladatokra. Már február hó elején felhívta a tanácsokat a védekezés előkészületeire, közölve az azonnal végrehajtandó, valamint az áradáskor, illetve a belvizek jelentkezésekor elvégzendő teendőket. A tanácsok valamennyi szinten (megyei, járási, városi, községi tanácsok egyaránt) az Országos Vízügyi Főigazgatóság felhívását követően azonnal felülvizsgálták a rendelkezésükre álló eszközöket és lehetőségeket, s az előírtaknak megfelelő intézkedési és felkészülési terveket dolgoztak ki. A központi intézkedések kapcsán rövid idő alatt megalakultak a belvíz- és árvízvédelem területi bizottságai, amelyek a vízügyi igazgatóságokkal szorosan együttműködve hivatottak voltak a helyi védelmi munkálatok konkrét szervezésére és irányítására. A szervezési és felkészülési feladatok gyors, zökkenőmentes végrehajtását az Országos Vízügyi Főigazgatóság több éve tartó, folyamatos munkája, a helyi szervekkel való szerves kapcsolat kiépítésére, a védekezés műszaki és államigazgatási feladatainak összehangolására való törekvése határozottan megkönnyítette. Az év eleji belvíz- és árvízveszély elhárításánál e helyes törekvés kedvező eredményeit tapasztalhattuk. A szervezett és összehangolt tevékenységgel ugyanis sikerült lényegesen csökkenteni az elöntött területeket, sikerült a károk jelentős részét is elhárítani. A tanácsi szerveknek az árvíz- és belvízvédekezés során végzett munkáját a következő főbb vonások jelemezték: — következetesen alkalmazták a központi irányító szervek útmutatásait és előírásait, s ugyanakkor a helyi körülményeket figye
